Fülszöveg: 

Az 1279. esztendőben Fülöp püspök minden követ megmozgatva igyekszik az egyházat megszabadítani az eretnekségtől.
A legátus László királlyal köt egyezséget az ügy előmozdítása érdekében. Ám a kunok nem mind értenek egyet királyuk döntésével, veszni érzik a szabadságukat. A viszály hamarosan emberéleteket követel. Finta, a frissen kinevezett erdélyi vajda, testvéröccsével, Amadéval a kunok táborába megy, hogy elsimítsa a nézeteltérést, és elűzze a királygyilkosság fenyegető árnyát.

Szerintem: 

Határozottan egyre jobban rákapok az Aba család történetére. Már eljutottam oda, hogy külön is utánaolvastam, hogy mi történik velük később. De nem spoilerezek, mert a netnek hála már Károly Róbertnél is jártam.

Ez a regény még nem tart ott. Folytatja a

megkezdett utat, bár most némileg előbb vagyunk, mint a 2. rész végén. Kicsit előrébb vannak a folyamatok, amelyeket a történelem és Viola Judit elkezdtek korábban. Vagyis, Péter már családos ember, gyermekkel és udvari tisztséget is nagyon hamar kap. Finta továbbra is László király bizalmasa, aki miatt az egész család aggódik. Túl nagyra tör, nem ismer félszt vagy magánál nagyobb erőt, pedig van ilyen. Amadé pedig a családért felelős nagyúr, akit eddig mindig háttérbe szorítottak, de így is megállja a helyét és segít, ahol csak kell. A pápai küldött nagyban szervezné László életét, politikáját és házasságát, ami persze a királynak nem tetszik. Egyre fokozódik a helyzet a kunok és a magyar urak között, miközben állandó probléma a trónutódlás kérdése is. Vagyis, bőven van veszélyhelyzet már a nyitásnál.

Ebben a részben a király körüli dolgok tűntek számomra a legfontosabbnak. Már egyértelmű és markáns, hogy milyen uralkodó, miket tesz emberként és királyként. A regény egyre gyakrabban eljátszik azzal a kérdéssel, hogy egy alkalmatlan személy mennyi hűséget érdemel a nála többre képes embereitől. Viola Judit jó érzékkel kétféle választ is ad a testvéreken keresztül: Amadé a hűség embere, aki ugyan látja királya hibáit, gyakran szenved is tőle, de tudja, hol a maga helye a királyhoz képest. Finta ellenben nagyon is értékeli magát és tudni véli, mi jár neki. Ha Lászlóval nem egyeznek a véleményeik, Finta képtelen engedni és szembeszáll. Ebből lesz a kötet nagy összecsapása is – avagy, hogyan kell elbánni egy lázadó főnemessel.

A regény tele van játszmával, ármánykodással, még a nyílt háborút is átszövik ezek a szálak. Eddig mindig azt hangsúlyoztam, hogy a regény egyensúlyoz történelem és családregény, személyes sorsok között. Most a történelem felé billen a mérleg és nagyon úgy éreztem a végére, hogy átlátom László politikáját és uralkodói pályáját. De a viszályok, játszmák miatt ez annyira kalandosan, izgalmasan van tálalba, hogy nem érződik történelmi ismeretterjesztésnek. Hanem jóféle történelmi regénynek.

Az érzelmi pluszt adja hozzá a család. Itt az Abák nagyon szerethetők, összetartó és hűséges klán, akiket már több rész óta megszerettem. Sok markáns egyéniség van köztük és megkapó, ahogy törekednek szerető, jó családnak lenni, még akkor is, amikor a végére szembesülnek azzal, hogy Finta árulásért el kell vesszen.
Amadé, akit eddig szerettem kvázi főszereplőként kiemelni, most hátrébb van. Mivel Finta a saját fényében akar ragyogni, esélyt sem ad öccsének kitűnni. Így kevesebb szerepe van, háttérember. Fontos, de ebben a részben inkább Finta és László a kiemelt alakok.

Már megszoktam a nyelvezetet is, most először gördülékenyen haladtam és nem akadtam el a mondatszerkezetek vagy egy-egy ízesebb, archaikusabb kifejezés láttán. De azért megjegyzem, ez is úgy van megírva, nem váltott az írónő.

Nem ragozom ennél tovább, megszerettem ezt a sorozatot és ezt a részét a maga játszmáival, László dolgaival kifejezetten érdekesnek találtam.

Idézet: 

Pelbárt atya mondogatta mindég, hogy a nap egyformán süt a mező minden növényére, mégis az egyikből tövis, a másikból virág lesz. Ezért nem a nap a hibás.

Kezében aranyláncot hozott, végén díszes foglalatban mogyorónyi smaragd hintázott.
– Máriának küldöm, és kívánom, hogy Isten tartsa meg egészségben továbbra is férjével és gyermekével együtt – vette át és nyújtotta is tovább a királyné az ékszert.
Amadé felállt és tiltakozó mozdulatot tett.
– Túlontúl értékes ez az ajándék, felség, ne foszd meg magadat tőle!
– Nem fűthetek vele, sőt meg sem ehetem – vágott egy bájos fintort Izabella, kedvenc hölgye pedig kesernyésen felnevetett.