Fülszöveg: 

„Mi a királyfi mestersége?” – kérdi a hősnő a lánykérőbe érkezett küldönctől mindjárt az első mesében. A többi történetben is bőven akad efféle jogos kérdés és izgalmas válasz lányokról, fiúkról – rólunk.
2020-ban dr. Zalka Csenge Virág kapta az ÉV GYEREKKÖNYVE DÍJAT a Ribizli a világ végén című mesegyűjteményért. A kalóz királylány a díjnyertes könyv párja. Az első kötet a magyar, a második pedig a nemzetközi népmesekincsből kínál történeteket merész lányokról, gondoskodó fiúkról és más változatos szereplőkről, akiknek viselkedése a közhelyes nemi szerepek újragondolására biztat.
A szerző gyakorlott mesemondó, aki a mai közönség érdeklődésének megfelelően válogat a hagyományból. Közérthető nyelven adja tovább a történetek eredeti cselekményét, gazdag szimbólumvilágát és a hol humoros, hol lenyűgözően fordulatos kalandok mélyén rejlő, ma is fontos kérdéseket.

Szerintem: 

A helyzet az, hogy nem vagyok valami nagy utószó olvasó. Az előszavakat mindig elolvasom, de bevallom, a végére betett plusz szöveget nem mindig van erőm átfutni sem. Most viszont elolvastam, és

a szerző sok érdekességet mondott ott el, amit megéri kiemelni.

A lényeg pedig a mesék egyetemes volta. Kicsi és nagy, gyerek és felnőtt, egyaránt szeretheti a meséket. Amiket nem kell fiúsnak vagy lányosnak beállítani. Pont az egyik szépsége, hogy bárki lehet a hőse és a személyhez kötődhetünk, nem ahhoz, hogy fiú vagy lány a főszereplő. Mélyen egyet tudok érteni. Zalka Csenge Virág gyönyörűen kifejti, hogy az ilyen mesékből a lányok megtanulhatják a kedves, gondoskodó férfiak elismerését, ahogy a fiúk is megbarátkoznak a tűzről pattant, belevaló lányokkal. Plusz, amit még nem fogalmaztam meg magamban sem, hogy mennyire jók az olyan mesék, és mennyire tanulságosak azok, amelyekben a férfi és a női hős együtt dolgozik a sikerért. Annyira betalált ez a gondolat, hogy rájöttem, a jelen kötetben is az ilyen mesék a kedvenceim és mennyire kár, hogy ezekből van kevesebb.

Ha már elszakadok az utószótól, akkor is áll, hogy ez tényleg egy gondos válogatás. Ezeknek a meséknek pozitív üzenetei vannak, tényleg tanulságosak és a mai világban is fontos értékeket közvetítenek. Bátorság, találékonyság, hűség, kreativitás, állatszeretet, többek között. Jó érzés volt olvasni őket, én léleksimogatóként éltem meg.

Jó, egyetlen kivétel akadt. A datolyafácska, szicíliai mese. Tulajdonképpen egy másféle Hamupipőke – de ez sok negatív elemmel sokkolt. Ebben pl. Ninetta elmehetne a bálba, az apja és a nővérei is nagyon győzködik, menjen velük, de nem hajlandó, hogy titokban kicsinosíthassa magát és álcában menjen. Vagyis, neki szerető a családja, miért kell őket becsapnia? De az is, ahogy a herceggel megismerkedik. Ninetta egy mágikus kapun átjár a királyi kertbe lopkodni(!). Ráadásul mindig egyre többet akar: először viszi, amit a kezébe tud fogni, de eljut addig, hogy zsákot visz megtölteni a lopott kincsekkel. Azt el tudom engedni, hogy a portugál király minek és hogyan hívja meg a báljába a szicíliai családot, de a fentieket nem. De ez az egy mese volt, ami bosszantott, a többit szerettem.

Ha már szóba került – azért is gondos válogatás, mert valóban sok nemzet meséje került be. Afrikai, japán, arab, zsidó, hawaii, és még hosszan sorolhatnám. Nagy meseolvasónak tartom magam, a Népek meséit is szívesen olvasgatom, de most nem egy olyan mesét találtam, amit nem ismertem.
Vagy, ismerős volt a mese alapvonala, de mégis új és egyedi lett. A fenti, szicíliai mesét hozva, abba belelátni a Hamupipőkét, de mégsem az. Vagy: Az ebvári királykisasszonyban ott van a Csizmás Kandúr – csak éppen itt a szegény leánynak a megörökölt kutyus és nem egy macska segít. Valamint, a borsószem hercegkisasszony elemei is benne rejlenek.
Nekem ez mindig izgalmas: ahogy egy nagyon hasonló cselekmény, motívum megjelenik a világ más-más táján. Lehet figyelni, miben más vagy egyezik. Ez most is lekötött.

Merengtem rajta, emeljek-e ki kedvenceket. Aztán rájöttem, Ninetta meséjét leszámítva mindből be tudnék idézni, miért tetszett. Az Anait királyné megmosolyogtatott, milyen haszna volt annak, hogy a herceg csak akkor nősülhetett, ha egy szakma mestere lett. Loktanur találmánya remek eredetmítosz, és nem csak a szigeti népek hajózásának, de a csillagképeknek is ad magyarázatot. A táncversenyen végig kacagtam – ahogy a nagy, országot foglaló lovagok kitalálják, hogy ők akár táncversenyben is győznek! És tényleg, micsoda táncviadal kerül megrendezésre… A pasa okos lánya, amelyik az egyik kedvencem lett azzal, ahogy a kényszerházasság majd férjből és feleségből is kihozza a legjobbat, és miközben egymásba is szeretnek, egy tartalmas és szép életet építenek fel együtt – karrierrel együtt, természetesen. Avagy, hogy lesz egy részeges medencefűtőből kormányzó. De tudnám sorolgatni még, szórakoztatók és okos mesék.

Jó a kép és szöveg arány is. Mert illusztrált a kötet, de a mesék és a szöveg maradt a lényeg. Néha akad benne egy-egy illusztráció, ami stílusában idézi az adott népet is.

De tovább nem dicsérem. Teszem fel a polcra, de olyan helyre, ahonnan könnyen leveszem és bele tudok olvasni! :)