Fülszöveg: 

A szerelmüknek örökké kellett volna tartania…

Amikor az életükben az egyik megsemmisítő csapás a másikat érte, Yasmen és Josiah Wade rájöttek, hogy a szerelem önmagában nem képes mindent megoldani és megmenteni. A házasságukat sem tudta.

Yasmen nem volt felkészülve rá, hogy így szétessen az élete, de végre újra elkezdett örömet találni benne.

Josiah-val új kereteket alakítottak ki: együtt nevelik két gyermeküket, és jól menő vállalkozást vezetnek közösen. Mégis, mint a mágnesek, mindig visszavonzódnak egymáshoz, és most azon tűnődnek, vajon tényleg készen állnak-e elengedni mindent, amijük volt.

Hamarosan egy lopott csókból még egy lesz… majd sokkal több. Vadító. Tilos. Minden jó – amíg a régi sebek újra fel nem szakadnak. Vajon túl késő már, hogy örökre egymásra találjanak? Vagy így másodszorra még jobb is lehet?

Szerintem: 

Annak ellenére tetszett és lekötött, hogy egyes elemein nagyon tudtam morogni. De lehet, csak annyi a bajom, hogy

annyira logikusnak szeretném még az érzelmeket is benne, ami pont ellentétes az érzelmekkel. De ez már az én bajom.

A történet egy házasság története. Yasmen és Josiah fiatalon kerültek össze, házasodtak, vállalkoztak és családot alapítottak. Legendásan nagy szerelem volt, amilyenről mindenki álmodozik, amit minden barát irigyel. De valami tönkrement. Már elváltak, és senki nem érti, miért is. A kamaszlányuk főleg nem. A történetnek ez a jelenje és a szembenézéseké. Mi is ment tönkre? Josiah kész továbblépni, új kapcsolatba kezdeni. Yasmen valóban kész elengedni, ő is mással akar ismerkedni?
A történet egy érzelmi játszma, bár nem ez a jó szó rá. Yasmen nem direkt csinálta, amit. A mentális egészsége miatt nem tudott mást tenni. Elvesztettek egy nagyon fontos családtagot, mindkettejük mondhatni egyetlen megmaradt ’szülőjét.’ Utána nem sokkal a harmadik gyermekük egy tragikus baleset miatt holtan született. Yasmen annyira összeomlott, hogy nem bírta a férje mellett, aki annyira másképpen gyászolt, mint ő.

Szerelmi történet is, mert a regény fokozatosan, visszaemlékezve meséli el, kik voltak ők ketten és most hol tartanak. Mi változott meg, mi maradt meg, milyen esélyeik vannak együtt és külön. Mert minden ellenére, Yasmen és Josiah ezer szállal kötődnek, szeretik egymást. Csak az a kérdés, mire elég a szerelem. Nem az a nyálas romantikus, hanem egy kapcsolatot, az abban hozott közös és egyéni döntéseket mutatja be.

De a szerelmen túl ez az egyéni egészségről is szól. Nem csak Yasmen gyászfolyamatát, de Josiah szemszögét és érzésvilágát is megismerjük. Nagyon szépen előhozza azt a tévhitet, hogy a terápia, pszichológusi segítségkérés gyengeség és kerülni kell. Josiah mindent elfojtott, és amikor a kisfiának kell segítség, akkor jön rá, hogy a gyerek őt utánozza. Neki magának is változnia kell, hogy segíthessen a fián. Az meg szinte poén is, ahogy nagy duzzogva maga is elmegy egy ülésre. Semmi értelme az egésznek – gondolja. Aztán rá kell jönnie, hogy neki is vannak gondjai, neki is fel kell dolgoznia a történteket és nem szégyen, ha egy szakember segít ebben.
Ez az egyik pont, amiért szerettem ezt a történetet – nem az lesz a megoldás, hogy Yasmen és Josiah szeretik egymást, és ez mindent megold. Mindkettőnek a saját mentális egészségét, stabilitását kell megteremtenie, hogy kaphassanak egy második esélyt.

Érzelmekre épül, belülről megfogott regény. Van cselekménye is, kifejezetten jól lett szerkesztve, ahogy a múlt részleteiben derül ki és fokozatosan érthetjük meg, hogy jutunk el a regény jelenéig. De a lényeg a karaktereken van. Mégsem érzelgős, el van találva az arány, ahol még nem túl sok és belemagyarázó a lelki vájkálás.

Ha olyasmit keresek, amit feleslegesnek éreztem, akkor kicsit oda nyúlnék rá, hogy nekem felesleges köröket jelentett, amikor a páros afroamerikai rassza miatt hoztak be konfliktusokat. Pl. Yasmen küzd azzal, hogy úgy érzi, elvárnák, hogy feleljen meg az erős, fekete nő sztereotípiájának. A regény ezek nélkül is remekül megáll a maga lábán, feleslegesnek éreztem benne. Ezzel rétegolvasmány is akarna lenni?

Mindezen túl szívesen olvastam ezt a regény. Lekötött, szépen össze van rakva érzelmileg és nagyon meg tudtam szeretni a főszereplő családot. Drukkoltam nekik a happy endért.

Idézet: 

Az ember nem lesz tökéletes, amikor szülővé válik – mondom neki. – Sőt a szülőségben még több lehetőségünk van elszúrni, csak a tét sokkal magasabb. Mindannyian hibázunk. Néha együtt kell élnünk a következményekkel az életünk végéig. nem tudom megígérni, hogy nem fogok többet hibázni, de azt megígérem, hogy szeretni foglak, akkor is, amikor hibázol. Feltétel nélkül.