Fülszöveg:
A közeli jövőben játszódó történetben a globális felmelegedés hatására elsivatagosodott és áradásokkal sújtott országokból menekültek ezrei indulnak el, hogy élhetőbb környezetet keressenek. Észak-Kanadában az építész Meyer tervei alapján megépül a Camp Zero, egy önfenntartásra törekvő település. Ide érkezik Rose, hogy csatlakozzon azokhoz a nőkhöz, akik a táborban dolgozó férfiak igényeit elégítik ki. Rose-nak azonban titkos küldetése van: az építészt kell megfigyelnie. A tábor lakója lesz Grant is, az egyetemi tanár, aki vagyonos, ám annál sötétebb múltú családja elől menekül. Ám azt egyikőjük sem tudja, hogy tőlük nem messze egy csak nőkből álló militarizált kutatócsoport éppen a túlélésért küzd. A szálak egy nap összeérnek…
Szerintem:
A végére olyan érzésem volt, hogy
kár volt elolvasni az egészet. Annyira nem vezetett sehova, de még igazán az értelme sincs meg.
Az biztos, hogy sci-fi, egy disztópikus jelenben. A természeti források már korlátozottak, az emberiség pedig nagyon gazdagokra és szegényekre oszlik. Különösebben nem magyarázza a világot, a legfontosabb része mondhatni örök: akinél a pénz, annál a hatalom és a kiváltságok. Erre több példát is hoz a regény jelenében vagy a szereplői múltjából.
A cselekményt több kiemelt szereplő nézőpontjából meséli el. Eleinte nem is fedi fel, mi köti össze őket. Nagyon távol esnek egymástól – a kettő legfontosabb pl. talán nem is találkozik össze a cselekményben, talán csak egyszer a regény vége felé. Rose az egyik bimbó – vagyis egy olyan lány, aki prostituáltnak érkezik az északi telepre, ahol majd egyetemi központ lesz. Aztán persze kiderül, miért van itt, mit tud, amit a többiek nem. Grant pedig egy nagyon gazdag család örököse, akinek elege lett a családjából. Menekülni akar az élete, a neve elől.
Az összekötő elem tulajdonképpen a szereplők között a helyszín: mind északra kerülnek, erre a területre, ahol találtak egy ritka fémet, amit ki akarnak bányászni. Csak éppen a befektető annyira sunyin, hogy a helyieknek eszükbe se juthasson kisajátítani. De van itt egy titokzatos bázis is, a Fehér Alice, ami a helyiek körében már inkább csak legenda, mint valóság.
Adná magát, hogy világépítéssel dolgozó regény legyen, de nem az. A világa be van szűkítve erre a táborra és csak a szereplők múltjával kapunk egy kis szeletet abból, hogy kiké a kinti világ és hogyan élnek. Cselekmény sincs annyi, hogy az húzza maga előtt. A szereplők pedig, szerencsére, nem kapnak oldalas belső monológokat. Azért megjelenik a belső világuk, a vívódások és döntések. Kicsit mindhárom jelen van, de egyiket se találtam dominánsnak.
Ami a cselekményben tarthat, azok a rejtélyek. Felvet titkokat, amiket majd fokozatosan old fel. Pl. Rose titkos küldetését, mert ő nem csak egy lány, aki északon akar a testéből megélni. Őt azzal a céllal küldték ide, hogy szórakoztassa a tábor vezetőjét, terelje el a figyelmét, ha felmerülne benne, hogy az egyetemi terv csak egy álca a bányászatnak. Akadt sejtetés arra, hogy Rose valamiféle kém vagy több annál, aminek látszik. Kissé csalódásként is éltem meg, hogy ugyanúgy örömlány, csak nem cél nélkül elégíti ki a férfiakat, hanem Mayer elterelése a feladata. De a Fehér Alice mögötti igazság is ilyen, ahogy a telep igazi célja és körötte a játszmák is ebbe a kategóriába esnek.
Még működhetett is volna, ha másabb a történet vége. Valami lezárul, lesz szereplő, aki meghal. De valahogy nincs tetőpont, nincs elengedés érzés. Simán lehetne folytatni. Hogy is fogalmazzam meg? Kicsit sem éreztem úgy, hogy zárul a regény, ha egyes konfliktusokat le is zár, több titok kiderül.
A szövegben voltak ötletek, amik tetszettek. Mint a dolgozó lányok ’bimbónak’ nevezése és a felvett nevük, ami minden esetben virágnév. Ugyanakkor nem az a szöveg, amit önmagáért olvasnék. Köznyelvi, érthető és értelmes, nem akasztott meg olvasás közben. De nem is lett késztetésem, hogy szép vagy magvas gondolatú sorokat kiemeljek benne.
A legemlékezetesebbek nekem a személyes példák voltak arra, hogy a világ mennyire a gazdagoké, akik mennyire szívtelenül és öncélúan irányítják. Kifejezetten erős történet, amikor kiderül, Grant miért fordított hátat a múltjának, a családja hogyan hagyta meghalni a barátnőjét.
Nálam abba a skatulyába kerül, ahol az egyszer olvasós könyveket tartom. Egyszer érdekes volt, nem fájt, de nem is újraolvasós.