Fülszöveg: 

A Palesztinában élő, lázadó szellemű, ambiciózus Ana életét alapjaiban változtatja meg, amikor találkozik a tizennyolc éves Jézussal. A regény egy olyan lány sorsát követi végig, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy megvalósítsa vágyait, egy korban, amikor a nők hallgatásra vannak ítélve.

Szerintem: 

Fura, ha azt írom ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy sokkal jobban tetszett és lekötött, amíg nem ért bele a bibliai átdolgozásba? Amíg csak egy fiatal lány története volt, aki nagyon nem azt az életet akarta élni, amit kora és nem előírt neki?

Mert a Vágyak könyve Ana meséje. Akit 13-14 évesen ismerünk meg. Egy írnok és egy szépasszony egyetlen gyermeke, akinek annyi dolga lenne, hogy mosolyogva hozzámenjen a kiszemelt férfihoz. Csak éppen

Ana világa az írás körül forog. Az apja engedte tanulni és még tekercseket, tintát is biztosított neki. Örökös gondja a családnak, hogy fiúként milyen karrierje, élete lehetne – de nőként ezek elérhetetlen vágyak csupán.

Monk remekül felépíti köré a családot. Sokféle jellem és rejtett összetűzések középpontjában nő fel a lány, aki szép lassan át is kezdi látni, melyik családtagja milyen játszmákban van benne. Az anyja, aki nem tudta megbocsátani, hogy mert szép és szegény volt, hozzáadták egy gazdag, de sánta férfihoz, aki taszítja. Az apja, akinek fiú örökös a vágya, de a felesége nem szüli meg. Aki így a lányán keresztül valósítané meg az álmát, és szerezne földbirtokot. Az unokabátyja, Júdás, akit egy vágy éltet szenvedélyesen: kiszabadulni a Római Birodalom igájából. Ezért mindent kész feláldozni. A nagynénje, aki kegyelemkenyéren él náluk, de sokkal haladóbb a gondolkozása, mint a családnak.

Teljesen le tudott kötni, hogy milyen cselszövések és mesterkedések zajlanak a háztartásban. Hogy ki mibe veti a reményét, és hogyan kell gyakran csalatkozni. Ana, aki trükközik, hogy megszabaduljon a kiszemelt vőlegénytől. Az anyja, aki különben leginkább maga ellen tett – a férjén akar bosszút állni azzal, hogy titokban több fogamzásgátló módszerrel is akadályozza a teherbe esést. Nem is szült többet, csak Anát, aki miatt a férje már nem válhat el tőle. Csak éppen arra nem gondolt, vagy nem eléggé, hogy mivel lány nem örökölhet, a férje halála után utcára kerül ő is. Júdás, aki az unokaöccse, nagyon nem olyan életet él, hogy abba egy nagynéni eltartása beleférne. Az a fiú, akit nem szült meg, lehetett volna a támasza. Így végső soron a bosszú vissza fog szállni rá.

Majd ebbe a történetbe csöppen bele a fiatal ács, aki kedves a lánnyal, és akkor is mellé áll, amikor senki más. Monk Jézus alakját egy végtelenül kedves, dolgos fiatalemberként rajzolja, aki érzi, hogy van egy feladata. A prédikálás, de várja a megfelelő pillanatot. Addig is ő kötet leginkább szelíd, másokon segítő, kedves lénye.
Veszi sorra majd a történeteket, amelyeket a bibliából ismerünk, de itt lekerül róla a csoda vagy az isteni dicsfény ragyogása. Minden úgy van alakítva, ahogy meg is történhetett volna. Nincs isteni erő. Nincs isteni származás. Csak egy jó ember, akinek a hite és elvei kedvesebb világot eredményezhetnek. Ezért lehet, hogy Ana majd a felesége lesz, és nagyon sok mindenben a támasza. Még az is ki van találva, hogy miért lehetett az aktív prédikálás, a megváltó történetekből kihagyva. János tanítványaként nő nem tarthatott a tanítványokkal, így Ana rokonokhoz Egyiptomba kerül. Várja, mikor térhet vissza a férje mellé, de az már csak a végső ponton történik meg, amikor Júdás megírja, hogy van egy terve forradalmat kirobbantani.

Már Dan Brown sikerkönyve kapcsán is azt vallottam, hogy nekem sokkal szimpatikusabb az ember és jó ember Jézus, mint az Isten fia. Itt is megvolt ez az érzetem, és nekem semmi gondot nem okozott, hogy mennyire más ez a történet, mint a Biblia Jézusa. Messze is van attól, hogy botránykönyv legyen az emberi ábrázolás miatt. Mondjuk, el tudom képzelni, hogy egy vallási fanatikus kiakadjon tőle, de Monk semmi olyat nem írt bele, ami sokkoló lenne.
Júdás alakjában pedig Webber: Jézus Krisztus Szupersztár musicaljében vázolt alakot építi tovább. Aki nem irigy, nem rosszakaró, csak a politikai céljai elvakítják. Aki azt hiszi, a római katonák miatt Jézus majd kirobbantja a forradalmat, és megint szabad állam lesznek. Mire leesik neki, hogy a tervei és Jézus jelleme mennyire nem illenek össze, elveszett ember. Ebben a történetben ő nem a gonosz, hanem az elvakult, saját maga áldozata.

Könnyű neki feminista olvasatot is adni. Még a kevésbé szimpatikus női alakok, mint Ana anyja is, példát adnak arra, hogy ebben a korban mennyire nem volt semmi joga egy nőnek. Ana van, ahol sorra is veszi, hogy mennyire igazságtalan egy házasság is. A nő egyszerűen nem válhat el – bezzeg a férfinak mindenféle kiskaput hagynak. Még akár az is válóok lehet, hogy az asszony beteg lett, és megcsúnyult a bőre. Elvben a nő is mondhat nemet egy házasságra, a gyakorlatban azonban azt kell tennie, amit az apa elvár. A férfinak van vétójoga itt is. A nagynéni, aki családon belüli erőszak áldozata lett, mégis őt száműzték és még a kislányát is elvették tőle. A nagybáty simán eladhatta rabszolgának. A végére direkt ki is van írva, hogy a nőknek még a hangját is elveszik. Ana egy barátnőjének szó szerint is – miután egy római katona megerőszakolta, a lány az utcán kért igazságot, és vádolt. Reakció: az apja kivágta a nyelvét, mert szégyent hoz rájuk.
Talán ez az a vonal, amit el is túlzott a szerző. Ahogy Ana pl. megtagadja az anyaságot, mert inkább maga építi az örökségét. Nem is értem, miképpen gondolta. Esélye sem volt írnoknak lenni, vagy valamit teremteni. Ha megnézzük a sorsát, egy zárt vallási közösségben éli majd le az életét Egyiptomban Jézus halála után. Más lett volna, ha nem is akart volna anya lenni, de egyszer nagyon meg volt indulva, hogy legyen egy közös gyermeke Jézussal. És valahogy nem látom a történetből, hogy miért mond le erről. Azt leszámítva, hogy még jobban nyomja a feminista üzenetet. A nő ne a gyerekén keresztül érvényesüljön, maga legyen a teremtése.

igényesen van megírva is. Egyensúlyt tudott találni az érzelmek és a történet között. Belülről fogja meg, de zajlanak az események a kötetben. Finoman fogalmaz, Ana írói ambíciói meglátszanak abban is, hogy az elbeszélése gondozott és rendezett, válogatott nyelvezettel.

Van koncepciója és ötlete. Ha nem is minden tetszett ezzel kapcsolatban, de a regény kerek így, és vannak kifejezetten jól sikerült részei is. Így összességében pozitív olvasmány, szépen hozza, ami a női irodalomban várható.