Fülszöveg: 

Etelköz, ​861. A szövetségbe tömörült magyarság harcias szomszédok szorításában él. Délen a besenyők, keleten a kazárok szőnek alattomos terveket, északon erősödik Kijev városállama.
Álmos, aki nemcsak kiváló hadvezér, de ragyogó politikus is, sztyeppeállamot kovácsol a vérszövetségből. Kíméletlenül visszavág a besenyőknek, segíti a kabar törzsek lázadását és csatlakozását a magyar szövetséghez, ugyanakkor keresi a kiutat az ellenség szorításából. Hű emberét, Karacs századost az ifjú Árpáddal együtt felderítésre küldi a Kárpátokon túlra, ahol a morva törzsek harcolnak a frank hűbéri uralom ellen. Karacs az ott élő baráti avar és magyar lakosságból sereget toboroz, majd csatlakozik a morvák nagyfejedelméhez. Sikerrel harcol a frankokkal, alaposan felderíti az új hazát, amikor azonban hazatér, nem örülhet maradéktalanul a sikernek…

Szerintem: 

Ez a kötet már egy fokkal inkább azt hozta, amit előzetesen vártam. Furcsa is, hogy ettől most csalódott vagyok.

Jobban kidomborodik, hogy a magyarságnak miért kell

új hazát keresnie, és Álmos miképpen munkálkodik, hogy ez a folyamat a lehető legkevésbé legyen fájdalmas a népének. Megy a politikai játszma a vezérekkel, a szomszédos uralkodókkal. Rendszeresek az összecsapások és festi a hátteret, milyen megpróbáltatásokat kell túlélnie a nemzetnek.

Igaz, mellette megint van egy kalandosabb rész, csak ennek kevésbé látom még a jelentőségét. Álmos kiküldi az előző részben megismert Karacsot, aki már hivatásos katonája, hogy derítse fel a terepet. Ha úgy tetszik, kémkedjen és szerezzen minél több értesülést. Az ifjú Árpád, Álmos törvényes fiai közül a legifjabb pedig eléri, hogy tanárával tarthasson. Ők aztán az embereikkel zsoldosként szolgálnak többfelé, míg a kalandozások közben ismerkednek a népekkel, helyi viszonyokkal és begyűjtenek minél több ismeretet. Elméletben tudom, hogy ez is fontos és Álmos ezt a végén szóban meg is erősíti, de attól még kevésbé lelkesen olvastam. Ez nem olyan személyes, szabadságra és vérre menő harc, mint az előző részben volt az emberkereskedőkkel.

Viszont, így jobb portrét tud festeni Árpádról. Milyen fiatalemberré érett, ki és hogyan neveli még többre. Van egy bölcs apja, aki pontosan tudja, hogy nem csak az erő számít. Az elvek is. Az emberek nem csak a legerősebbet, de azt akarják követni, akinek víziója van és tudja, mi a jó mindenkinek. Olyannak kell vezérnek lennie, aki ismeri a szabályokat és becsületes, de tudja, mikor lehet a cél érdekében becstelenebb viselkedést felvenni.
Ha ennyire nyíltan nem is beszélik ki, de Álmos és Karacs ilyen tekintetben egy húron pendülnek és mindenkinek nyilvánvaló, milyen irányban kell terelgetni a kamaszt, hogy majd esélye legyen az apjától megörökölni a fejedelmi címet.

A pozitív szereplők továbbra is kiemelkednek a kötetből. Karács, Álmos és lassan Árpád is a nyomukba ér. Már ő is kezd vezető lenni, tanul hadi cselt és emberséget is. Most talán olyan ellenfél, mint korábban nincs, nekem kissé hiányzott is.
Szerencsére azért Harapósdög most is feltűnik, csörtéznek Árpáddal… így a humor is bele lett csempészve a kötetbe.

Ebben a kötetben az tűnt fel még nekem, hogy mennyire más a családok, házasságok, kapcsolatok rendszere a korban. Teljesen elfogadott, hogy a feleség mellett szeretők sorát tartja a férfi. Álmos fejtegeti is egyszer Gerlének – az előző rész óta eltelt kb. 6 évben már szeretők lettek, az asszony 3 gyermeket is szült a fejedelemnek –, hogy az első, büszke felesége is rosszul viselte, hogy a férjének több asszonya van, de így lesz és pont. Azért nem kicsit döbbentett le, amikor szóba kerül, hány gyereke van a férfinak. Ha gúnyos akarok lenni, a sarjaiból is felállíthatott volna egy századot.

De ide szórnám azt is, hogy megint kiszúrtam a szerző egyik kedvelt, szinte minden regényében megjelenő vonalat a szerelmi szálon – rendszeresen a fiatalember hősének van egy idősebb szeretője, aki aztán továbblép, és a fiatalember majd egy fiatalabb igazit találhat. Most Karács szenved majd kicsit attól, amikor szeretője lecseréli egy korban hozzáillő férfira, mert szégyelli, hogy a szeretője fiatalabb volt nála. 3 sorozatából olvastam, és ezt eddig mindegyikben megtaláltam. Ha a körülmények kicsit mások is, de az alap változatlan: a fiatal tanulja a szerelmet az idősebb érett nőtől, de a kapcsolatnak nincs jövője. Utána a fiatalember majd szerelmes lesz, boldogságot lel egy fiatal leány mellett.

A vége különben már erősebb leütést kap. Álmos megkezdi a tényleges honfoglaláshoz a lépéseket, és nyilvánvaló lesz, hova tart a történet. Lehet is olvasni tovább.

Idézet: 

Az álmok viszik előre a világot! – mondta nevetését elfojtva a fejedelem. – Nagyon szegény az, aki álmodni se mer!