Fülszöveg:
A Sárarany cselekménye Kiskarán, egy kicsi alföldi faluban játszódik. A karaiak élete évszázadok óta változatlanul pereg: tavasztól őszig látástól vakulásig dolgoznak a földeken, télen pedig a külvilágtól elzártan, begubózva, fásultan morzsolgatják napjaikat. „Nem zúgolódnak, nem ijedeznek, nem sápítoznak”, elfogadják, ami jön. Ezt az egyhangúságot forgatja fel a szép Turi Dani a különleges egyéniségével, szilaj természetével, nagyra törő vágyaival. Ő mer más lenni, mint a többiek. A faluban a házas embernek szerelem nélküli élet jut, ő nős ember létére is szabadon szeret. Dani a házassága révén a nincstelenségből vagyonos gazdává küzdötte föl magát, de még többet akar. Szűk neki a kiskarai határ, kevés a falu asszonya. Úrinőre veti a szemét és grófi földre vágyik…
Szerintem:
Azért érdekelne, hogy Móricz pozitív vagy negatív szereplőnek szánta Turi Danit. Olyan szinten keverednek
benne a pozitív és a negatív vonások, hogy nem tudom eldönteni.
Hiszen, ami nekem a regényből leginkább megmaradt, ami legjobban foglalkoztatott, az a hőse. Dani, aki nagyon alacsony sorba született, de sokkal többről álmodott. Móricz belegyúrta egy sikerember minden vonását – kb. mint Jókai arany embere, neki is minden sikerült szakmailag, amibe belekezdett. A különféle gabonák, a földek és bérletek, a vagyonosodás. Ő meg tudta álmodni és végre tudta hajtani a terveit. Egészen más, mint a környezete – ők beleragadtak ugyanabba, és csak megélni próbáltak valahogy.
Csak éppen ezek mellett Dani a nőket is ilyen szenvedéllyel hajtotta. Gazdagabb lányt vett el, aki rajongott is érte. De Dani elképzelése szerint ő a nagybetűs Férfi, akinek minden és mindenki jár. Esze ágában sem volt hűségesnek lenni, és elvárta, hogy a felesége mégis az övé legyen hűségesen. Kettős mérce, de nem is csak magára – a férfi és nő között látott egy ilyen eltérést. Míg a nő feladata a hűség és a gyerekek feladata, a férfié a birtoklás és élvezet. Féltékeny másra, megtorolja, ha valaki szemet vet arra, amit a sajátjának tart. Van benne kegyetlenség.
A tragikus vétségének mégsem ezeket érzem – Dani még feljebb emeli a tekintetét, és olyan társadalmi különbséget akar megugrani, amihez ő is kevés, minden értéke ellenére. Van az a pont, amikor megérti, hogy milyen nagy a szakadék a vágyott és a jelen énje között. Ott valami megtörik benne, és innen egyenes út, hogy ez a szenvedélyes ember visszaüt, megtorol és a saját pusztulásába rohan.
De a siker kulcsa nem éppen a személyében keresendő? Ha más ember lenne, nem álmodott volna ilyeneket, nem lett volna sikerember. Hogy lehet kiválasztani, ami az egész lényét hajtja, viszi előre? Az étvágya, a sikerre – nem ugyanaz, mint a nőkre és az élvezetekre? Móricz kitalálta ezt. Hihető, emberi. És pont ezért nem is tudom eldönteni, hogy Dani hős, antihős vagy éppen a rossz?
A címben is vissza tudom ezt fejteni. Sárarany. Ilyen Dani jelleme is. Benne az érték, az arany, de a mocsok és a sár is. Ilyen a társadalmi helyzete: a sárba született, a tehetsége révén többre lenne hivatva, de nem lehet a sarat lemosni róla. Nem lehet csak arany.
Ha már Dani jelleme, van még egy elem a regényben, ami viszont Móricz írásaiban szokott visszaköszönni. A férfi alakja, akinek van egy felesége, aki szintén többet érdemelne. Egy jó asszony, aki a támasz és a család a férfi életében. Aki szeret és megbocsát, ha ebbe majd bele is pusztul. Aki mellett a férfi is értékesebb lehetne. Csak éppen ő nem a vonzalom tárgya. A friss, fiatal és kihívó, kacér kell. Ilyen téren nem az eszére hallgat Dani sem és így még egy tényező lesz, ami löki a bukás felé.
A regény erősségei az emberi természetben levő mozgatórugók. A féltékenység, a bosszú, a gyűlölve szeretés, az egymásnak feszülő indulatok. Nem csak Dani alakjában – ott a falusi vetélytárs vagy a feleség. Móricz nem egyszemélyes regényt írt, ha a többiek indikátora is Dani.
Móricz naturalista stílusa egy fokkal érdesebb annál, amit szívesen olvasnék. Közel realisztikus, nem is írja túl. Ábrázol, bemutat, de nem nyom agyon a leírásokkal. Sok a párbeszéd, a belső, lélektani ábrázolás.
Pár Móricz regényen túl, azt hiszem, már levonom az általánosítást, hogy nem pozitív a világ-, ember- és jövőképe. Vannak hősei, de azok rendszerint elbuknak. Nincs siker, kiemelkedés és boldogság. A korrupció, a különbségek és az emberi természet sötétebb oldala mindig felülkerekedik. Ebben a történetben is.
