Fülszöveg: 

Bea ​Armstrong, a helyi időjós – miután véget ért hosszú távú kapcsolata – igyekszik kerülni a családját, ezzel együtt elkerülhetetlen „ugye megmondtam” megjegyzéseiket. Ám ahogy sebesen közeledik a karácsony, végül mégis hazafelé tart a Charis House-ba, a sherwoodi erdő mélyén megbúvó iskolába, amelyet anyja és apja vezet a régi családi otthonukban. Mindennek tetejébe az elviselhetetlen Henry Fairfax – akit a szülei a kezdetektől fogva férjének szemeltek ki – szintén meghívást kapott.
A megváltás egy utolsó pillanatban kapott meghívó formájában érkezik egy felvételi interjúra, amelyen elnyerheti álmai állását. Csak néhány apró probléma akad… Az interjú Skóciában lesz, Bea-nek nincs autója, és máris hull a hó. Az egyetlen megoldás az, hogy Henry elviszi őt. Vajon lehet ennél rosszabb ez a karácsony…?
Ám a felejthetetlen, kétnapos interjú, egy rönkházban töltött éjszaka és egy rémálomszerű, havas tájakon át vezető utazás során Henryről kiderül, hogy egyáltalán nem olyan, mint gondolta. Ráadásul, amikor Bea első szerelme, egyben friss exe is felbukkan, Bea-nek nehéz döntést kell hoznia…

Szerintem: 

Sokat elmond a történetről, hogy már most erőltetnem kell az agyam, hogy felidézzem, mégis mi volt ebben a regényben. Röviden:

tipikus és ezerszer elmesélt karácsonyi giccs.

Adott a sikeres, otthonról eltávolodott Bea. Most nincs választása, haza kell mennie az ünnepekre. Ott aztán szembesül azzal, hogy a kamaszkori barátja, majd megtagadott ismerőse, Henry kb. a családjával él, hiszen náluk dolgozik. Ahogy együtt töltik az idejüket, a nőnek rá kell jönnie arra, hogy hiányzott neki a családja és Henry messze nem az a reménytelen, ciki alak, akire a középiskolából emlékszik. Semmi meglepetés, kiszámíthatóság és a Hallmark filmek receptje.

Még az is megvan, hogy a városi, sikeres ember vidékre érkezve megment egy helyi, jótékony vállalkozást. Itt konkrétan Bea szüleinek iskoláját kell anyagi forrásokhoz juttatni, hogy ne kelljen bezárni az intézményt. Bonyodalomként pedig Bea exe is visszatér. A szexi Jed, akinek mindig fontosabb volt a zene és a karrierje, mint a középiskola óta, mellette mindig kitartó Bea. Olyan tipikus, hogy akkor döbben rá, kell neki a nő, amikor Bea már hajlandó lenne elgondolkozni, hogy Henry is szóba jöhet pasiként.

Karácsonyi regénnyé teszi az is, hogy nincs benne negatív szereplő. Még Jed is megjavul és úgy lehet tőle a végére elköszönni, hogy minden jót kíván neki az olvasó. Jó és egymást szerető emberekkel van tele, akik igyekeznek másokat is boldoggá tenni. Pozitív családkép, több generációnyi kedves ember. Még a családi dráma – Joy nagyi nem fedte fel, ki az egyetlen gyereke apja. Bea majd kinyomozza, de senkit nem tesz boldoggá az igazság. – is úgy lesz kerekítve, hogy az jöjjön ki belőle, hogy a család megvéd, megőrzi a titkaid és igenis meg lehet választani, hogy ki a családod. Joy sikeres színésznő volt, és amikor a partneréről kiderül, hogy a nő hírneve jobban vonzza, mint maga Joy, a nő inkább lett egyedülálló anya és a fia is megválaszthatta, hogy az apját egyáltalán akarja-e ismerni. A gond csak az volt, hogy az unokák erről mit se tudtak, csak a rejtélyt ismerték.

Fel lehet benne fedezni klasszikus romantikus filmek elemeit. Nekem pl. Bea hazatéréséről és a Henryvel való szembesüléséről tisztára az ugrott be, amikor Bridget Jones szembesül a rénszarvasos pulóveres Darcyval. De mivel annyira karácsonyi limonádé, ilyen típusú filmekből vadászhatók a már ismerős jelenetek és családi egymásra borulások.

Az is a legnagyobb baja, hogy semmilyen és tipikus egyszerre. Nincs semmi olyasmi benne, amire rá tudnék bökni, hogy igen, ez Moran ötlete és ebben a könyvében olvastam. A cselekményre és a stílusára is ez igaz. Lecsúszik, csajos, érzelmes, karácsonyi. De semmi plusz. Semmi meglepetés. Semmi szín.

Sőt. Minél jobban belegondolok, annál több hasonlóságot Bridget Jonesszal. Jed alakja meg simán Hugh Grant szerepét idézi meg. Jobb is lesz, ha ezt itt elengedem. Még a végén rádöbbenek, hogy ez mennyire idéz nekem mást.

Könnyen olvasható, csajos, sok érzelemmel. Főleg pozitív érzelemmel, önmegerősítéssel és olyan szerelemmel, ami segíti a kiteljesedést. Igen, a karácsony szelleme itt is kimutatható.

Nem fáj olvasni, de nekem nem is esik jól. Hiába, nagyon keresem azt a pluszt, ami többé tenné, de nincs. Tizenkettő egy tucat románc az ünnepekre.

Idézet: 

Ostorozhatod magad a történtek miatt. Hagyhatod, hogy tovább rágjon a bűntudat. Vagy elfogadhatod, hogy az az egyetlen dolog, amin most változtathatsz, hogy mi történik ezután. Hozd ki belőle a legtöbbet.