Fülszöveg:
EGY CSOKORRAVALÓ SZÍVMELENGETŐ TÖRTÉNET
A Mielőtt megismertelek ÉS A Miután elvesztettelek SZERZŐJÉTŐL
A Párizsba induló Nellt sunyin cserben hagyja barátja, így egyedül érkezik a világ legromantikusabb városába.
Két párizsi szerelmespár számára, akiket közel egy évszázad választ el, a házasság még csupán szerelmük történetének első fejezete.
Szerintem:
Kifejezetten kellemes, limonádés kikapcsolódás. Természetesen női olvasmány is, de
ez a szerzőnél nem meglepő.
Novellás kötet, rövidebb és hosszabb történetekkel. A közös pont bennük, hogy mindegyikben van valamilyen szerelmi szál, női főszereplő és a helyszín, általában a történet nagy részében vagy teljes egészében Párizs.
Gyorsan meg is jegyzem, hogy ennek ellenére ez nem egy turistás kötet. A helyszín a legtöbbször lényegtelen, nem is igen jut eszembe olyan rész, ami nem játszódhatna máshol. Nyugodtan lehetne Róma is, Velence, Salzburg, vagy sorolhatnám. Annyi, hogy legyen neve és miliője, de hogy pont Párizs legyen… Nekem simán elfért volna benne, ha jobban átjön a város. Még a nászutas történetben sem mennek felfedezni a várost, szegény Eiffel-tornyot emlegetik csak. Ennek a kötetnek viszont olyan a tematikája, hogy érezhettem volna úgy, hogy Párizsba visz Moyes, de nem éreztem.
Megjegyzem, különben, hogy pont a címadó darab csalóka kicsit. Ugyan ott az a 'szólóban', de nem jellemző a szereplőkre, hogy valóban egyedül lennének Párizsban. Még ebben a darabban is gyorsan lesz a hősnőnek egy jóképű kísérője, és máris párosban járják a várost és esnek szerelembe.
Bár, azt bele tudnám magyarázni, hogy többen is szólóban kezdik a városban, de a végére párossá válnak. Hiszen Párizs a szerelem városa…
A kedvencem talán a nyitány volt, a Nászút Párizsban. Kisregénynek is elmenne, és Moyes egy jó trükkel adja el nekünk. Két történetet mond el párhuzamosan, amelyeket egy festmény köt össze. Az elsőben egy festő és fiatal felesége kezdik meg a közös életüket Párizsban, míg a jelenben egy páros érkezik ide eltölteni a mézesheteket. Mindkét történetben az asszony boldogtalanná válik, nem szeretettnek érzi magát, és hiába teljesen más az életük, az érzés összeköti őket. De ez egy pozitív történet, a férjek észbe kapnak és megteszik a kellő lépéseket. Könnyen átérezhető érzelemvilágát, a két nő között szimpatikusan megfogott párhuzam és a kellemes vég. Hangulatos is, ebben van egy kis párizsi miliő, és a festő – múzsa téma is szeretnivaló.
Jót mosolyogtam azon is, hogy a Krokodilbőr cipő alapötlete mennyire visszaköszön a szerző legutóbb kijött regényében (Valaki más cipőjében). Mindkettőben egy fáradt, reményvesztett nőnek ad plusz önbizalmat és sikerélményt egy dögös, véletlenül hozzákerült cípő.
Közös bennük, hogy érzéssel ír női sorsokról és érzelmekről. Akadnak tragédiák, de fel lehet állni és valami jót összehozni. Ez itt általában szerelmet és igazi párt is jelent, de Moyes ezen túl valahogy azt is sugallja, hogy nem csak a szerelem a lényeg.
Kifejezetten kedves darab, gyorsan olvasható és a kis belekötéseim ellenére is egy bájos kötet. Olyasmi, ami jót tesz az ember lelkének, és egyszerűen jó olvasni.
Idézet:
– Házas vagyok.
– A legutóbbi információim szerint ez egy megállapodás, nem börtönbüntetés.
