Fülszöveg: 

A ​nyolcszázas évek közepén a magyar törzsek állandó fenyegetettségben élnek a Dnyeper mellett, Etelközben. Északról az erősödő Kijev városállama terjeszkedne, keletről a Kazár Birodalom, délről a besenyők, északkeletről pedig a kimek nomádok szorongatják őket, ráadásul a magyar törzsek is torzsalkodnak egymással.
A földre éhes rusz urak lerohanják a közeli Kürt és Gyarmat törzseket. Győzelmet győzelemre halmoznak, és várható, hogy egyenként felszámolják az összefogni képtelen magyar törzseket. Álmos, a megyerek fejedelme felismeri a parancsoló szükséget, és szövetség szervezésébe kezd…

Szerintem: 

Olvastam már a szerzőtől, mégis kellemesen meglepett, hogyan tudott a témájához nyúlni. Fel voltam arra készülve, hogy

a cím szerint minden a vérszerződés körül forog majd, de ez egy sokkal kalandosabb és olvasmányosabb kötet.

Először is, Álmos és Árpád csak egy-egy szereplő a sok közül. Árpád még nem is nagyon van jelen, egy kiskamasz. A történet nem is velük indul, hanem vikingekkel (!), akik egy Álmos nemzetségébe tartozó falun ütnek rajta, az öregeket és a kisgyermekeket megölik, a többieket elhurcolják rabszolgának. Követjük majd néhány rabságba került magyar küzdelmeit, miközben Álmos majd a csapat nyomába ered, hogy kiszabadítsa az övéit.
Ebből van szépen levezetve és átkötve, hogy miért volt szükség a vérszerződésre.
Az lesz a regény végpontja különben, és tényleg oda vezet majd minden, de addig megismerjük a népet, az előzményeket és van egy szépen levezetett ok-okozat. Én szeretem az ilyen szempontból logikus regényeket és most nagyon úgy is éreztem, hogy megkaptam a kellő áttekintést, mi és miért történt.

Szerettem történelmi regényként is. Megjelenik a korabeli magyarságból nagyon sok minden. A mindennapi élet, a ruházkodás és harcmodor, a társadalmi felépítettség. Úgy történelmi regény, úgy tanított meg több mindent, hogy végig egy kalandos és izgalmas történetet követhettünk. A főszereplők talán nem a történelmi főszereplők, de én jobban is szeretem azt a módszert, amit Urbánszki választott. A hőse egy olyan fiatal magyar, aki Álmos és Árpád belső embere lesz, így első kézből tapasztalja és átélheti a történelmet.

Bőven van benne csata, sokféle küzdelem. De még humor is. Mielőtt az emberekre rátérek, ki kell emelnem a kötet egyik színfoltját. A neve Harapósdög, a főszereplő pásztorból lett vitéz hűséges kutyája. Ő már önmagában egy személyiség és legalább annyira szerettem a kalandjait, mint a gazdájáét. Neki is nagy szerepe lesz abban, hogy Álmos ki tudja majd szabadítani az elraboltakat, de az is egy jó sztori, miért ez a neve.

Az emberek. A kiemelt szereplők hősiesek és nagyon könnyen megkedvelhetők. A fiatal fiú, aki elkezdi megvalósítani az álmát és harcos lehet. Aki bátor, merész, de megvan hozzá a maga esze. Különben a tatárjárásról szóló kötetben Levente nagyon hasonló figura, őt is szerettem. Árpád, aki kamaszos, merész, de van benne spiritusz és lehet nevelni. Álmos, a nagybetűs nagyúr, de ő valóban jó úr. Van egy célja, és eléri. A sok mindent túlélt csinos özvegy, aki a korszakban meglepően modern jelenség azzal, ahogy pl. a házassághoz viszonyul. Mai ésszel sem semmi, ahogy Gerle kikosarazza Álmost, aki különben minden asszony álma lenne, mióta megözvegyült.
De kellett az is, hogy az ármánykodókat és gonoszakat is jó érzékkel fesse. A vikingek, vagy a folyton ármánykodó, saját javát néző törzsfő többféleképpen változatos ellenfél. Van, akinek az ereje, másnak az elméje jelent kihívást.

Filmszerűen pereg, jó a tempója.
Könnyen olvasható, érthető és a köznyelvi formát szépen lefedi.

Jobban tetszett a vártnál, meg is van a lendület, hogy olvassam tovább. Nem csak annak és úgy érdekes, hogy a honfoglalásról akarjunk többet megtudni. Ez történelmi kalandregényként is teljesen kerek és szerethető.