Fülszöveg: 

Elodie Brayford élete nem épp tündérmesébe illő. Egy aprócska, éhínséggel küzdő fejedelemség örökösnőjeként a fiatal lány napjait ügyes-bajos dolgok töltik ki: gondoskodni országa, Inophe népének élelméről, lakhelyéről – avagy épp latrináiról. Élete azonban mesébe illő fordulatot vesz, amikor Aurea titokzatos királyságának trónörököse, Henry királyfi feleségül kéri. A királyi frigy révén Inophe nélkülöző népe részesülhet Aurea bőséges javaiból, Elodie pedig egy csodálatos, varázslattal átitatott földön élhet boldogan, míg meg nem hal jóvágású és kedves hitvese oldalán.
Azonban a tündérmesék nem mindig érnek jó véget. Aurea aranyló búzában bővelkedő mezőinek és gyógyító gyümölcsökkel teli erdőségeinek ára van, amit minden egyes nemzedék vérrel vált meg – mégpedig fiatal lányok vérével. Elodie-nak rá kell döbbennie, hogy számára nem adatik meg a boldog élet; ehelyett áldozatként kell szolgálnia új népét, ahogy azt az őt megelőző hercegnők sora tette. Ő viszont nem holmi tehetetlen hercegnő, hanem Inophe szikár, kemény földjének szülöttje, aki nem adja fel harc nélkül. Sorstársai vérbe zárt emlékei segítségével szembeszáll az Aureát rettegésben tartó sárkánnyal. Ám lehet-e bármi esélye egyetlen lánynak a világ legpusztítóbb szörnyetegével és az egész királyság szörnyűséges hagyományaival szemben?

Szerintem: 

Először is, azt kell tisztázni, hogy ez egy film alapján készült regény. Egy Netflix-film volt ugyanezzel a címmel, és írtak belőle YA-regényt is.

Másodszor, itt

pozitív fejleményként éltem meg, hogy nem egyezik tökéletesen a kettő. Olyasmik, amik a filmben nem tetszettek, az író által javítva lettek. Ráadásul, elég nagy dolgok is. A filmben Elodie elviszi a sárkányt a királyi családhoz, aki felgyújtja őket az egész várossal együtt. Aztán a sárkánnyal és egy hajóval útra kelnek, kalandorok lesznek. A regényben Elodie alakváltó lesz, maga is sárkánnyá válik. Khaevis nem gyújtja fel az egész várost, és a királyi család is választhat. Elmennek és újrakezdik máshol, vagy elégnek. Henry elmegy, a szülei lesznek csak fáklyák. Elodie marad a városban, királynő lesz, míg a sárkány újra tojást rak, és folytatódhat a faj. De, ahogy végiggondolom, már az alapokban is van eltérés. Hogy miképpen indult a hercegnők feláldozása.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne bődületesen nagy ostobaság a történetben. Egyszerűen nem lehet elhinni, hogy a királyi család évente három házassággal idecsalt lányt a sárkánynak ad, és még vannak olyan ismeretlen vidékek, ahol nem hallottak róluk, akikkel még nem üzleteltek. Maximum akkor tudnám elhinni, ha a jövőben és az űrben játszódna, vagy párhuzamos univerzumok között hajóznának. Egyszerűen nincs annyi vidék, hogy ez egy évszázadokon át fennmaradó titok lehessen.
De tudnám mondani azt is, ahogy Elodie megtanulja a sárkány nyelvét. Pár szó, némi felirat és máris perfekt? Persze.

Ha valaki értékelni akarja ezt a regényt, szórakozni rajta, nagyon gyorsan le kell kapcsolnia az agyát. Nem szabad logikát és értelmes dolgokat keresni benne, nem szabad kontextusba helyezni. Ha nincs időbeli vagy térbeli környezet, akkor csak magában működik. Ha viszont szélesebb a nézőpont, túl sok a nem átgondolt, buta elem benne.

Modern mese-fantasy, amiben a régi mesék alapvetéseit írják át. Itt a hercegnőt nem kell megmenteni a sárkánytól, ő maga kerekedik felül. Mi több, ő lesz az, aki kegyelmet is képes gyakorolni. Mert Elodie egy ponton megölhetné Khaevist, de helyette megmenti az életét. Még csak nem is tartja a szűz, erényes lány képét. Elodie bevallottan szívesen mulatta az időt a szénaboglyában a kiválasztott fiatalemberrel. Modern mese, mert harcos hősnőt ad az olvasóknak. Elodie emelkedik hőssé, mindent ő ér el. Kemény, belevaló, az új hősnők típusa.

A szereplők különben nagyon egyszerűek. Egy jellem sincs benne, aki ellentmondásos, izgalmasabb tudna lenni. Egyszerű indítékok, kényszerhelyzetek és a fekete-fehér világkép a jellemző. A film különben még inkább ilyen, ahhoz képest a regény legalább próbálkozik némi fejlődést mutatni.

Szórakoztató és lányos olvasmány, de nincs érzelmekkel túlragozva. A cselekményt igyekszik pörgetni, minimálisra csökkentve a leírásokat. Adja magát, hogy nem irodalmi érték akar lenni, csak szórakoztató és érthető.

Zárásul maradjon az itt, hogy olvasva jobb, mint amilyen a film lett.

Idézet:

Megtanultam, hogy az emberek vezetése azt jelenti, hogy még akkor is a magasba kell tartani a remény pislákoló lámpását, amikor már majdnem kifogyott az olaj, és csaknem leégett a kanóc.

Rossz ember vagyok, ha boldog szeretnék lenni? Anyja visszaült az ágyra, és megsimogatta Cora haját. – Nem. Egész egyszerűen ember vagy. Azt tesszük a túlélés érdekében, amit tennünk kell. Az életet nem lehet egyszerűen gonoszra és jóra osztani. Az életünket valahol ezek között éljük.