Fülszöveg:
V. Istvánt halála után a Nyulak szigetén helyezik végső nyugalomra. A gyászolók közt szörnyű hír terjed: a királyt talán meggyilkolták. A megüresedett trónra sokan vágynak, az Aba család nemes ifjai azonban mindössze egyvalamiben biztosak: figyelmeztetni kell a néhai uralkodó fiát, aki azonban merész tervet eszel ki, hogy kiderítse az igazságot, és már annak birtokában kerüljön fejére a korona. Ilyen helyzetben nem könnyű megmaradni igaz embernek…
A Sasok a viharban hősei előtt kalandokban bővelkedő, sorsdöntő idők állnak. Magánéleti konfliktusok és diplomáciai gondok nehezítik a család helyzetét. Ünnepek és hétköznapok, halál és születés váltja egymást, és egyikük életébe beköszönt a szerelem is.
Végleg megpecsételődhet az Aba család sorsa…
Szerintem:
Egyenes folytatása az előző kötetnek – vagyis, aki Viola Judit sorozatába kezd, valóban sorozatként kell kezelnie! Sorban és egymás után olvasva, hogy a történelmi és személyes történetek is sorban kövessék egymást, érthetők legyenek.
Annyira illik is az előző rész mellé, hogy
simán elhinném, hogy együtt íródott az előző résszel. A leginkább szembetűnő, hogy változatlan a stílusa. Nem történelmi magyar, de archaizáló, így a nyelvezete is mutatja, hogy a középkorban és nem a modern világban járunk. Eme író eszközről változatlan a véleményem: elméletben értékelem. Munka van benne, igényes és valóban történelmi hitelt teremt. Már a szöveg visszavisz az időben. A gyakorlatban viszont nehezebb olvasni, és amíg rááll az agyam, nem egyszer tapasztaltam, hogy egy-egy érdekesebb szórend vagy ragozás kizökkent a történetből. Azt meg nem szeretem.
A folytatólagos voltát mutatja, hogy a cselekmény is egyenes. Nincs semmi ugrás, egyszerűen megyünk tovább az eseményekkel. László megtudja az Abák sejtését az apja haláláról és elindítja a saját játszmáját. Míg keresik a gyilkost, nem akar a trónra ülni. Az Abák segítséget ígérnek és adnak is neki, de a nagyobb hatalmak és az özvegy királynéval szemben nem tud dacolni a fiatalember. Fejére kerül a korona, mi több, a gyilkos sem lesz meg. Béla herceg ugyan azonosítja nem csak a merénylőt, de a felbujtót is, ám a nagyúr meggyilkolja az ifjút. A szerző nagyon el tudta kapni, hogy mennyire korrupt már az a kor is. Elég pénzed van? Még királyi herceget is mészárolhatsz le, mindenki tudni fogja, de úgy tesznek, mintha elhinnék, hogy önvédelem volt. Még a kis király sem ugrálhat.
Erre kötném rá, hogy továbbra is nagyon jól keveredik a személyes és a nagyobb volumenű történelem. Béla herceg meggyilkolása minden jó érzésű embert bánt, a királyt is. Egy ilyen hatalom ellen fel kell lépni, az uralkodói hatalom védelmében. Nagyobb cél. Béla egyben Finta legjobb barátja volt, aki bosszút esküszik. Egy csatában meg is találja a módját, hogy a gyilkos bűnhődjön. Személyes szál. De sok minden mással is meg lehetne ezt mutatni a történetben: az Aba ifjak személyes történetei szorosan kötődnek az ország sorsát alakító eseményekhez.
Az különben tetszett benne, ahogy azt a folyamatot is elkezdi mutatni, hogy László király miért lesz népszerűtlen, hogyan kezd el a pápa is ténykedni miatta, és miért kapta az utókortól a ’Kun’ előnevet. Bevallom, nem is tudnám rávágni, hányadik László volt a trónon, mert Kun Lászlóként gondolok rá.
Az Aba ifjak ebben a történetben már fiatalemberek lesznek, és Viola Judit építi tovább, hogy a nagymama érezte jellemek miképpen mélyülnek el. Finta lovagi erényekkel bír, de éhes a hatalomra, tetszésre és túl könnyen tipor el másokat. Folytatódik a szerelmi szála is, és a királyi udvarban tapasztaltak nagyon nem tettek jót neki. A szerelmét megrontja, elhagyja – a magára hagyott, terhes lány egy régi udvarlót hálóz be, hogy ne fattya szülessen. Amikor megözvegyül, Finta egy gondolatot sem pazarol a gyerekére, majd egykori kedvese megoldja. Azon még az apja is kiakad, hogy miképpen mulatozik majd László oldalán a kunoknál, és ezért lesz jutalma az erdélyi rang. Amadé a jó fiú, akiben továbbra is minden erény megvan. Talán ezért ebben a részben kisebb a szerepe, és a testvéreinek jutnak az érdekes részek, a züllés és az erkölcsi dilemmák. Csatában jár majd minden Aba.
Cselekmény tehát bőven akad benne – történelmi és személyes történetek is. A tempó maradt kényelmes, még mindig lassabbnak érzem annál, amit szívesen olvasok. Mégis, működik – mert érdekes a korszak, a történelmi személyek, de a regényes betoldások is.
Továbbra is pozitív élmény ez a sorozat, vagyis biztosan olvasom tovább is. Még tetszik is most, hogy ennyire folytatólagosan haladhatok a regényben történtekkel, annyira egy nagyobb történetnek érzem.
Idézet:
– Hú! – fújt nagyot Levente –, egészen megkönnyebbedett a lelkem! Már láttam magam házasemberként, kalapáccsal a kezemben!
– Képzelem, hogy megijedtél!
