Fülszöveg: 

Te ​képes lennél megölni a legjobb barátodat?

Képzeld el, hogy az új diáktársad egy gyilkos a világ egyik vezető felsőoktatási akadémiáján, ahova csak a legkiváltságosabbak kerülhetnek be. A Carnivora Akadémia előkészítője látszólag egy elit iskola, de hamar kiderül, a falai között évek óta szunnyadó, szörnyű titkok rejtőznek.
Egy nap érkezik egy rejtélyes üzenet, melyben sötét játékra invitálnak. Felelsz vagy mersz?
Habár mindenki megveti és kerüli a kitaszított diákot, a sors fintora, hogy neked szükséged lesz a segítségére. A játék és a nyomozás alatt közel kerülsz a gyilkoshoz, és ráébredsz, hogy talán mégsem ő a tettes.
Vajon mi történhetett öt évvel ezelőtt az akadémia falai között? A múlt árnyai kísértenek, és hirtelen mindenki gyanússá válik. De vajon tényleg bízhatsz valakiben, aki a megtévesztés és az érzelmek manipulálásának mestere?
Egy múltban elkövetett gyilkosság.
Egy titkos társaság.
Rejtélyek.
És elfojtott vágyak, melyek akár a vesztedet is okozhatják.
A játék nem engedi, hogy kiszállj, és amikor kiderül az igazság, megsemmisítő pusztítást mér majd rád.

Szerintem: 

Biztos velem van a baj, mert láttam milyen őrület volt a Könyvhéten e könyv körül, én meg nem tudom felfogni ésszel, mi volt

ebben a regényben a jó. Igaz, a dark academia történetek eddig sem nyerték el a tetszésem, ez pedig azokra emlékeztetett.

A történet szerint van egy fiatal lány, aki be akar jutni a Carnivora Akadémiára. Az előkészítőn aztán szembesül vele, milyen éles a verseny. Hogy titkos társaság és játszmáik ügyeibe kell keveredni, titkos feladatokat megoldani. Ráadásul kezdettől pont az a fiatalember vonzza veszedelmesen, akit a legjobb barátja meggyilkolásáért csuktak le a maga előkészítőjének idején, és a börtön után tért vissza az iskolába. Liz meg igyekszik túlélni, megfejteni a William körüli rejtélyt és bejutni az iskolába.

Cselekmény még csak akadna, mert Liz sorra kapja a feladatokat – némelyik elég gagyi is. Lopja el a tesztkérdéseket és hasonlók? A titkos társaság és az iskola ügyei mellett annyira gyerekes ilyesmit adni nekik. Csak éppen annyira nyomja a románcot William és Liz között, hogy sokkal inkább románcba illik, mint thrillerbe. Hiába van a gyilkossági ügy William körül, nem sokat változtat azon, hogy a visszatérő elem az, hogy Liz olvadozik a fiatalembertől, aki mindig felbukkan körötte. Az meg nem tudott érdekelni.

Már csak azért sem, mert magával a lánnyal volt problémám. Liz szépen illik Hunt hősnői sorába: okos, formabontó lánynak mondják, de ezt nem tükrözik a cselekedetei, csak a szerzői jellemzés. Nagyon naiv, besétál a csapdákba és nincs meg benne az a szikra, aminek benne kellene lennie. Túl gyakran a 'hisztis kislány' jellemzést is ráakasztanám, az meg éppen az a hősnő típus, akikről nem szeretek olvasni. Amikor azon nyavalyog, hogy muszáj bejutnia az akadémiára, mert nem mehet/nem akar hazamenni? Az egyik mélypont volt. De az sem sokkal jobb, amikor ostorozza magát, hogy minek tetszik neki William.

William szemszögéből sokkal szívesebben olvastam volna el a történetet. Ő a céljaiért, az igazságért egy nagy manipulációs játékba kezd. Kifejezetten szórakoztatónak is találtam, ahogy a buta kis Liz minden trükkjének bedől. Hát igen, annyira a hősnő ellen voltam hangolódva, hogy még kacagni is tudtam azon, amikor William a végén kifejti neki, hogy igazából semmit nem jelent neki, és a szex is csak azért kellett, hogy jobban a célra állítsa. Az pedig baj, ha annak örvendezek a történet végére, hogy a hősnő szívét darabokra törik és bizonyos szinten darabokra hullik. De ez van, nekem izgalmasabb a manipulátor, mint a naiv és buta bábujának meséje.

Egy-egy jelenet szépen meg van komponálva és egészen filmszerű a vadász – préda játékuk is. Ez köszön vissza a címben is, ez még tetszett is. Abba meg inkább nem gondolok benne, hogy maga a tematika és hozzá a könyv borítója is, mennyire idézi meg bennem Az árulók show-t. Próbálom inkább onnan nézni, hogy kedvére tesz azoknak, akik azt a műsort szeretik.

Maga a szöveg nem fogott meg. Beékelésekkel, más szövegekkel helyenként frissítve van, de Liz szövege szinte végig. Nem bírtam a lányt, így a szemszögét se szerettem. Szórakoztató, nem irodalmi, amivel baj nincs is, passzol a zsánerhez.

Az írónő stílusát, karaktereit jól fel lehet ismerni benne. Aki eddig szerette, ez után is fogja. Én maradok a szkeptikusok táborában továbbra is.

Idézet: 

– Téged tényleg nem izgat, hogy mit gondolnak rólad mások?
– Csak egy idiótát érdekel idegen emberek véleménye.
Őszintén irigylem ezért a hozzáállásért.