Fülszöveg: 

Mi történik akkor, ha egy titkos szupergonosz elhalálozik, és szeretett, ám tudatlan unokaöccsére hagy mindent? Mi lehet sokkolóbb az örökös számára? Szembesülni a ténnyel, hogy az eredetileg parkolómágnásnak hitt nagybácsi valójában a világ egyik leghírhedtebb gonosztevője volt – az az igazi, régi vágású fajta, akit a Bond-filmekben látni, vulkánba vájt főhadiszállással meg mindennel –, vagy, hogy titkos birodalmát értelmes, emberi nyelvet és számítógépet használó macskák irányítják?

És képes-e megbírkózni a hirtelen minden irányból rá leselkedő veszéllyel? Elvégre a végtelen mennyiségű pénz mellé az egész biznisz is jár, amire nem egy üzleti partnernek fáj a foga.

Szerintem: 

Valaki filmesítse meg legalább Jake bácsi temetését, és hadd nézzem meg! Az

érkezett csokrok, feliratoktól kezdve a résztvevőkön és céljaikon át addig, hogy a ravatalozó alkalmazottja hazaküldi Charlie-t! Hát ennyire beteg, vicces, szituációs poénon alapuló fekete komédia jeleneteket rég olvastam. Ritkán nevetek hangosan könyvön, de ezen majd megpusztultam. Nagyon kész.

És nem ez az egyetlen ilyen elem a regényben, ha nekem az a temetés is volt a csúcs. Amikor szíven akarják szúrni a holtat, aztán gyilkosék elkezdik ecsetelni, ki milyen módszerrel tesztelné a halálozás tényét, az brutális. De ott van az első találkozás a delfinekkel. A bálnák sztrájkja a végén. A történet, hogy miért kell macskát vinni a gonoszok megbeszéléseire. Hogy miért maradnak érvényben a delfinekkel kötött irányelvek. Hogy ki és miért robbant fel Charlie házával. Tudnám sorolgatni.

A fülszöveg miatt – sajnos elolvastam előre – voltak elképzeléseim, de ez valami más volt. Én kb. egy kicsit komolyabban vehető Gru történetet vártam, ahol Charlie nem minion falkák vezére lesz, hanem macskáké. De nem, a macskák egyáltalán nem kapnak olyan szerepet. A delfinek inkább, de ők sem minion szinten vannak a történetben. Ez sokkal inkább a klasszikus kémfilmek gonoszainak paródiája felé megy el. Emlegetnek is párat, lehetne számolni, mennyi James Bond és Austin Powers utalás van a történetben.

A humora, a történet vezetése és a benne levő eszközök alapján lehetne paródia is, de mégsem az. Sőt, ha piszkálja és továbbgondolja az ember, akkor inkább tragédiába hajlik, amiket ki lehet mondani. A történet gonosztevőket emleget, de aztán tisztázva lesz, hogy itt mit értünk ez alatt. Milliárdosok, a leghatalmasabb vagyonok urai, akik még nagyobb vagyonok halmozására törekednek. Gyomorforgató, ahogy kifejti, hogy működik a színfalak mögött a világ. Hogy mennyi a korrupció, az átverés. Vagy éppen az, ahogy kormányzati pénzeken kifejlesztenek technológiákat, de a licensz náluk marad, és vagyonokért adják akár a fejlesztőnek is bérbe. A kölcsönös megsemmisítésre tett lépések, ahogy az nyugtatja meg a feleket, hogy ha valaki lenyomja a gombot és elpusztítja a másikat, a másik fél is le tud még nyomni egy gombot, hogy a másik félnek is vége legyen. Hiába a körítés, a könnyedsége, azért kemény az a világ, ami mindezen át kirajzolódik elénk, és amiben hasonlít a valóságunkra.

A szereplőkre is igaz, hogy egyszerre tudom őket kémfilmes paródia alakként nézni, de azért kicsit többek is annál. Charlie szimpatikus figura lett, aki szerencsétlennek is tűnik egy-egy ponton, de amikor kell, feltalálja magát. Kifejezetten jól szórakoztam azon, amikor átlát a tanácson vagy sikeresen visszavág egy-egy támadásra. A magányossága, ahogy megfeneklett az élete, mondjuk nem szimpatikus, de azt tudtam értékelni benne, ahogy igyekszik talpra állni és legalább terve van, hogyan legyen tovább.

Nincs túlírva, sőt. Most azt vettem észre magamon, hogy szívesen olvastam volna tovább is. Viszonylag gyorsan túljut Charlie a nagybátyjával kapcsolatos történeten, és az élete halad majd tovább. Epizódszerű, ha az igaz is, hogy mozgalmas epizód volt.

Scalzi humora áthatja az egészet, könnyed és jól olvasható. A gazdasági részeken tud komolyabb is lenni, de megmarad az érthető szinten. Még azt is fel lehet fogni belőle, hogy miért más a teljes vagyon és a tényleges, mi az a likviditás. (Azért bankárnak nem ebből a könyvből képezzük magunk.)

Scalzi írt már annyira erős történeteket, hogy ez nem lesz a kedvencem, de határozottan szerettem olvasni a mégsem Gru gonosztevő történetét.

Idézet: 

Hallgatni másokra, mert többet tudnak nálad, ritka kvalitás, Charlie.