Fülszöveg: 

Austin Foster alig tinédzser, amikor édesanyja ikreknek adva életet, belehal a szülésbe. Ezzel neki kell összeszednie a darabkákat, miközben hat testvérét összetartja, és mindent megtesz, hogy apja ne süppedjen a saját sötétségébe.

A család dohányfarmján összekaparni a betevőt nem éppen zökkenőmentes. Amikor néhány kedves cselekedet segít enyhíteni Fosterék küzdelmét, Austin azon kapja magát, hogy Magnólia legszínesebb polgáraira támaszkodik, mind barátságban, mind másban. De az igazságot eltitkolni a Nólia birtokon zajló eseményekről közel lehetetlen, és Austin kétségbeesett próbálkozása, hogy fenntartsa a látszatot, csaknem megtöri a lelkét.

Épp, amikor úgy tűnik, többet tartogat számára az élet egy gazdag helyi család fiával, akibe évekkel ezelőtt belezúgott, apja olyan döntést hoz, amely kitárja titkaik ajtaját, és nyilvános számvetéshez vezet. Következményekkel jár, ha olyan fiút szeretsz, mint Vance Cumberland, ám az igazság felszabadító is lehet.

Szerintem: 

Nem tudtam beleélni magam – vagy inkább azt írom, a történethez képest inkább kamaszos és

szerelmes irányba vitte el Lowe a történetet, nem pedig a dráma felé. Én sajnáltam, mert az ötletben több volt, mint egy gazdag fiú – szegény lány románc.

A hősnő, Austin az a lány, akinek mindent fel kell adnia a családért. 13 éves, amikor az anyja meghal, és a lányra marad egy gyászoló, beteg apa, aki nem képes felelősséget vállalni. Meg kb. 6 testvér, akik között találunk testi és szellemi fogyatékost is. Mintha ezt a nyomorult családot még az ág is húzná, és Austin vállán nyugodna, hogy eljussanak valahova, vagy végleg lesüllyednek.
Sok jó dolgot el lehet róla mondani. Az ereje, az önfeláldozása, de még a hite is példakép alkattá teszi.

Csak, van egy de. Az csak egy távolabbi háttér, hogy miképpen élnek és milyen nehézségekkel kell megküzdeni. Éppen csak annyira ismerjük meg az életüket, hogy hiteles legyen, amikor arról van szó, hogy mennyire szegények és mennyire küzdenek. Mert a regény fő témája és egyben konfliktusa, hogy van-e annak bármilyen jövője, ha a közösség aranyifja, Vance beleszeret a lányba. Austin pedig viszonozza az érzelmeit. Vagy túl nagy köztük a különbség?

Tudom, az ifjúsági zsáner sajátja, hogy nagy lelki életet élnek és olyan szinten túl vannak magyarázva az érzelmeik, mintha mélyelemzést tartanának egy pszichológus kanapéján fekve. Ez itt is megvan, csak éppen a sok ismétlődő és milliószor átrágott probléma elvette a kedvem a történettől. Austin úgy érzi, Vance kettesben az övé, de a barátai és közössége előtt nem vállalja a szegény lányt. Austin úgy érzi, képtelenség közös nevezőre hozni a világaikat. Pedig Vance nem egyszer rácáfol, hogy azért nem olyan szélsőséges a helyzet, mint ahogy Austin látni akarja.

Szerelmi történetet kapunk, amiben Vance majd szépen hozza Austin életében a megoldásokat. Nem csak a lánynak, de a testvéreinek is segít, és ő mozdítja ki őket a mélypontról. Valahol túl könnyűnek érzem így a konfliktusok feloldását és ahogy majd behajóznak oda, hogy Austin diplomásan, a testvéreit is jó helyen tudva végre feleségül megy és gyereket szül a fiúnak, aki kamaszkoruk óta mellette van és mindenben segíti. A történet a mélyszegénységgel, különféle betegségekkel sokkal mélyebb lehetne annál, hogy Vance és Austin egymásba szeretnek. De nem az.

Austin családjában van különben több élet. A testvéreinek igyekezett Lowe személyiséget adni és közösséget teremtenek a lány körül, akinek rajtuk kívül nincs is senkije. Vance elveszik mellettük és a lány mellett. Ő tényleg egy regénybéli aranyifjú, akinek az a legnagyobb gyengéje, hogy mennyire türelmes és jó. Ő annyira a megmentő lovag ebben a történetben, hogy azt már soknak is éreztem. Pláne, hogy Austin elég erős személyiség, és megérdemelte volna, hogy legalább egy-egy problémát maga oldjon majd meg, és ne csak azt tanulja meg elfogadni, ha más segíteni akar neki.

Cselekmény, szöveg, szereplők is mind abszolút ifjúsági irodalom. Olvasható, semmi gond vele, csak az a bizonyos plusz, amiért lázasan olvasnám. Amitől több lenne. Számomra nem volt benne.