Fülszöveg: 

Kim Stone felügyelő nehéz helyzetben van. Az aktuális eseténél nem számíthat a teljes csapatára; két társa egy magára hagyott kisbaba ügyében nyomoz a helyi román közösségben, amíg a felügyelőnő egy fiatal prostituált gyilkosát keresi. Ahogy újabb és újabb áldozatok kerülnek elő, nyilvánvalóvá válik, hogy egy sorozatgyilkost kell megállítaniuk. Az elkövetési mód egyre brutálisabb, az áldozatok pedig a legelesettebbek és a legvédtelenebbek közül kerülnek ki. Stone-éknak azok haláláért kell igazságot szolgáltatniuk, akiket senki sem keres.

Szerintem: 

Azt hiszem, bajban lennék, ha meg kellene mondanom, melyik Kim Stone eset volt a kedvenc. Mert nem nagy meglepetés, de a 7. kötet is

jól sikerült, szerettem ezt is.

Az egyik oka maga Kim. Még mindig le tud nyűgözni, hogy mennyire egy skandináv krimi alapú nyomozó és mégis más. Vagyis, Kim magánélete siralmas. Elég komoly traumái vannak, a testvérétől kezdve a nevelőszülőkön át – minél többet tudunk meg a részletekről, annál nagyobb csoda, hogy ilyen ember tudott lenni belőle. Ahogy most kiderül, hogy a vele együtt befogadott kislány mentette meg attól, hogy a nevelőapjuk Kimet is szexuálisan zaklassa, az valami szívet tépő. Pláne, hogy látjuk, mi lesz aztán a gyerekből. A munkája a mindene, és ha próbál kapcsolatot építeni maga köré, egyszerűen nem megy. Ugyanakkor mégsem annyira reménytelen és komor hangulat öleli körbe, mint a skandináv nyomozótársakat. Kimben van valami hősies, valami olyan mélyen pozitív, amit pl. egy Harry Hole-ban nem találok.

A másik, amit most is nagyon elkapott Marsons, hogy Kim Stone köré írt egy nyomozócsapatot. Nem kell minden súlyt Kimnek vinnie, a többiek is aktívan részt vesznek mindenben. Igazi feladatmegosztás van, és nem csak alibinek kellenek Kim mellé. A szerkezetnek is jót tesz, mert így őket is lehet követni, változatosabb tőle a könyv.
Ők is építve vannak kötetről kötetre. Most kifejezetten tetszett, ahogy Kev vigyázni próbál Stacey-re, és ahogy ezt még a felesége előtt is titokban tartja. Sokat kockáztat ezzel, de jól mutatja, hogy mennyivel jobb ember, mint amilyennek tartja magát.

Az eset szintén elég durva, hogy akár skandináv krimiben is működne. Arra elég nehéz szavakat találni, amikor valaki egy gyereken kezd el úgy élősködni, mint ahogy itt teszik. Iszonyatos csapdába csalják őket, és nem csak pénzzel, de érzelmileg is. Azt még nehezebben olvastam, mint a gyilkosságokat.
Különben a krimi is jól ki van találva. Ahogy az eset összeáll, több minden összekapcsolódik. Ahogy érzelmileg is építi, ki miért teszi, amit. Az elkövető, az áldozat és a nyomozó is megkapja a maga fejezetét.

Jól olvasható, értelmes. Kim Stone eseteiben, ennél is, van érzelmi oldal. Akár az ügyben, akár a rendőrök magánéletében. De nem lesz tőle túlságosan érzelgős, pörgetve van a cselekmény is.

Ez a rész különben jól működik magában. Önálló eset, kezdettel, nyomozással és lezárással. Az átívelés a nyomozók magánéletében van, vagy pl. van most egy szereplő, aki mélyebben kapcsolódik Kim múltjához. De ilyenkor megvan az ismétlés, hogy értse az is a szituációt, aki nem olvasta a korábbiakat.

Megismételve magam zárom is a sorokat: ez egy jó krimi. Szívesen olvastam, jó az eset és a nyomozócsapatot is szeretem.

Idézet: 

Tudja, felöltöztethet egy disznót csupa drága cuccba, attól az még disznó marad.