Fülszöveg: 

Szent ​Vince Fiúárvaház.
A századfordulón. Pennsylvania állam egy eldugott völgyében.

Harminc fiú dolgozik, tanul és gyakorolja vallását itt, maroknyi pap figyelő tekintetétől kísérve. Peter Barlow, aki gyerekkorában, brutális családi tragédia folytán veszítette el a szüleit, egy új életet alakított ki magának az intézet falai között. Immár a felnőttkor küszöbén, az árvák nagycsaládjának tagjaként barátokra tett szert, és a jövőjét tervezgeti.

Mígnem egy viharos éjszakán kis csapat férfi kér bebocsátást: súlyos sebesültet hoznak magukkal, akinek összevagdosott testén sátánista szimbólumok éktelenkednek. A sebesült férfi halálával ősi, gonosz erő szabadul el, fertőzésként megtelepedve az árvaházban és a benne lakó gyerekekben. A fiúk egy részének viselkedése megváltozik, csoportok jönnek létre. Ki-ki oldalt választ.

Azután egyikük szörnyű halált hal.

Peternek és a szívéhez közel állóknak hamarosan abban a tudatban kell dönteniük a két oldal között, hogy az életük – és talán halhatatlan lelkük – forog kockán.

Szerintem: 

Egy ideje már jóval félelmetesebbnek tartom azt a horrort, amiben

megijesztenek, az elmémre hatnak és nem undorítanak a henteléssel. Ha filmekben akarnám kifejezni, akkor számomra a Kör ijesztő, A texasi láncfűrészes simán undorító.
Azt a mixet, amit ez a könyv képvisel, ritkán kapom meg. Ketchum tudott még ilyet írni – amiben mindkettő megvan és vérfagyasztó. Ijeszt és borzalmas, véres jelenetei vannak.

Az a legnagyobb dilemmám a Fiúk a völgyből esetében, hogy mi benne a legijesztőbb. Annyira horror ez a kötet, hogy meg se tudom mondani. Több szinten tele van erőszakkal és fájdalommal, egyik brutálisabb, mint a másik.
Adná magát, hogy rávágjam a démonokat és amiket a megszállottak művelnek. Van ebben a könyvben szemek kiszúrása, vérivás, keresztre feszítés és hasonlók. Azt hozzáképzelni, hogy ezeket megszállt kis- és valamivel nagyobb kamaszok művelik… Ez az a bizonyos gyilkolással sokkolás, de Fracassi stílusosan csinálja ezt is. Megvan az a pont, ahol ijesztő, nem pedig undorító. Mindig pontosan tudja, hol kapja el a képet, mi az a pont, ahol elköszönünk a rettenetet végigvívő szereplőktől.

Csakhogy, ebben a könyvben van egy másik szint is. A főszereplők árva fiúk, akik egy papok vezette árvaházban élnek egy eldugott völgyben. A legközelebbi lakott tanya is mérföldekre van tőlük.
Arról is alapos képet kapunk, mi folyik az intézetben. Hála égnek, egy borzasztó elem nem jelenik meg – a papok nem pedofilok vagy molesztálók. De különben hátborzongató, milyen életet alakítottak ki és hogyan nevelnek gyerekeket. A súlyos büntetések, terror, éheztetés és kemény munka az alap. Sorolni lehet a jeleneteket, amikor fuldokolni lehet az olvasottaktól. Egy szemléletes példa: Johnson fegyenc volt, akit a kisfia és a felesége meggyilkolásáért ítéltek el. A börtön helyett vállalta, hogy az árvaházat vezető pap szolgálója lesz. Ő mesélte el, mi volt a börtönben a legijesztőbb büntetés. Elásták őket egy koporsóban. Az ötlet annyira megtetszik a papnak, hogy ásat egy mély gödröt, a vermet. A rossz gyerekeket ebbe vetik bele és hagyják kint éjjelre. Télen, fagyban is. A garancia nulla, hogy életben maradnak. Volt is, aki meghalt benne. Mégis, milyen pap az, aki a gyilkosok megfegyelmezésére és ijesztésére alkotott módszerből gyereknevelő verziót vezet be?
Ezeket a fiúkat nem szeretettel nevelték, hanem állandó terrorban kínozták. Ez egy egészen más szinten horror, mint amit a démonok művelnek majd.

Nem tudnám megmondani, melyik volt a legfélelmetesebb jelenet. Akkora és annyi féle választék van, hogy nem tudok választani.

De ezen felül ez a regény még igényes is. Nem egyszer azon kaptam magam, hogy csak a szöveg kedvéért is olvasom. Nagyon találó, frappáns képei és jelenetei vannak. Nem egyszer olyan témákkal, mondatokkal, amelyek egészen líraiak vagy éppen magvasak.

A szereplők megalkotását is csak dicsérni tudom. Típusoknál többet nyújt és rengeteg a szürke árnyalat. Remekül működik a Peter – David dinamika. A két fiú ugyanazzal a szörnyűséggel teljesen máshogy birkózik meg: David közönybe menekül és nem akar védelmező lenni, hagyják békén. Érzelmileg nem engedi magát bevonni. Peter pedig igen, a kisebbeknek egyfajta apa- és védelmező szerepben lép fel. Nem véletlenül kapja a Szent Péter becenevet. De, hogy ilyenek lehessenek, kellenek egymásnak. Kiegyensúlyozzák egymást. Mert David is jószívű, rendes gyerek, csak másképpen tudja túlélni a fájdalmat, amiben élnie kell. Sorra lehetne venni a papokat, ki milyen és miért. Hogyan reagálnak majd a vészhelyzetre. Johnson, a gyűlölettel teli, aki egyben gyáva féreg is. Borzalmakat művel, ha senki nem látja, de éles helyzetben menekülőre fogja. Mégis, a végső ponton feláldozza magát, hogy a még élő gyerekeket mentse.

Érzelmileg szépen összerakott és a vége… nem is tudok erősebbet kitalálni. Egyszerre megvan benne minden. Fájdalmas, sötét, gyászos, de van benne remény és pozitív elem is. Ahogy egy horrornak kell – üt egy nagyot, de a veszteség ellenére a fény nyer.

A kamaszok lelkivilága, az árvaházi élet, a démoni megszállás és a harc az életért. Az igényes szöveg. A sok, frappánsan összerakott szereplő. Még azt is tudom benne szeretni, hogy elszomorít több ponton is. Ez egy olyan horror regény, amit újra tudok és érdemes is olvasni, akkor is belém fogja vájni a karmait.