Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Dixon: Ice Planet Barbarians

2024. június 06. - BBerni86

Fülszöveg: ice_planet1.jpg

Azt hihetnénk, hogy nem történhet velünk rosszabb, mint ha elrabolnak minket a földönkívüliek. Mekkora tévedés! A földönkívülieknek ugyanis meghibásodik az űrhajója, és kiteszik a földi nőkből álló szállítmányukat – köztük engem is – egy jégbolygón.

Mivel semmi sem készít fel minket, hogy egy jeges pusztaságban életben maradjunk, és mivel nem hivatalosan engem tekintenek a többiek a vezetőjüknek, elindulok a hóban, hogy segítséget keressek.

És találok is! Egy nagydarab, kék szarvú földönkívüli mutatkozik be, méghozzá…elég elképesztő módon. Vektal kijelenti, hogy a párja, a választott nősténye vagyok, és miattam dorombol a mellkasa. Segít majd, hogy én és a népem életben maradjunk, de ez újabb problémát szül.

Ha segít, hogy ezt túléljük, nem biztos, hogy utána elenged innen…

Szerintem: 

Közel állok hozzá, hogy úgy tekintsek erre a regényre, mint egy

Avatar rajongói kötetre. Ok, itt azért annyi finomítás van, hogy az űrlények kb. 210 centisek, így azért nem annyival nagyobbak, mint a navik az embereknél. Van szarvuk is, de a színük, a farkuk is, de még a borítón is a képük tiszta Avatar utóérzet.

A történet már kevésbé. Ugyan a fülszöveg azzal hitegetett, hogy szerelmi történet és túlélőtörténet is egyben, ez utóbbit a regény nem támasztja alá. Georgie szinte azonnal belebotlik a bolygón a kék férfiba, aki aztán erőn felül gondoskodik róla, majd a többi nőt ugyanígy befogadja a törzs. Kb. annyit tesz a túlélőkaland, hogy egy olyan döntést meghozzanak, ami kb. költői kérdés. Engedik, hogy a bolygó szimbiótáját egyesítsék a testükkel, így életképes maradnak és csatlakozhatnak az űrlényekhez, vagy nincs szimbióta, minden tudás nélkül egy lezuhant űrhajóval haza próbálnának jutni – esély nulla – mindössze 7 nap alatt, mert szimbióta nélkül annyi idő alatt végez velük a légkör. Mit ne mondjak, nagyon törniük kellett a fejüket, hogy válasszanak.

Viszont, erotika és románc annyi van benne, hogy űrlény-pornóként is lehetne árusítani. Most mi más illene egy könyvre, ahol azzal indul a főszereplő páros megismerkedése, hogy az ájult Georgie arra tér magához, hogy a kék űrlény éppen kinyalja? Szerelmi téren is kb. annyi benne az összes konfliktus, hogy Vektal számára Georgie az igazi, akit a szimbióta jelzése miatt megszállottan imád, míg Georgie a fél könyvben győzködi magát, hogy ez csak erotikus kaland a részéről, esze ágában sincs egy idegen bolygón egy űrlénnyel párkapcsolatba kerülni. Azt írtam már különben, hogy eleinte kommunikálni se tudnak, de már gyűrik a bőröket? (Lepedőjük ugyanis nincs.) Vagyis, egyértelműen testi oldalról megfogott a viszony, és a szimbióta biztosítja az örökkön örökké bizonyosságát és a gyerekáldást, aminek kötelező jellegű a bekövetkezte.

A karakterek ennek megfelelően laposak is. Vektal kimerül annyiban, hogy jó harcos, aki imádja a kis rezgőtársát megfektetni. Georgie legalább annyit kapott, hogy a földi nők közül ő a legbátrabb. Ha valakit csinálni kell, bele kell menni a veszélyes helyzetbe, ő nem várja, hogy más mentse meg, cselekszik. Különben róla is csak ennyit tudunk meg, és hogy átlag kaliforniai lánynak tartja magát, csak Vektal tudja elhitetni vele, hogy különleges és csodálatos. Azon még vigyorogni is tudtam, amikor Vektal népe először szembesül vele, és Georgie is kénytelen szembenézni azzal, hogy a szimbióta imádatkeltése nélkül nekik ő különös és ronda. Egy gyerek meg is kérdezi nyíltan, hogy miért olyan ronda az arca. Az azért jó kis kopp a nőnek. A többiek alig jelennek meg mellettük, csak annyira, hogy érezhető legyen, kiknek a története lesz a következő űrpornó.

Cselekmény nem sok van, fantáziátlan és ismétlődő szex sokkal több. Nem is emlékszem, volt e már zsánerben olyanhoz szerencsém, amiben ennyire részletes lett volna az orális szex. Dixon szinte megszállottan, oldalakon át ragozza, ki kit és hogyan nyal.

Lehet sejteni, és igaz is, hogy a nyelvezet a témának megfelelően igénytelen. Ami egy kicsit ad hozzá, hogy legalább helyenként vicces helyzetek és beszólások vannak benne. Amikor a lányok azzal szekálják a Vektallal visszatérő Georgie-t, hogy már értik, miért ragadt le kint; vagy végig kénytelen hallgatni, ahogy az akkor már férjének számító Vektalt hogyan faggatja a törzs férfi állománya a szexről és emberi gondolkodással mennyire idiótán hangzanak az elhangzottak.

Ha nem látnám, hogy mennyire sikeres ez a sorozat és hány része van/készül, viccnek gondolnám az egészet. Nehezemre esik másként gondolni rá, mint rajongói Avatar szexverzióként.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr218402325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása