Fülszöveg: 

Mi az az egy dolog, amit megváltoztatnál az életedben, mielőtt beköszönt a karácsony?

Amikor Jenny megörökli ismeretlen nagymamája házikóját a sherwoodi erdőben, nincs vesztenivalója – se pénze, se munkája, se barátai, se említésre méltó családja, az önbecsülése pedig egyenlő a nullával. A dolgok innen csak jobbra fordulhatnak…

A mogorva, de határozottan jóképű új szomszédjának, Macknek az a szokása, hogy kéretlen jótéteményekkel halmozza el. És amikor Jenny tagja lesz egy meglehetősen szokatlan könyvklubnak, úgy tűnik, az élete végre kezd érdekesebbé válni.

A tagok olvasás helyett fogadalmat tesznek, hogy karácsony előtt mindegyikük teljesít egy-egy kihívást: rálelni a szerelemre, megtanulni sütni, vagy éppen teljesíteni egy bevállalós bakancslistát. Jenny képtelen ellenállni, ő is csatlakozik, így hamarosan egy barátsággal és nevetéssel, könnyekkel és megbánással teli év bontakozik ki előtte a legváratlanabb módokon.

Szerintem: 

Ebből lenne a jó Hallmark-film. Vagyis, éppen nem az a kategória, amit szívesen olvasok. Még ilyenkor sem.

Az alaptörténet szerint Jenny

nem kis sokkot kap, amikor titkos pasija nem az ő, hanem az ikertestvére kezét kéri meg. Egyszerre veszti el a családját, szerelmét és az állását is, mert a férfi különben a főnöke is volt. Jobb nem jut eszébe, kiköltözik az erdőbe a nagyanyjától örökölt házacskába. De ez nem egy idilli lak ám – pl. eleinte csak a fürdőszobában érzi jól magát, a kár lesz az ágya, de a konyhát is ide költözteti. Itt próbál boldogulni, a közeli kisvárosban munkát kapni és valahogy túlélni idegesítő szomszédját is.
Talán nem kell ecsetelni, merre halad a történet: hogy szerez itt barátokat, állást és a szerencsétlenkedései majd hogyan hozzák egyre közelebb a szomszédot, aki talán morog, de mindig rohan segíteni, ha Jenny bajba kerül.

Cselekmény igazán nem is sok van benne. Leginkább Jenny szerencsétlenkedései töltik meg a könyvet, illetve, ahogy a helyi emberekkel kapcsolatba kerül, barátkozik. Van is egy nagyon erős kisvárosi, mindenki segít mindenkinek hangulat benne. Az a fajta amerikai kisváros, amit a filmek szeretnek mutogatni.
Talán ez a hangulat el is vinné, ha Moran nem átallana románcok klisét is bevetni. Avagy, az ex és az iker esküvőjére Jenny meghívást kap, és el is fogadja. Hogy ne sajnálják le, még Mack nevét is megadja, mint a kísérőjét. A szomszéd, addigra már megindul a közeledés, vállalja is, hogy álkapcsolatot mutatva elkíséri. Vagyis, csak sikerül egy újabb trope-ot a románcok mellé tenni az eleve adott mellé – amikor a mogorva, ellenszenves férfiról kiderül, hogy ő az Álomherceg, avagy a Nagy Ő.

A szereplők is kedvesek, édesek és kisvárosi románcba illenek. A kivételt az iker jelenti, aki minden alkalmat megragad, hogy Jenny-t piszkálja vagy keresztbe tegyen neki. Nem is értem, hogy miért van erre ekkora kényszere, amikor mindig ő volt az aranygyermek, akinek a húga soha nem érhetett a nyomába. Mintha élvezne belerúgni még kettőt, amikor eleve ő a nyertes. Azt különben korrekten összerakta Moran, hogy Jenny miképpen tanulja meg szeretni magát és lép ki a nővére árnyékából. Ő fejlődik.

Csajos, érzelmes és tipikusan női regény. A felépítése, a története és a stílusa is. Könnyű olvasni, a kisvárosi hangulat mellé megkapjuk majd az ünnepit is. Idézve magam: Hallmark alapanyag.

A második olvasásom volt a szerzőtől, és kb. arra jutottam, hogy inkább az anyámnak, mint nekem tetsző könyveket ír. Túl csajos – romantikus az ízlésemhez képest.