Fülszöveg: 

A Vérszagra gyűl című regény a mongol betörés évében játszódik. A kedélyes nyugalomban élő, mocsárszéli kis faluba (ma Ladánybene) izmaelita kereskedőknek álcázott mongol felderítők, kémek érkeznek. Az idill rémálommá változik, amikor kiderül, hogy a csapat a közelgő, népeket elsöprő förgeteg előhírnöke: kisebb, de ugyanolyan pusztító szélvihar. A falu népe a mocsár mélyére rejtőzik, és szembeszáll a förgeteggel. Halászok, parasztok, nők és gyerekek küzdenek a hajdanvolt világ legjobb harcosai ellen a torokszorítóan izgalmas, életszerű hitelességgel megírt regényben.

Szerintem: 

Az első gondolatom az volt, hogy

megvannak Urbánszki László kedvenc cselekménydarabkái. Igaz, egy későbbi sorozatát olvastam, de ismerős onnan pár elem. Mint a szinte kamasz fiú afférja az idősebb nővel. De annyira más a cselekmény, hogy ezek nem húzták le számomra a könyvet.

Már az megfogott, ahogy a tatárjárást ábrázolja. Nem globálisan, bár kerülőutakon azért szó van róla, mi zajlik a Magyar Királyság területén. A fókusz azonban egy jóval kisebb helyszínre összpontosul: Benefalvára.
Egy kis közösség sorsán keresztül mutatja be, hogy milyen lehetett megélni a tatárok betörését és hadjáratát. Nem nemeseket és nagyurakat, hanem egyszerű embereket állít a középpontba, akik szeretnék túlélni az eseményeket.

Nagyon kalandregényes is – adott egy tatár kém, akit ebben a faluban fognak el. Megszökik, de megsérül, társakat és talizmánt veszít el, a tanítványa ellene fordul és Erden bosszút esküszik. A történet kétfelé is válik: látjuk, a falu hogyan igyekszik túlélni és a volt tanítvány, Levente segítségével hogyan igyekeznek Erdent is megtéveszteni. Másrészt a szadista mesterkémet is követhetjük, akit egyaránt motivál a bosszú és a kán gazdag jutalmának elnyerése szolgálataiért.
Háború, csaták, cselvetések és közben az emberek közti kapcsolatok alakulása teszi izgalmassá a történetet. Szívesen olvastam mindkét irányt – a nádasi mindennapokat, személyek közti évődéseket annyira, mint a tatárok falu utáni hajszáját a történet második felében.

Élettel teli, szerethető alakokkal tölti meg Benét. Megvannak a kiemelkedő alakok, akik a hős jelzőt is megkaphatnák, de a többségben gyarlóságok is bőven akadnak, ettől hihetőbbek. A mocsár ismerője, a jó vadász, aki egyben az egyik legnagyobb részeges a faluban. A cserfes kislány, aki fiú pajtásai megszégyenítően nagyszájú és harcias, és nagyon utál fésülködni. Lehetne még sorolni, jó érzékkel van egy-egy alak kiemelve, és közel hozva az olvasóhoz.
És itt van Levente, aki megkapott mindent, amit egy főszereplőben szeretni lehet. Tragikus a múltja, ahogy elvesztette a családját és a szabadságát. Ahogy Erden maga mellé vette, kitanította és ahogy a fiatalember az első adandó alkalommal oldalt vált, mert ő nem egy olyan gyilkos fenevad, aki élvezi az ártatlanok kínzását. Ahogy új otthont talál magának, ahogy a falu szépével lassan egymásba szeretnek, ahogy az új családjának segít a régi mestere ellen. Fiatal kora ellenére tapasztalt, bátor, jó értelemben harcos. Annyira már előre lestem a későbbi részek fülszövegeiben, hogy ő marad a kiemelt szereplő, nem meglepő módon.

Nagy ellenfélnek meg megkaptuk Erdent, aki annyira sötét, amennyire Levente hősies. Nagyon szadista húzásai vannak – hát az a füllevágás, mint fegyelmezési eszköz… Démoni, a halálosztogatás mestere és eszembe juttatta az Egri csillagok Jumurdzsákját is. Csak neki nem gyűrűje, hanem egy tőre van, de ugyanannyira a megszállottja.
Nélküle kevesebb lenne a regény, kemény és méltó ellenfél, nagyon lehet ellene szorítani.

A történelmi színt növeli a regény nyelvezete is. Noha érzékeny vagyok arra, ha egy szöveg nagyon eltér a mai köznyelvtől, most nem okozott gondot. Annyira vitte a cselekmény, a hangulatos jelenetek sora, hogy nem akadtam fent a szavakon. Bár, ha pontos akarok lenni, egy réteg volt, ami azért tudott zavarni: a nevek régies formája. És igen, hála a korábbi tanulmányaimnak, felismertem benne, hogyan kopnak majd le a tővéghangzók, vagy oldja majd fel a nyelv a torlódott mássalhangzókat, itt még a korábbi állapotok szerint voltak írva a nevek. Amiről hiába tudom, hogy a középkori magyar nyelvben simán lehetett így, akkor is bántotta az agyam.

Kifejezetten tetszett, jegyzem is magamnak, hogy ezt a sorozatot olvasnom kell tovább is.

Idézet: 

Gyakran megesik, hogy a vadászból zsákmány válik, ha nem figyel eléggé. Sokszor még akkor is, ha figyel.