Fülszöveg: 

Sophie Williams élete látszatra tökéletes. A magyar származású lány egy neves londoni fordítóirodánál dolgozik, csodás barátai vannak, és úgy érzi, élete révbe ért egyetemi szerelme, David mellett. Főnöke azonban váratlanul új megbízatást ad neki: egy hónapra Rómába kell utaznia, egy műkereskedő tolmácsaként. Sophie először visszautasítja az ajánlatot – képtelen lenne elszakadni barátjától és a megszokott hétköznapoktól. Ám biztonságos világa hirtelen összeomlik, és egyik pillanatról a másikra Rómában találja magát a jóképű, de rideg James Corner oldalán. Kapcsolatuk nehezen indul, a férfi zárkózott és mogorva, míg Sophie nyitott és kíváncsi. Az együtt töltött időnek köszönhetően azonban mindketten ráébrednek, félreismerték a másikat.
Egy történet csalódásról, szerelemről és a második esélyről…

Szerintem:

A helyzet az, hogy jobbnak érzem, mint az átlag szerelmes és nagyon csajos románcokat. Azt azonban még fejtegetem, hogy miért tetszett jobban.

Lehetne azt válaszolni, hogy

jól van kiválasztva a helyszín. Az esős, szürke Londonból indulunk és a napfényes Rómába érkezünk. Londonban egy csalfa barát, összetört remények maradtak, míg Olaszországban Sophie felfedezheti újra az élet szeretetét, de önmagáét is. Azt talán mondanom se kell, hogy a szerelem terén is új lehetőségei akadnak. Szerettem az olasz életérzést, ahogy a környezet és az új ingerek feltöltik és újra összerakják a hősnőt. Azért kirándulós könyvnek nem vinném magammal Rómába, de egy-egy helyszínnel, ízzel az olasz élményeim meg tudta idézni.

Összességében a cselekménnyel is jól kijöttem, bár bőven fel tudtam fedezni kliséket. A jófiúnak tűnő, de csalfa David után Sophie nem találja szimpatikusnak megbízóját, a komoly Jamest. Aztán persze kiderül, hogy a látszat csal. Ki gondolta volna? Abszolút megvan a románcok alap és ismerős szerkezete. Talán az menti még, hogy itt nem egy nyögvenyelős, lehetetlen akadály lép a szerelem elé. James sikeresen eltitkolta, hogy még házas. Ok, különélnek és válni akarnak, de ez olyasmi, amit egy újabb kapcsolatba bonyolódás előtt illett volna közölni. Pláne, hogy a házasságából van egy gyermeke is, akit nagyon szeret.

A szereplők meglepni nem tudtak, de legalább szimpatikusak. Még Sophie-nak is tudtam drukkolni, hogy jól alakuljanak a dolgai. Ő a tipikus jó kislány, kicsit a szomszéd lány típus, akinek kell is, hogy a történet kibillentse a megszokásokból. James a múltja tragédiáival van szimpatikussá téve – újfent egy olyan történet, ahol a férfi már kiforrott jellem. Már maga mögött van a nagy harc, amiből kiemelkedett nagybetűs Férfiként. A nő az, akinek most kell meghúznia a határokat és kitalálnia önmagát.
Kővágó Sára igyekszik más szereplőket is tenni melléjük, de azért alapvetően abban is a románc szokását idézi, hogy nagyon a főszereplőire koncentrál.

Olvasható, kellemes, csajos. Nem különösebben maradandó szöveg, de nem is akasztott meg papírra nem való kifejezésekkel. Azt meg lenyelem, hogy zsánerhez passzolóan érzelmeket túlgondol és -bonyolít, annyit ír róluk, hogy abba bele lehetne fulladni.

Kevesebb az értéje, de azért fontos az is, hogy jól sikerült a borító. Én legalábbis szépnek találtam a borítót, és nem volt késztetésem, hogy dugdossam a tömegközlekedés során, mit olvasok éppen.

Idézet: 

Amin nem lehet változtatni, azt el kell engedni. Ha a múltban élsz, sosem leszel igazán boldog. A jelent kell megragadni és kihozni belőle a legtöbbet.