Fülszöveg: 

Stella Bloom gyerekkori álma vált valóra, amikor megvásárolta az Inglewild határán elterülő, hatalmas birtokot, a Lovelight Farmot fenyőfákkal, tökfölddel, sütödével, korcsolyapályával és egy bűbájos Télapó-pajtával. A levegőben gyanta, fahéj és forró csoki illata varázsolja el a látogatókat, kicsiket és nagyokat egyaránt.

Közeledik a karácsony, ám az álom rémálommá válik a farmon: félholt fenyőfák meredeznek a déli parcellán, a Télapó-pajtát egy rejtélyes állatsereglet szállta meg, a szállítmányok megmagyarázhatatlan módon felszívódtak. Úgy tűnik, a pénzügyi katasztrófa elkerülhetetlen.

Stella, hogy megmentse a birtokot az összeomlástól, benevez a népszerű Instagram-influenszer versenyére a százezer dolláros fődíj reményében. Ráadásul a farmot romantikus karácsonyi célpontnak szeretné beállítani, ezért szépített „egy picit”: a pályázati anyagba azt írta be, hogy a farm az ő és a pasija közös tulajdona, és együtt vezetik. Csakhogy… nincs is pasija.

A helyzet roppant kínos, de tálcán kínálja magát az ideális kamupasi: a legjobb barát, Luka Peters, aki csak beugrott egy forró csokira, és mire észbe kapott, lett egy farmja, egy üzlettársa és egy komoly barátnője.

De vajon valóban csupán színlelés az egész…?

Szerintem: 

Ilyen egy olyan karácsonyi romantikus, ami az ünnepi időszakban tökéletes olvasmány. Könnyen rendezhető, mű konfliktus, egymást nagyon

szerető emberek és Hallmark-filmek humora. (Mondjuk, a történet is a csatornára jellemző…)

Talán az is volt vele a bajom, hogy túl szimpla és egyszerű a történet. Stella és Luca évek óta elválaszthatatlanok, és csak a vak nem látja, hogy egymásnak vannak teremtve. Az a konfliktus, hogy Stella annyira fél attól, hogy elhagyják a neki fontos emberek, hogy nem mer többet kezdeményezni barátságnál, mert nem élné túl, ha Luca is elhagyná.
A megoldás meg az lesz, hogy amikor a lány karácsonyi farmja a csőd szélére kerül, jelentkezik egy netes versenyre, de párban, Lucát kéri meg, hogy játssza el a kamupasiját. Lehet sejteni, meddig lesz kamu a kapcsolat, ha évek óta, csak ki nem mondottan, egymásba szerelmesek. Van is abban valami röhejes, ahogy Stella azon aggódik, hogy magyarázzák majd meg a kisvárosban, ha vége a műsornak, hogy nincsenek is együtt. Luca meg csak vállat von, hogy teszik, ami jól esik nekik. Vagyis, már ott és akkor teljesen nyilvánvaló, hogy ő hosszú távra tervez a lánnyal.

A történet hozza is szépen az álkapcsolatból eredő poénokat, annyi különbséggel, hogy itt kezdettől egymásba van esve a páros. Ettől aranyosabbnak kellene éreznem, de nekem inkább mű-ízű lett tőle. Azt sokkal jobban bírtam, amikor kiderül, hogy a lány farmját alpakafarmnak megvenni akaró helyi kis öreg milyen módokon szabotálta Stella dolgait. Mert van benne humor, csak olyan kedves forma, amilyen maga Stella is.

Stella. A romantikus filmek bájos, tökéletes hősnője. Végtelenül kedves, mindenkinek csak jót akar és majd belepusztul, hogy mindenkit előbbre helyezzen magánál. Ő már önpusztítóan jó. És ugyan Borison ad annak keretet, miért ilyen, nem éreztem meggyőzőnek. Olyan szinten retteg attól, hogy az emberek elhagyják, hogy valami iszonyatosan nagy drámának kellett volna lennie a gyerekkorában. Állandóan visszavitték az árvaházba, vagy hasonló. Ehhez képest volt egy anyja, akinek ő volt a legfontosabb. Szeretetben nőtt fel. Ok, az apja soha nem foglalkozott vele, és elhagyta az anyjával együtt, de ahogy kivettem, soha nem is volt képben. Stella anyja volt a szerető, míg a férfit otthon teherbe esett feleség várta. Nem az volt a képlet, hogy elhagyta őket másért. Betegesen súlyos a lány elhagyástól való félelme, és nem csak a szerelemben ilyen. A barátságaiban is ezt teszi: másnak mindent megtesz, bármit feláldoz, és minden konfliktust kerül, csak valaki meg ne haragudjon rá vagy érezze úgy, hogy nem kap eleget tőle. Engem már zavart, ahogy mindenki szereti a lányt, ő meg kb. úgy érzi, hogy mindenki hátat fordít neki, amint a legkisebb okuk is lesz rá.

Luca meg a hozzá illő álompasi. Tipikus, szerető olasz családból jön. Kicsit kocka a számokkal és táblázatokkal, de jól is néz ki, meg ő is nagyon kedves srác. Neki még annyi hibája sincs, mint a lánynak. Max. annyi, hogy évekig hagyja Stellának, hogy azt játssza, csak barátok. Kb. egy évtizedet vesztettek.

Még jó, hogy vannak mellékszereplők, akik szintén kedvesek, humorosak, szerethetők. Csak nem ennyire végtelenül jók. Kellett valami amellé, hogy elkezdődjön egy viszony, ami már különben is évek óta csak a kezdetére vár.

Lelkizős, csajos, romantikus. Kiszámítható a cselekmény, a szokottnál is jobban. Női szemszögből, nagyon érzelmekre kihegyezve van megírva. A kedvessége és a karácsonyi farm miatt, a közeledő karácsonnyal női karácsonyi románc, annak tényleg jó. De akkor is nehezen viselem, hogy mennyire mű a helyzet. Milyen mániában szenved Stella.

Zsánerében tehát jónak tartom, csak éppen nem érzem a világomnak ezt a rózsaszín, tökéletes és kedves világot, amit itt megismerhetünk.

Idézet: 

Szívem – tekintete ide-oda jár, ajkára együttérző mosoly ül-, csak azért, mert engeded magadnak, hogy szeress valakit, még nem jelenti azt, hogy el fog hagyni.