Fülszöveg: 

Egy sötételf, két varázslatos penge.
Egy ismeretlen ellenség és Egy támadó horda.

Hosszú idő telt el azóta, hogy Drizzt Do'Urdennek egyedül kellett felvennie a harcot. Amikor azonban orkok pusztító tömege zúdul Északra, és gonosz áradatuk elsöpri barátait, a sötételfnek saját kezébe kell vennie a dolgokat.

Szerintem: 

Egy újabb kaland veszi kezdetét Drizzt életében. trilógia lesz ez is, és már sejteni is vélem, hogy mi lesz a keret, ami között mozgunk.

Az alapkonfliktus, hogy

az orkok és az óriások szerveződnek. Obould orkkirály kitalálta, hogy haraphat egyre nagyobbat a vidékből. Szövetséget keresett a jégóriásokkal, és Gerti ad is neki egy-egy óriást a rajtaütéseihez. A hegyeket már ork hordák dúlják, de a sivárság és a kemény élet miatt igazából még nem jöttek rá az emberek, hogy mennyi ork van már köröttük, és milyen veszély fenyeget. Drizzt és a csapat éppen úton vannak, és ők is belefutnak ilyen rabló csapatba. Mivel Bruenor még nagyon nem akar hazamenni visszavenni a trónját, nekiállnak megtisztítani a hegyeket. Nem sejtik, mibe tenyerelnek bele – pláne, hogy bár sötételf is keveri a lapokat a háttérben, és még veszélyesebb helyzetet teremtenek így mindenkinek.

A belső konfliktus pedig a családalapítás, letelepedés kérdése. Bruenor nem vágyik a kötött életre. Wulfgar olyan párt talált, aki kész várni rá, és bátorítja, hogy harcoljon, kalandozzon, csak aztán térjen haza. Drizzt és Catti-brie pedig magukban kezdik feltenni a kérdést, hogy milyen jövőjük lenne egymással. Azt már mindketten beismerik maguknak is, hogy szeretik egymást. De egy többszáz évet élő sötételf és egy rövid ideig élő, gyorsan öregedő ember kapcsolata reménytelen. Drizzt még akkor is ifjú lesz, amikor Catti-brie már vénasszony. Ha gyerekük lenne, annak milyen sors jutna? Még több megvetés, mint az apjának jutott? Mivel Drizzt a regény végén halottnak hiszi a szeretteit, ezek után majd szólóban kénytelen kalandozni, szerintem mire egymásra lelnek újra, már eljut oda, hogy éljék meg, amit lehet; és ne azzal foglalkozzanak, mikor és hogyan lesz vége.

Egyelőre még nem érzem okosnak a történetet. Inkább szervezetlen, esetlen azzal, ahogy mennek a hegyekben, aztán harcolnak, ha szembe jönnek az orkok. Semmi taktika, nyers erő és harc. Harcoló, akciókkal teli fantasy történetnek így el is megy, csak olyan… kevés ez már. Hiányzik egy nagyobb cél, vagy a szereplők fejlődése valami felé.

Salvatore minimálisan fejleszti a szereplőit, alapvetően kész jellemekkel dolgozik. Ugyan most van némi kétely a főszereplőben, utat keres, de attól még ő Drizzt, a hősies drow, aki hátat fordított a népének és annak sötét istenének. Catti-brie sem lesz kevésbé a bátor, harcos leány attól, hogy elgondolkozik azon, szeretne-e és mikor, anya lenni.

Most is a gonoszok voltak, akik jobban tudtak érdekelni. Obould királyban van spiritusz és ő építkezik, tervez. Neki van egy olyan nagyobb célja, amit a hősi oldalról hiányolok. Gerti meg önmagában, a passzív erejében olyan fenyegető és irritáló, hogy őt még rosszabbnak érzem, mint az orkok királyát. A száműzött drow csapatról még nem döntöttem – éppen csak feltűntek, még keveset kaptunk a mesterkedéseikből. De sejtem, hogy ők jönnek még vissza a folytatásra, majd akkor eldől.

A stílus pedig teljesen a szokott. Ugyanúgy pörgeti a cselekményt, inkább tudja mesélni a tetteket, mint az érzelmeket. Ugyanúgy lényegre tör. Ugyanúgy használja Drizzt belső narrációját, a visszatekintést a már későbbi énjétől.

Egynek elmegy. Nem ez az eddigi leggyengébb része a sorozatnak, de messze van azoktól is, amiket legjobban szerettem. Majd meglátjuk, hogyan alakul tovább a cselekmény.