Fülszöveg:
A 9. század második feléről egyre többet tudunk, bár ez ma még nem jelenik meg a tankönyvekben. Bizánci császárok írásaiból, óorosz krónikákból, keresztény szerzetesek feljegyzéseiből áll össze a színes tabló. A regény idején a magyarság keresi a korosodó Álmos örökösét, a nemzetség legrátermettebb tagját. Árpád győztes csaták során bizonyítja, hogy ő a nagyfejedelem méltó utóda, végül Álmos fejedelemtársaként irányítja a szövetséget. Megismerhetjük a kor titokzatos alakját, Kurszánt is, aki egy névtelen ágyas gyermekéből, nagyúrrá, majd gyulává emelkedik. Az ő vezetésével indul 882-ben, egy kisebb sereg a Kárpát-medencébe, a frank hűbér ellen harcoló Szvatopluk, morva fejedelem megsegítésére.
Szerintem:
A sorozat harmadik kötete, és ez is kicsit más, mint az eddigiek. Ebben látom is az
értéket, mert nem válik ugyanolyanná, viszont, akaratlanul is rangsorolom, melyik rész a másikhoz képest mennyire tetszett.
Ez egyelőre középmezőny – a 2-nál jobban, az elsőhöz képest kevésbé tetszett.
De, amit most kapunk: a magyar törzsek lassú vándorlása folyamatban van. Miközben folyamatosan lesik a szomszédokat, szükség esetén hadakoznak, haladnak a Kárpát-medence felé. Nem kicsit vagyok meglepve, már sokadszorra a sorozatban, hogy ez milyen hosszadalmas folyamat volt. Naiv voltam, mert kb. azt képzeltem, hogy megindultak és 'gyorsan' megvolt a honfoglalás. De Urbánszki elmeséli, hogy valójában ez milyen folyamat lehetett. Nem évekig – évtizedekig tartott, míg mindenki biztonságban haladhatott, költözhetett és célba értek.
A sorozat továbbra is őrzi a jó szokását, hogy szórakoztatva tanít a történelemre. A honfoglalás folyamatán túl most betekintést nyerhetünk abba, hogy az utódlás is mennyire bonyolult kérdés. Mi a törzsi szokás, hogyan igyekszik ezt manipulálni Álmos. Urbánszki elmeséli, hogy született a 'gyula' rang és ez mit is takart pontosan.
A regénynek sikerült azon a ponton maradni, ahol még izgalmas, nem túl magyarázó, de történelmi regény is, nem csak hátteret jelent a korszak.
Mivel telnek az évek, évtizedek, változtatja a szereplőket is. Álmos már öreg és azon dolgozik, hogy a legalkalmasabb fia örökölhesse a címeit, vagyis a szokással ellentétben a legfiatalabb, Árpád. Ezzel együtt Álmos egyre kevesebbet szerepel és többet a fiatalemberré, majd érett férfivá, vezetővé érő Árpád.
Karacs is már megállapodott, házas és többgyerekes családapa, hadvezér. Mivel a tanítványa már megáll a maga lábán, időnként még feltűnik, tanácsot ad vagy a seregben segít, de már lényegesen kevesebbet szerepel és már nem kell fejlődnie sem.
Az új szereplő, Kurszán egy új szemszöget testesíthet meg. Karacs annak idején a semmiből épített magának új karriert – pásztorból lett vitéz. Árpád a fejedelem fiaként, kiváltságos helyzetben nőtt fel és mindig is vezérnek szánták. Kurszán viszont a kettejük közti rést jelenti: Álmos fia ő is, de csak egy szeretőről, alacsony rangban. Nem a semmiből kell kezdenie, elismerik és segítik az életét, de esélye sincs azokra a címekre és posztra, mint Árpádnak. Urbánszki ki is tér arra, hogy milyen lehet ezt megélni.
A politikai játszmák, a csaták viszik előre a cselekményt és ezek is a meghatározó elemei a regénynek. Színesíti tudja ezeket a családi eseményekkel, kisebb arányban egy kis lelki témakörrel. Nem jellemző, hogy a szereplők lelkébe vájkálunk, inkább a cselekmény és a történelmi korszak a fontos a regényben.
A stílusa különben a szokott. Amin most megakadt a szemem, hogy nyelvben is igyekszik valamit mutatni abból, hogyan alakult a hangzókészlet. Egy példa, amit már emlegettem is. A gyula. Ma már személynévként él, akkor hadvezéri cím volt. De nem gyula volt az írása, hanem dzsula. Történelmi regényként ezt értékelem is, ha azért kicsit nehezebb is így olvasni.
Továbbra is jó a sorozat, szeretem a szereplőit. Tanultam is belőle, szórakoztatott is. Lehet haladni a vége felé.
Idézet:
– Győzök, nemcsak harcolok! – kiáltotta gyakran, és ez lett csapatainak harci kiáltása is.
– Győzni jöttünk, nem harcolni!
