Fülszöveg:
A magának való, éles eszű Barbe Nicole Ponsardin egy gazdag reimsi családba, a pezsgőgyártással kísérletező Clicquot famíliába házasodik be. Boldog, bár némileg unalmas életét egy váratlan tragédia, ifjú férje halála változtatja meg örökre. A 27 évesen megözvegyült Madame Clicquot-nak döntenie kell: eladja férje cégét, és a befolyt pénz által biztosított jómódban éli tovább életét, vagy mindent kockára tesz, és a 19. század eleji elvárásokat felrúgva maga áll a vállalkozás élére.
A merész döntést hozó asszonynak a napóleoni háborúk forrongó Európájában kell helytállnia, és felvirágoztatnia a Clicquot pezsgőházat. Fáradhatatlan újító szellemének és minden akadályt legyűrő akaraterejének köszönhetően a Veuve Clicquot újszerű eljárással készülő nedűi nemsokára már egyetlen európai királyi család asztaláról sem hiányozhatnak, a pezsgőivás pedig az előkelőség és kifinomultság elengedhetetlen ismérvévé válik.
Szerintem:
A téma érdekelt, és valami jó cégépítős regényt vártam. A korszak még izgalmas is, az 1700-as évek vége és a 19. század első fele. De nem jött össze.
Az alap Barbe Ponsardin élete, és a
szerző nem tudta elengedni az életrajzi ismertetést a regényesség ellenében. Szinte mint egy krónika: rendszeresen év és hónap szerint sorolja fel, hogy mi történik a nő életében. Ettől száraz és gyakran hiányoznak a jelenetek is, csak felsorolásszerű összefoglalókat kapunk.
Ezt súlyosbítja, hogy elveszett a cégépítés is. Hogy lettek világmárka? Milyen döntéseket kellett meghozni? Nem volt benne a regényben, hogy miképpen nőttek, milyen nehézségeket küzdöttek le. Kb. úgy éreztem, csak elugráltunk onnan, hogy Barbe apósa a fia halála után mindent el akar adni, de Barbe átveszi, oda, hogy együtt dolgozik a vejével és már világmárkának mondhatják magukat. Még csak azt sem észleltem, hogy lett a bor helyett a pezsgő az elsődleges termék. Kimaradt az egész cégépítés.
Mi van benne akkor? Barbe levelezése. Nagyon nem szeretek regényben leveleket olvasni, ez meg szinte átcsúszik levélregénybe. Azokból derül ki a történelmi kor, hol mi történik és a szereplők miképpen vannak mozgásban. De jobban szeretném azt olvasni, hogy regényesen mit csinálnak, nem azt, ahogy ezt levélben összefoglalták.
A stílusán is érződik a forma hatása. Udvarias, nemesi körökben mozgók gondosan fogalmazott szövegei váltakoznak a krónikaszerű, száraz összefoglalókkal. Néha komolyan megdöbbentem, hogy a nagy események – mint a nő férjének fiatalon megesett tragikus halála is mennyire érzelmi visszacsatolás nélkül maradnak.
Talán ezért a szereplők nem is tudtak közel kerülni hozzám. Ahhoz ismernem kellene őket, nem csak kivonatokat olvasnom az életrajzi elemeikből. Igen, Barbe valami nagyot épített, szorgalmas és nagy koponya volt, erős üzleti érzékkel. Fiatalasszonyként szerette a férjét, gondos anya igyekezett lenni. Pozitív szereplő, de nem tudtam megszeretni, annyira elveszett a személyisége a tárgyilagos fejezetek között.
Nem is ragozom tovább – ez egyszerűen kevés és száraz volt. Egy izgalmas éltrajzi regény és karriertörténet helyett sok levelet és enciklopédia ízű összefoglalókat kaptam, amiket nem szerettem.