Fülszöveg: 

1913-ban Sarah Levine a kis orosz faluból egy szebb élet reményében követi a férjét, Misát New Yorkba. De amire Sarah igazán vágyik, az egy saját család. Az ígéret földjére érkezve ez az álma is teljesül, de a háttérben súlyos, sötét titok lappang.
Sarah hamarosan magára marad a lányával, Libertyvel, és a szegényes albérletből indulva, küszködéssel teli évek után sikerül egy egész divatbirodalmat felépítenie, miközben az egyetlen állandóság az életében a lánya iránt érzett, feltétlen szeretete és a szörnyű titok, amelyet mindenáron meg kell őriznie. Sarah mindent megad a lányának, de az igazság nem maradhat örökre rejtve. Ahogy Liberty nővé érik, és a világ újra háborúra készülődik, Sarah-nak már csak egy választása marad.

Szerintem: 

Olvastam már jobbat a szerzőtől. Most nem volt meg az érzetem, hogy nem tudom letenni a könyvet. Egyszer elment, de az

a plusz, azt nem találtam meg benne.

A történet Sarah útját követi, aki a férje után megy az Államokba egy kis észt zsidó közösségből. A nő ügyes varrónő, a férje imádja, csak egy bánatuk van: nincs gyermekük, noha a nő mindennél jobban anya akar lenni. Így amikor a hotelben tűz üt ki, ahol Micha dolgozott, és egy egyedülálló nő odaveszik, de a kisbaba él, a férfi hazaviszi a kislányt. Innentől kezdve pedig a titok határoz meg mindent.

Talán az is a történettel a bajom, hogy annyi felesleges kört futnak, annyi hiábavaló szenvedésen mennek át a semmiért. Micha bevonul katonának, agyonlövik – mindezt a bűntudat miatt, és mert a feleségének sem merte elmondani, hogy a kislány apja él, gazdag, eljött a gyerekért és egyedül őrzi a titkot, hogy letagadta a kicsit. Utána Sarah is rájön az igazságra, és ő a második férje legjobb barátjától löki el a férjét, mert az éppen az a George, aki igényt tarthatna a kislányra. Majd, hogy a sors visszavágjon, évekkel később Libby éppen George fiába szeret bele, és Sarah gyötrődik, milyen indokkal tiltsa el tőle a lányt. Azt mégsem mondhatja meg neki, hogy a bátyjával nem járhat. Aztán persze itt is kiderül még egy titok, és jó sokakról kiderül, hogy nem azok, akiknek gondolták magukat.
A végére teljesen úgy gondoltam, hogy minden elkerülhető és rendbe tehető lett volna már a kezdetnél, ha nem titkokat őriznek még egymás előtt is, hanem beszélgetnek. Ha mernek bízni egymásban. De nem, így meg lett egy féltéglányi szenvedés.

Igazából rossz emberek nincsenek is benne és a konfliktusok is mind a félreértésekből és a hiányos információkból fakadtak. Mégsem tudtam senkit igazán megszeretni, annyira idegesítettek a rossz döntéseik. Főleg Sarah tudott az agyamra menni, aki mindig pontosan tudta, mit kellene tennie, de aztán rendszeresen mást csinált, hogy Libby-t maga mellett tarthassa, mindegy, mi volt az ára.
Talán egy szakasz volt, amikor élveztem a könyvet: amikor Libby kitalálta, hogyan élhetnek meg ruhákból és meg is szervezte. Kár, hogy annak olyan hamar vége lett.

Lazán fontos a történetben a történelem. Leginkább a háborúk és a nagy gazdasági világválság, ami nagyon hat a szereplők életére is. Történelmi regénynek nem mondanám ettől, de sokkal jobban és értelmesebben használta a kort, mint a történelmi romantikusok nagyja.
Ha ezt felhoztam, igazán romantikusnak se mondanám. Bár Sarah két házasságát is megismerjük, Libby is lesz szerelmes, nincs benne románc vagy romantikusnak nevezhető jelenet. Itt valahogy adta magát, hogy milyen könnyen találnak egymásra és hogy alakul a kapcsolat. Falconer nem románcot akart írni, ez egy anya szenvedélyéről szólt a lánya iránt.

Akkor, a cím. Ennyire félrefordított címmel ritkán találkozom. Az eredeti annyira elkapta, mi ennek az egésznek az igazi értelme, miről szól a regény. Loving Liberty Levine. A szeretett Liberty Levine, hiszen minden arról szól, hogy Sarah mit meg nem tesz azért, mert szereti Liberty-t, becenevén Libby-t. Az alliterálás is jópofa. Mi meg kaptunk egy Petőfi utalást? Minek? Semmi köze ehhez a történetnek. És nem tud nem zavarni hogy a Liberty keresztnévből lett az a szabadság. Jaj…
Na, ez is lejjebb húzta a közérzetem.

Túlírtnak is éreztem. Bár értem, miért van belőle ennyi, de agyonnyomott a Sarah Liberty iránti érzései, kesergése és gyötrődése. Miközben más érzelmet negyed ennyire sem bontott ki. Sőt, néha egészen érzéketlen, csak ránk dobja a tényeket. Mint Dewey halálakor, vagy akár az első férjnél.

Azért rossznak nem mondanám, voltak kifejezetten jól sikerült részei is, de összességében zavart a cselekmény sok eleme is, a szereplők döntései is. A magyarul rányomott címről nem is beszélve. Ez nem egy komfort olvasmány volt.

Idézet: 

A szeretet nemcsak gondoskodás, hanem elengedés is.