Fülszöveg: 

Mindnyájan ​ott voltak a tragédia éjszakáján.

Mindnyájan takargatnak valamit.
Mindnyájan veszélyben vannak.

Mason elit családból származó, jóképű exkatona. Titokzatos sérülése után visszatér szülővárosába, St. Chapelbe, hogy tisztázza a több mint tíz éve elhunyt barátnője halálának körülményeit. Biztos benne, hogy nem baleset történt…

Madeline az „Ukrán” dúsgazdag lánya, aki számkivetettként élt az előkelő diákok között. Most a város polgármesterének felesége, és úgy tűnik, nem örül Mason visszatérésének.

Felix pultosként dolgozott, és piti stiklikkel egészítette ki jövedelmét, ám a tragédia után felszívódott. Sokak szerint börtönben van, mások úgy gondolják, rég halott, de egy nap Madeline látni véli St. Chapelben.

Paul a focicsapat ünnepelt sztárja volt, majd elköltözött a városból, ám most nagy üzleti tervekkel tér vissza.

Újabb gyilkosság történik, miközben régi szerelmek lángolnak fel, gyermekkori barátságok erősödnek meg vagy érnek véget, s a kiújuló konfliktusok viharában a szereplőknek nemcsak egymással, hanem saját lelkiismeretükkel is meg kell küzdeniük.

Szerintem: 

Mosonyi Mara első megjelent regénye A szirt, és

ha ilyen stílusban és tartalommal folytatja, akkor nem az utolsó, amit olvastam tőle. Ügyesen keveri a zsánereket, pörgeti a cselekményt és több olvasói igényt is ki tud elégíteni.

Talán azzal kezdem, ami tőlem a legtávolabb áll, és amit nem is szerettem. Ellenségeim a második esély szerelmek, mert legtöbbször a szerző nem hiteti el velem, hogy a hősei újra megismerik egymást, újra egymásba szeretnek. Mint oly sokszor, ebben a regényben is simán folytatják ott, ahol abbahagyták. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy itt eltelt 12 év, Madeline férjhez ment és gyereket szült, de felbukkan Mason és újfent rajong érte, mint 17 évesen? Mert bizony ezt szerelemnek nevezni nem akarom. Ahhoz ismernie is kellene, nem csak vonzódnia hozzá, mert jóképű és mert jó családból származik. Kb. két szót se beszéltek, se középiskolásként, se most, de a szexben nagyon passzolnak. Mindkétszer úgy esnek egymásnak, hogy érzelmi előzmény vagy valami kapcsolat nincs, csak szex. Mason esetére ez ugyanaz áll. Látja a nőt, kívánja, de nem ismeri.
Volt az a film, a Fogd a nőt és fuss! Abban mondják, hogy vannak párok, akik gerjednek egymásra. Meg vannak olyanok, akik szeretik egymást. Néha, a legjobb esetben mindkettő megvan. Nos, Mason és Madeline gerjednek egymásra.

De, ahogy ígértem, most mesélem azt, amiért szerettem ezt a könyvet. Az egyik, hogy van értelmesen megfogott krimi benne. Mason azért is tér haza, hogy végre megfejtse, a középiskolai szerelme, Clara hogyan is halt meg az érettségi után. Balesetnek lett elkönyvelve, de Mason látta agyonlőve. Most itt az ideje, hogy megfejtse a múltat.
Lesznek segítői, és volt katonaként, most biztonsági területen dolgozó szakemberként megvannak a módszerei. Vannak kvázi kihallgatások, gyűjt egyéb adatokat is és szépen lassan kideríti az egykori baráti kör tagjainak titkait, amelyek elvezetnek a válaszokhoz.
Plusz, és jó elem, hogy Mason elég specifikus betegségben szenved, ami miatt magában sem lehet tökéletesen biztos. Ha migrénes rohamot kap, akár órák is kieshetnek neki. Ritkán esik meg vele, de a jelen és a múlt gyilkosságánál is pont volt, így kicsit maga után is nyomoznia kell. Speciálisan használja így a megbízhatatlan elbeszélőt Mosonyi, mert nem az olvasót akarja megtéveszteni, hanem maga Mason sem tudhatja, mi az ő igaza.

Szerettem benne azt is, hogy sok szereplőt mozgat. Mason, Madeline, Felix és Paul is megkapja a maga hangsúlyos szerepét, érzelmi összetettségét. Ez kiegészül a mellékszereplőkkel, mint Clara vagy Chad, akik szintén nem csak végszavaznak. Sokaknak vannak olyan gondjai, amelyek érdemben fel vannak építve. Felix, aki egyensúlyoz a törvény oldalai között. Mason, aki nem egy regénybéli álompasi, vannak traumái, erőszakos elemei a személyiségének. Clara, aki fuldoklik az elvárások alatt, és nem akar az a jó kislány lenni, amit elvárnak tőle. Senki sem csak jó vagy rossz – pl. egyértelműen Mason és Madeline a kötet szerelmes párja, akiknek drukkoltat minket a szerző, annak ellenére, hogy mindkétszer megcsalás, ahogy összejönnek. Elsőként Mason csalja meg Clarát, a jelenben meg Madeline Chadet.
Talán vannak kisiklások, amelyek nem passzolnak a jellemekben, de ezeket simán elnéztem. Pl. Madeline jó anyaként szerepel, de ezt inkább csak mondják róla, nem tapasztaljuk. A kis Amber alig szerepel, bár hozzáteszem, nekem nem is hiányzott. Még talán jobban is szerettem volna a regényt, ha nincs az a gyerek. Vagy, amilyen könnyen el van nézve Masonnek, hogy az utolsó bevetésén nemi erőszakoló lett belőle.

A cselekmény tempósan pörög, és kellően olvasmányos is a könyv. A nyelvezet ebbe a zsánerbe, szinte ponyvaszerű, elmegy. Mondjuk úgy, nem azért olvastam, hogy a szókincsem fejlődjön, de a szórakoztató faktor megvan.

Ezt is írnám ki a lényegnek. Elszórakoztatott, jó a cselekménye, érdekesek a szereplői. Még az is jól esett, hogy klisés és tipikus románc vége van. Igen, eljegyzés és gyerekáldás, kitalálható, kiknél.

Idézet: 

[…] pénze bárkinek lehet, stílusa már kevésbé.

– Tudom, hogy sokan megtették, egyszerűen csak azt hittem, hogy én különb vagyok, érted?
– Mindannyian csak emberek vagyunk.