Fülszöveg: 

Dr. Budai Donát fiatal, jóképű és sikeres orvos. Nagyszerű szakember, ám a magánélete kész kudarc, amit titkol a külvilág elől. Tragédiái és nőügyei megpecsételik a jelenét. Kétségbeesve próbál kiszakadni ebből. Afrikában vállal megbízatást, remélve, hogy szakértelmével segíteni tud másokon, és közben benne is helyre kerülnek a dolgok, és rátalál önmagára.

Zelda Jelani, a magyar–kenyai származású lány mindkét ország gyermekének tekinti magát. Szülei révén gyermekkorától élete része a missziós tevékenység. Úgy érzi, révbe ért, kenyai vőlegényével Nairobiban tervezik a jövőt.

Ám ez a misszió az orvos és a fiatal nő életét is örökre megváltoztatja… Elmosódnak kijelölt útjaik, az egymás iránt táplált szenvedélyük pedig mindent felülír.

Szerintem: 

Ezt se gondoltam volna, hogy egy Borsa Brown kötet kapcsán humanitárius eszmékről, emberi sorsokról és kultúrákról kezdek el merengeni. Annyira az erotikus – romantikus vonalat kötöm hozzá, hogy fejbe is csapott, ez a történet mennyire más.

A Misszió ugyanis

Donát története, egy fiatal orvosé, akit a legutóbbi afrikai misszió annyira megrázott, hogy haza is menekült. 2 év telt el, de nem találja továbbra sem a helyét. Életunt, kiábrándult és küldetéstudata is van. Így újra Afrikába készül – a változás annyi, hogy most egy keresztény segítőcsoport orvosaként megy ki Kenyába.

A regény legnagyobb része azt tárgyalja, hogy kiken és milyen módon tud segíteni. Jönnek sorra az orvosi esetek, és rendszeresen belefut olyan helyi szokásokba is, amelyek emberileg bántják. Hatalmas mélypontok vannak, amikor pl. a tizenkét éves kislánnyal szembesül, akinek a nemi szervét brutális mértékben megcsonkították, összevarrták, és már olyan fertőzései vannak, hogy segíteni sem lehet rajta. De megrendíti, megőrjíti az is, amikor egy 10 éves kislánnyal találkozik, aki már férjnél van, és sokadik feleség is egyben. Állandó harc a kötetben, hogy mennyire dühítik dolgok, mennyire tehetetlen ellenük és mibe tud kapaszkodni, hogy mégis folytassa a munkát. Annak a történetét kapjuk meg, hogy elfogadja, ennyit tud tenni, de azt meg kell tennie.

Donát jó ember, önzetlen és nagyon sokat tud adni. Mondanám, hogy Brown egy modern hőst teremt a személyében, aki másokért létezik. Egyetlen hibája akad: belemegy egy viszonyba, szerelmi háromszöggel. Nálam az tabu, de a kötetben ezt meglepően könnyen és lelkiismereti gondok nélkül teszik meg a szereplők.

Azért teljes meglepetés nincs, mert a Misszió szerelmi szálat is prezentál. A misszió tagja egy félig magyar – félig kenyai lány, Zelda. Vőlegénye van, és két kultúra között létezik. Miközben keresztény, mélyen hisz Istenben, afrikai nagyanyja vuduja is belefér a világképébe. Donát kezdettől vonzza, és a regény egy pontján nem is állnak ellen a kettejük közti kémiának. Mondanám, hogy Brown írói személye garantálta, hogy ez lesz. Csak azt sajnálom, hogy nem fordítva történtek a dolgok: ha Zelda felbontja az eljegyzését, szakít Kennel és úgy jön össze Donáttal, semmi gond. De itt pont fordítva lesz. A lány a kevésbé érdekes személy, neki már fix helye és nyugalma van az életével kapcsolatban. Az egyetlen érdekes elem vele kapcsolatban, ahogy a vallását gyakorolja. Viszont, a szerelmi szál miatt kell a személye.

Megjegyzem, ha a románc kimarad, akár maga Zelda is, ez a történet akkor is működne és megállna a lábán. (Nekem még jobban is esett volna nélkülük.) Vissza is fogja magát ilyen téren az írónő, a szerelmi szálat mellékszálként kezeli és a szokott erotika is minimálisra lett letekerve. Kár is lenne, ha elvenné a figyelmet a sokkal súlyosabb kérdésektől és emberi sorskérdésektől.

Talán ezért is lehet, hogy József személye van olyan fontos, mint Zelda alakja. Az embereken segítő pap egy újabb nagyon pozitív, másokért élő személy, aki nem csak a szenvedőknek, de a munkatársainak is megadja azt a lelki segélyt, ami ehhez a munkához szükséges.

Bőven van megrázó történet, drámai tetőpont benne. Ezek érzelmileg is alá vannak támasztva, de Brown sokkal finomabban és visszafogottabban árnyal most. Nem olyan nőiesen túlérző és agyaló a könyv, amit nem szeretek a románcokban.

Talán azzal lehetne dobálózni, hogy nagyon azokat a helyzeteket hozza a történet, amit rémtörténetként, ottani valóságként nálunk is ismert. Legyen az a többnejűség vagy a lányok csonkítása. De igyekszik a keretet is hozzá tenni és mond újat is. Azt pl. még nem hallottam, hogy miért és hogyan törekednek a fekete családok, hogy fehérebbek legyenek.

A lényeg, hogy az eddig ez a legkomolyabb, leginkább tartalmas Borsa Brown olvasmányélményem. Bőven több egy olcsó románcnál.

Idézet: 

[…] az Úr sosem akar kiszipolyozni. Törődni is kell.