Fülszöveg: 

A ​jövő az, ahol a pénz van.
A jövő néhány milliárdos, akik a pusztulásba kergetik a világot.
A jövő néhány barát, akik merész tervet szőnek.
A jövő a történelem legnagyobb rablása? Vagy a civilizáció vége.
A jövő itt van.

Martha Einkorn egy nagy hatalmú médiamogulnak dolgozik, aki irányítása alá akarja hajtani a világot. A mogul pénzzel kitömött cégei privát időjárást üzemeltetnek, prediktív elemzéseket készítenek, álcázott fegyvereket gyártanak, miközben a csapból is folynak a technológiai próféciák. Martha legszívesebben kiszállna, de ekkor eszébe jut a példázat a rókáról és a nyúlról, amit még gyerekkorában hallott az apjától. A példázatban rejlő figyelmeztetés tagadhatatlanul kezd beigazolódni – márpedig ha ez így van, akkor egyáltalán mennyi idő lehet hátra a jövőből?

Lai Zhen túlélőművész, akit mindenki ismer az internetről. Éppen egy bérgyilkos elől próbál megszökni Szingapúrban, amikor a telefonján aktiválódik egy szoftver, és közli, hogyan tud elmenekülni szorult helyzetéből. Mit akarnak Laitól, akik a szoftver mögött állnak, és mi mindent tudnak még a jövőről?

Ahogy Martha és Lai Zhen világa összefonódik, gyújtó erejű eseménysor veszi kezdetét. Martha engesztelhetetlenül tör előre, Lait pedig a kíváncsiság hajtja – valami páratlanul szép kifejlet várja őket, vagy a civilizáció pusztulása?

Szerintem: 

Egy olyan könyv, amit nagyon nem lehet elmesélgetni. Csavarra épül, az a lényege, de ha lelövöm, akkor jócskán elveszek az olvasási élményből.

Némileg altat is az

elején. Sok szereplőt bedob és nehéz eldönteni, kik is a tulajdonképpeni főszereplők. Vannak nagyon gazdag emberek benne, a leggazdagabbak a világon. Nekik lesz az a meggyőződésük, hogy jön a világ vége, és bebiztosították magukat erre az esetre. Ha jön a jelzés, már el is tűnnek biztonságba. Mellettük pedig vannak rokonok, hétköznapi emberek, akik nem feltétlenül gondolkodnak úgy, mint ezek a gazdagok.

A sok szereplő külön fejezetekben ténykedik, és lassan lehet kibontani, hogy mire is megy ki a játék. Ahogy számolom, én három irányban kezdtem el gondolkozni. Elsőre azt hittem, majd azt nézzük meg, hogy a gazdagok jövője milyen, hogyan élnek túl, mivé alakítják a világot. A második szemléletben már módosítottam arra, hogy a világszemléletük a jelent miképpen írja. Mert nekik nem érdekük bármit is adni. A hatalom, a birtoklás, az irányítás és a profit a lényeg. Hogy lehetnének jobbak, megoldásokat is kereshetnének? Minek, amikor nekik mindig csak az 'én' lehet előtérben, senki más? Végül, ott van a mellettük állók története, amiből szintén kiépül egy történet.

A cselekményben van egy nagy csavar, egy hatalmas átverés – ez kell ahhoz, hogy az a jövő megszülethessen, amit Alderman meg akart írni. Az már nem is disztópia – az a gazdagok világa volt. A jelen és annak közvetlen továbbgondolása.
De a csavarral változik az uralkodó nézet. Olyanok kezébe kerül a hatalom és a nagy anyagi források, akik nem a saját profitjukat akarják maximalizálni, hanem a világot akarják a pusztulásból visszarántani. Sok hasonló történetben zavar az, hogy nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy mégis konkrétan miképpen mentsük meg a világot. Itt benne vannak a konkrét tettek és az is, hogy mely szintről, hogyan lehet levezényelni. Mert már tényleg akkora a baj, hogy ilyen szinten kell belenyúlni mindenbe. Csak a szemlélet… Azért azt nem írnám, hogy Alderman azt sugallja, egy lakatlan szigetre kellene kidobni a milliárdosokat és a tőkéjüket értelmesen használni helyettük, de azért egyértelműen benne van, hogy a változáshoz nagyon kell a hatalom és a pénz. Anélkül nem megy.

A szereplőkről nem nagyon lehet írni úgy, hogy a csavart békén hagyjam. Sokakban van egy rejtett plusz, másokban már kevésbé. Az talán a nagy egészre közös, hogy az dönti el, valakit pozitív vagy negatív szereplőnek érzünk, hogy ki neki az első. Az ego megszállottja, vagy túl tud nézni magán és felelősséget vállal, tesz valamit.
Lai Zhen más némileg, aki belekeveredik a történetben végigvonuló játszmába. Neki nincs hatalma, pénze részt venni, csak próbál életben maradni, és megérteni, mi történik körötte. Nem is tudtak annyira lekötni a vele történtek, de a cselekményt lehet vele bonyolítani. El lehet húzni, hogy mi a csavar és mi is történik a regényben igazán a szereplőkkel.

Bár igazából nem mondhatnám, hogy szimpatikus és kedvelt szereplőket adott nekem ez a történet, a nézeteit mindenképpen át tudtam érezni. Vannak szereplők, vannak nézetek és érzések, de a világ, a vázolt probléma és a cselekvési terv, azok számítanak igazán, azt viszem a történetből magammal.

Könnyen olvastam, igyekszik érthető maradni végig és nem viszi el a tudományos fantasztikum világába. A megoldásait is úgy tálalja, hogy azt érthető maradjon és pl. ne képletek sorát és tudományt keverjen hozzá. Néha talán a szerelmi melodráma túlcsordul Martha és Lai esetében, de különben nem jellemző az érzelmi húrok, szerelmi szálak feszegetése.

Talán nem ez lesz a szerzőtől a kedvencem, de szépen fel van építve és erős az üzenete. Ha az emberiség így folytatja, akkor szembe kell néznünk azzal, hogy nem lesz jövő. Olyan meg pláne nem, ami a regényben megvalósulhatott.

Idézet: 

De végeredményben az élet az, ami addig pofozza az embert, amíg felismerhetetlen nem lesz az arca.

Némelyik élőlény olyankor is öl, amikor nem tud enni. A beteg állatok. És az emberek. Jóval azután is nyomjuk a gombot, hogy már semmiféle örömünk nem származik belőle.
Hajhásszuk a pénzt, a sikert, a hatalmat.