Fülszöveg: 

Finley-t ​a gyász űzi Írországba. De a szeretet vezeti haza.

Finley Sinclair nem egy tipikus tizennyolc éves. A jó humorú, kitartó és törekvő lány a New York-i Konzervatóriumba készül felvételizni. A meghallgatásra saját szerzeménnyel készül. Még be kell fejeznie a dalt, ám kreativitása a semmibe vész, amikor a bátyja, Will életét veszti.

Finley úgy dönt, Írországba megy tanulni. Végig akarja járni az utat, amiről Will az útinaplójában mesél. A testvére ezen a helyen érezte magát legközelebb Istenhez, és Finley bízik abban, hogy útjának bejárása neki is segíteni fog , hogy rátaláljon a lelki békéjére. Így hát jelentkezik egy cserediákprogramba, és felszáll az Írországba tartó gépre.

Beckett Rush, a szívtipró hollywoodi sármőr, a tinirlányok bálványa szintén Írországba megy, egy vámpíros film forgatására. A repülőúton összeismerkedik Finley-vel, és hamar kiderül, hogy ő az egyetlen lány, aki nem ájul el a fiú vonzerejétől. Írországban újra találkoznak, és Beckett ráveszi a lányt, hogy legyen az asszisztense, cserébe pedig ő végigkíséri az országon.

Írországban Finley lassan ismét az összeomlás szélére kerül. Fivére elvesztése, az iskolai nyomás, a kötelező projektmunka, a közelgő meghallgatás, és a közte és Beckett közt bontakozó kapcsolat miatt –nevezzük bárminek is – számára eddig ismeretlen, aggasztó bűntudat gyötri. Mikor szól végre hozzá Isten ebben a smaragdzöld színű mennyben?

Aztán valami olyasmit tapasztal meg, ami gyökeresen megváltoztatja az életszemléletét. Vajon rájön, hogy minden, amit eddig keresett, végig ott volt vele?

Szerintem: 

Nálunk nem túl sűrűn, de beleakadni egy-egy könyvbe vagy filmbe, amit keresztény propagandának is lehetne nevezni. Amiben egy vagy több szereplő hívő és a hite segíti át valami nagy próbatételen, hogy a végére boldog ember legyen.

Az Ott rám találsz is visz egy elég komoly, ilyen vonalat. Finlay egy

vallásos család lánya, de a bátyja szörnyű halála megingatta. A kezdeti tombolás után most a bátyja nyomdokaiba lép, ott cserediák, ahol Will is volt. Neki írja a felvételi dalát, és azt a keresztet keresi, amit Will fotózott Írországban. Közben próbálja megérteni, hogy fér össze a szerető Isten képével az, aki hagyta, hogy Will úgy haljon meg, ahogy. Jótékonysági munkát is véget, egy idősebb apáca rendszeresen terelgeti. Beszélgetnek hitről, imádkoznak benne, és az idős, megkeseredett nénit az otthonban is a halála előtt Istenhez igyekeznek visszavezetni. Annyira nem erőszakos vallási oldalról a könyv, mint lehetne, de így is több a jól esőnél. Itt nagyon az a válasz mindenre, hogy a hit és a megbocsátás a menedék. Ha nem is értjük és fáj, akkor is van isteni terv.

Ez egészül ki ifjúsági regény tipikus elemekkel: ki mellé kerül a repülőgépen véletlenül a lány Írország felé? Egy álruhás filmsztár mellé, aki Írországban fog forgatni. Aztán természetesen majd kiderül, hogy Beckett is ugyanabban a vendégházban lakik majd, mint Finlay. Jones a hétköznapi lány – filmsztár vonalon hozza őket össze. Ahogy majd Beckett szájába adja, a fiatalembernek nagyon tetszik, hogy Finlay igazi, nem olyan mű és megjátszós, mint a sztárvilág körötte levő alakjai. Azért azt megjegyezném, hogy a hatáson némileg ront, hogy Jones nagyon a kedves, helyes szomszéd lánynak akarja eladni Finlay-t, de kb. az első információ, amit megtudunk róla, hogy egy szállodabirodalom örököse. Egy nagyon gazdag család, és a lánynak a bátyja halála után volt egy olyan tombolása, hogy címlapokra került vele botrányhős örökösnőként. De az is árulkodó, hogy Beckett majd meséli, hogy már két filmtervvel is megtalálták, amiben ő játszotta volna Finlay tragikusan elhunyt bátyját. Különben, a másik, de a történetben csak egyszer emlegetett bátyja is sikerember – az NFL sztárja, közkedveltsztárirányító. Ezek ismeretében azért fura, hogy Jones ennyire ráhúzta a szomszéd lányka sablont. Kb. olyan érzetem volt tőle, mintha írás közben megfeledkezett volna arról, milyen családi hátteret adott neki, csak a halott bátyja maradt volna belőle.

Érzelmes, belülről megfogott történet. Sokféle lelki kínt kell feldolgoznia, több szereplőnek is. Finlay nem csak a gyásszal küzd, de végig vannak arra nyomok is, hogy étkezési zavarai is vannak. A végére azzal is szembesítik, és már komolyabb tünetei is vannak, hogy anorexiás. Beckett azzal szenved, hogy az apja ráerőltet egy szakmát, egy életmódot, amit nem akar magának. Csak annyira sokan függenek tőle, hogy mindig elnyomja, ő mit szeretne. Vannak másokat zargató menő lányok, illetve az egymással évek óta haragban levő nővérek.

Ifjúsági regényes az is, ahogy túl vannak gondolva és magyarázva az érzelmek. Szerencsére van azért cselekmény is, de a kötet elsősorban a lelki gondok és megoldásuk, szerelem és a hit témái között mozog, belülről megfogva.

Minimálisan átjön belőle, hogy Írország mit kínál az oda látogatónak. Olyan nagy turista kalandokba nem kezdenek, de a táj szépsége, a barátságos emberek ki vannak emelve többször is. Ami talán hiányzott, az a helyi specifikum. Nem éreztem úgy, hogy a szerző tényleg járt ott, ismeri és ajánlja, amit látott. Inkább egy olyan képet éreztem mögötte, hogy ilyennek képzeli. Nem ízes-szagos, ahogy néha mondom.

Pozitív, jó üzenetekkel, talán csak ifjúsági regényesebb, mint amit egyes témái érdemeltek volna. Plusz, azért sokaltam a keresztény témát benne.

Idézet: 

– Azt mondtam, szerezz jobb könyvet! Mert ez vacak! Ostoba kis leány fut holmi esztelen fiú után? Nem tetszik ez nekem!
Elfordítottam a fejem, hogy ne vegye észre a mosolyomat.
– Rendben, Mrs. Sweeney! – Végre valamiben egyetértettünk! – Van valami klasszikus, amit szívesen meghallgatna?
– Persze hogy van! – felelte, miközben én nyitottam az ajtót. – Hozz valamit attól a Stephen King fickótól!