Fülszöveg: 

Whit Lancaster az elit Lancaster középiskola hideg, szívtelen és pokolian jóképű rosszfiúja.

A gyönyörű Summer Savage nem pazarolja az idejét Whitre, de a fiú átható pillantása megbűvöli és csapdába ejti, és olyan vágyódást ébreszt benne, amit magának sem tud megmagyarázni.

Amikor egy éjszaka Whit bajba kerül, Summer behívja magához. Ellátja a sebeit. Ha csak egy pillanatra is, de megfeledkezik az óvatosságról…és Whit éppen ekkor, éjnek idején meglép…

És magával viszi Summer naplóját.

Whit most már tudja Summer legsötétebb titkait, és azzal fenyegeti, hogy közhírré teszi az iskolában. Summer ezért egyezséget köt Whittel. Az egyezség miatt Summer zárt ajtók mögött ki van téve Whit kényének-kedvének…

De mi van, ha ez éppen fordítva igaz?

Szerintem: 

Még szerencse, hogy nálunk nem ez a rész jelent meg először a sorozatban. Akkor valószínűleg ez lett volna az első és az utolsó találkozásom a Lancaster családdal.

Ennyire dark romance történetet írni középiskolában, fel se fogom még igazán. Az egy dolog, hogy

a regény kb. 80%-ban szex. Vagy csinálják vagy beszélnek róla vagy elmélkednek rajta. Ennek se örülök, de a másik regényt ismerve azért annyira nem lepődtem meg. Azzal viszont nem tudom mit kezdeni, milyen fajta szexualitás és kapcsolat van a szereplők között. Erőszakosak, bántalmazók egymással és nem csak szexuálisan durvulnak, de verbálisan is brutális, amit egymás fejéhez vágnak. Mintha nem is vonzódnának, majd szeretnék egymást, hanem gyűlölnék a másikat. Mi több, elég sok minden kiderül Summer és a mostohabátyja kapcsolatáról, ami még ennél is rosszabb. Amit a srác művelt, arra simán azt mondanám, hogy nemi erőszak. Ugyanakkor szóba kerül, hogyan lenne erőszak, amikor orgazmusa van a végére a lánynak. Ezzel a témával egyszerűen nem akarok foglalkozni, ilyen vetületben meg pláne nem. Borzalmas.

Jön is ebből, hogy a szereplőkkel is bajom van. Mindenki el van rontva, de nagyon mélyen. Whit egyszerre nagyon szabados és mégis olyan kötöttségek rabja, hogy az valahol magyarázza is, az apjából is miért lett olyan ember, amilyen. Avagy: mivel annyira gazdag és jól néz ki, csinálhat, amit akar. A lányok megköszönik, ha lábtörlőnek használja őket, mindenki más meg a pénz miatti hatalom előtt hajlong, azok is, akik elvben felette állnak, mint a tanárai. A család viszont elvár sok mindent, pl. még 18 sincs, de már el van döntve, ki lesz a felesége. Hogyan is ne egy csalfa, nőket hajtó szépfiú lenne, ha mindenki le akar vele feküdni, a feleségéhez meg csak a vagyonok egyesítése köti? Ehhez jön hozzá a domináns, uralkodó stílusa, ami azt jelenti, hogy mindenkit meg akar törni és alázni. Nem is értem, hogy mibe szeret bele Summer. Mert Whit bántja, ahogy csak tudja.

Summer. Aki tudta, hogy nem normális, hogy a mostohabátyja a nyomában jár, lesi zuhanyzás közben és hasonlók. Aki kb. undorodik tőle, de mivel a srác annyit jár a nyomában, hogy egyszerűbb legyen, enged neki. Annyira beteg egy gondolkozás ez, hogy minősíteni akarom. Whittel is azon alapul a kapcsolata, hogy Whit erőszakos vele, dominálja és elnyomja. Fogjam fel fétisregénynek? De könyörgöm, akkor ne 17-18 évesek legyenek a főszereplők! Nem tudok és nem is akarok mit kezdeni azzal, hogy egy 17 éves lány arra izgul fel, hogy megalázzák és ugráltatják. Meg élvezi, amikor megerőszakolják.

Érzelmi téren nagyon kevés van a történetben, alig vannak felépítve a szereplők. Kevesen is vannak – hatalmas oldalszám és még iskolatársakat se kapunk érdemben. Az egyetlen Sylvie, aki majd jól elárulja a barátnőjét és a bátyját. Ő sokáig a barátnő, a segítő szerepét tölti be, nem is éreztem eléggé alapozottnak a pálfordulását.

A szövege meg mocskos. Trágár és obszcén az egész. Mondjuk, ilyen cselekménnyel milyen is lenne?

Ez most számomra mélyrepülés volt, egy az egyben olyan dark romance, amit rosszul viselek. Ráadásul középiskolás szereplőkkel… jaj.