Fülszöveg: 

Tényleg úgy gondolod, hogy mindenre fény derült?
Los Angeles városának legújabb gonosztevője rács mögé került, ám Alexia Sears nyomozónőre újabb feladatok várnak. Egy zsaroló jár a nyomában, akinek a kilétét egyelőre homály fedi. Ugyanakkor még az előző ügyén sem sikerült túltennie magát. Valami egyszerűen nem hagyja nyugodni.
A nyomozónőnek olyan érzése támad, mintha nem lenne teljes a kép. Mintha hiányozna egy darab a kirakósból. Úgy dönt, hogy új barátja, Amara Bonner segítségével megpróbálja felgöngyölíteni a szálakat, de egy füzetbe írt szó végképp összezavarja.
Vajon tényleg minden az, aminek látszik? Mi alapján szavazunk bizalmat másoknak? Hogyan lehetünk képesek átlátni mások álarcán? Ki mozgatja igazából a szálakat?

Szerintem: 

Hogy mennyire tudott bosszantani Alexia… Az egy dolog, hogy elég sokára jött rá, ki

a regények 'rossza' – de olyan sokáig tévesen gondol nagyon sok mindent, hogy azt csodálom, addig kibírta a rendőrségnél, ameddig nyomozó volt. Innen nézve pocsék egy rendőrnek látom.

De, akkor konkrétan. Már az első rész után írtam, hogy valami nagyon nem kerek. Olvasóként egyértelmű volt, de Alexia nem érzékelte. Ebben a részben meg azzal kezdett az agyamra menni, hogy a 'zsaroló' mást se csinált, csak segíteni próbált és rávezette az igazságra. Nem is értettem, egyáltalán miért hívja zsarolónak.
Valami bámulatos, hogy vele és mindenki mással szemben is milyen vak volt ez a nő.

De ezt Noah kapcsán is írhatnám. Neki egy egész élete, évtizedei voltak és mégsem rakta össze, kit is engedett közel magához. Vele kapcsolatban meg azt nem értettem, miért is vitte el a balhét. Persze, ha nem teszi, miről szólna a második rész? De akkor is. Alexiát ostobának találtam, a férfit meg bántóan tehetetlennek. Annyi eszköze volt, pénze, lehetősége, és az volt a legjobb ötlete, hogy gyilkosnak vallja magát és börtönbe megy?

Az nem zavart különösebben, hogy az a minden mögött álló manipulátor, aki. Még szépen össze is van rakva, hogy tette magát ilyenné és kikkel mit játszott. Nem is lepett meg igazán. Ahogy a szereplőket megismertem, rá adtam volna ezt a szerepet magam is. Talán ezért is zavar annyira, hogy a másik két szereplő ennyire meg lett tévesztve.

De, ami a legnagyobb bajom. Nagyon hamar Max/Daniel lett a kedvenc szereplőm. Már akkor őt találtam a legértelmesebbnek, amikor nem ismertem a teljes történetét. Ugyan az írónő próbál játszani azzal, hogy gyanúsnak tűnteti fel időnként, de végig ő keltette a legjobb benyomást. Amikor meg minden ismert lett, akkor simán kiemelkedik a többi szereplő közül. Nagyon mélyről építette fel magát értékes embernek – kamaszként meg kellett szöknie otthonról: inkább az utcán élt, mint a családi mérgező környezetben. Összerakta magát, túlélte és jó ember lett. Közben ő volt az egyetlen, aki átlátott a testvére mesterkedésein, és ha nyíltan nem is merte felvállalni vele a harcot, igyekezett segíteni a többieket. Annyira igazságtalannak érzem, hogy belehal a végén a sérüléseibe, amiket Amara okoz neki. Ha valaki megérdemelte volna a történet végén a happy endet, az ő lett volna. Így engem simán kiakaszt, hogy részeges ex-nyomozónk és a szenvedő milliomos elautóznak a naplementébe, ő meg koporsóba kerül.

Nem is nagyon tudok vagy akarok objektív lenni, mert ez megviselte az idegrendszerem. de ez rám igaz – ha a kedvenc szereplőm kap egy ilyen véget, akkor az egész könyvet nagyon meg tudom utálni érte.
Itt könnyű dolgom is van, mert annyira Alexia ellen hangolt sok minden.

Pedig megírva nincs rosszul. Ahogy az előző résznél, itt is sokat dob rajta a több szemszög és a helyzet több ember felőli megismerése. Szépen összeáll belőle az egész történet, ha Alexia úgy tűnik, az éleslátását már elitta korábban. Arra is mit lehet mondani, hogy a volt társa a betegágyból és a halálán többre megy, mint a nő? Ha csak a nőn múlik, akkor a milliomos megrohad a börtönbe, a manipulátor meg boldogan bábozik tovább az emberekkel. Megint elkalandoztam. A felépítése tetszett.

Annak ellenére, hogy a cselekmény miatt kiakadtam, olvasni könnyű volt. Szórakoztató, értelmes. Nem irodalmi anyag, de szórakoztató kriminek így kerek. Volt cselekmény, fordulat, lelkizés és most a szerelmi szál sem irritálhatott.

Nem is tudom, mit írjak összegző vagy kiemelt gondolatnak. Ludányi Bettina rossz szereplőt ölt meg a végén? Ebből le tudok vezetni mindent, ami annyira, de annyira nem esett jól ebben a történetben.

Idézet: 

Nem minden gonosznak van ördögszarva. Vannak, akik másfajta álarcot viselnek, ami talán még veszélyesebb.

Az előítélet és a korábbi rossz tapasztalatok szinte mindig erősebbek, mint a józan ész –