Fülszöveg: 

Egy nyári éjszakán egy malmői étterem mögött húzódó sikátorban egy meggyilkolt kamaszlány holttestére bukkannak.

Az áldozat kiléte ismeretlen, az öltözéke, a sminkje és a stílusa alapján azonban a nyomozás vezetője, Greta Almgren arra a következtetésre jut, hogy a lány a gót közösség tagja lehetett. Greta egy újságíró ismerőse, Sara Lendvay segítségével lát neki az eset felgöngyölítésének, ám az ügy váratlan fordulatot vesz, amikor pár nap múlva a kikötőben újabb gót fiatal holttestére bukkannak. Úgy tűnik, egy sorozatgyilkos szedi áldozatait a városban, aki a gót szubkultúra tagjait vette célba.
Ahogy a sötétség eluralkodik Malmö városán, úgy nő a nyomás a rendőrségen, hogy mielőbb rács mögé juttassa a kegyetlen elkövetőt.

Szerintem: 

Kissé bajban vagyok azzal, mennyire kezeljem új regényként, vagy a Balaton-sorozatnak az elemeként ezt a krimit. Talán az lenne a jó vonal, ha

egy könyves univerzumban gondolkodnánk. Új szereplők vannak új helyszínen. Viszont, az egyik mostani főszereplő a korábbi rokona és mellékszereplőként jelen van itt is. Nem folytatás, de nem is teljesen más.

Már kellően rejtélyeskedtem, vagyis írhatom kicsit érthetőbben is. Ebben a történetben is van egy Lendvay. Laura unokahúga, Sara, aki újságíró Svédországban. Akit majd meglátogat a már ötvenes éveiben járó Laura, amikor egy konferenciára ide érkezik.

A helyszín, a szereplők mások, de a közös nevezőt erősíti az is, hogy a krimi receptjén Zajácz semmit nem változtatott. Megint van egy nyomozó csapat, akik egy bűnügy reális megoldásán dolgoznak. Nincs sztárnyomozó – bár Mats kapcsán nem egyszer elhangzik, hogy anno ő volt a legjobb – és több nézőpontból jutunk majd el az eset végére. Teljesen elképzelhető, a valóság talaján áll a bűnügy és a nyomozati munka is. Egy csapat van, mindenkinek megvan a feladat és használnak külsősöket is, így kapcsolódhat majd be Sara is.

Egyezik abban is, hogy most is van szerelmi szál, de kb. úgy, ahogy a korábbiakban is. Mint a szegény lány ajándéka a királynak: van is, meg nincs is. Jönnek össze szereplők, de semmiképpen nem nevezném a történetet romantikusnak. Ilyen téren jó pár lépcsőfok el is veszett: Greta azt egyik percben ki nem állhatja Mats-ot, majd hirtelen már együtt is vannak? Még csak az sem tűnt fel, hogy megkedvelte volna, vagy barátságosabb lenne vele, aztán már a kapcsolatuk jövőjét tervezik? De mondhatnám Gunnar esetét is, aki szívesen összejönne Gretával is, de tetszik neki az egyik ügybe keveredett emós lány is. A végére ők is párnak tűnnek, de szintén kurta-furcsán.

Durva, de a szerelmi szál miatt írtam le kissé emberként Gretát, akit addig kedveltem. Az elég egyértelmű, hogy Sara odavan Mats-ért. Közel kínos, ahogy fut utána és felajánlkozik. Erre úgy szerez tudomást arról Sara, hogy hiába próbálkozik, hogy amikor Mats-hoz megy, ott libeg Greta trikóban és bugyiban. Ok, prűdség is, de Greta és Sara azért annyira nem voltak jóban, hogy simán így sétálgasson előtte. Pláne, hogy nem is azért csinálta, hogy jelezze, Mats az övé. Durva és innen érzéketlen is a módszer, még ha nem is szándékos. De Greta az emberek megismeréséből és megértéséből él, komolyan nem vette le, hogy milyen lelki sebeket okoz?

Krimiként sokkal jobban szerettem. Akár Mats, akár Greta, Sara vagy Gunnar darabkái a nagy egészben lekötöttek és logikusnak is éreztem őket. Egyetlen ponton vesztett el ilyen téren a történet: amikor már itt van Laura, megnézi Sara anyagait és kb. a semmiből ráérez egy olyan fordulatra és indítékra az eset kapcsán, amit nem látom, mi indokolna ott. De különben is igaz, hogy a végső megoldás, ki és miért tette, azért annyira nem hihető nekem, mint az addigiak.

A stílus is változatlan. Tárgyilagos, lényegre törő. Érzelmileg sincs túltolva, de szépen összerakja, hogy az egyes szereplői honnan jönnek, mi hajtja őket, milyen emberek.

Szívesen olvastam, tetszett is, tényleg csak az a két pont a cselekményben, ami nem igazán tetszett. De gyorsan olvasható kriminek pont jó így is.