Fülszöveg: 

Kszorvej, Suthmíli és Tal az elhagyatott ecsentiri gyarmatvilágok felméréséből élnek. A birodalom romjai ártalmatlannak, mégis lenyűgözőnek tűnnek számukra, ám egy rutinküldetésen ősi mágiába botlanak, és megtörténik a katasztrófa. Véletlenül felkeltenek egy harcost, aki átaludt egy egész kort, és ezzel egy több ezer éves konfliktust lobbantanak újra lángra. Ráadásul a katona a saját ügyének szolgálatába állítja Kszorvejt.
Suthmíli kétségbeesetten védelmezni próbálja a nőt, akit szeret. Azonban minél tovább fokozódik a helyzet, annál kevésbé biztos abban, hogy mivel segíthetne Kszorvejnak. Eközben Tal hazatér Tlánthothéba, ahol megtudja, hogy Szethennájnak, az ő egykori főnökének és szeretőjének nyoma veszett. Amikor aztán mágikus katasztrófa sújtja a várost, menekülőre fogja – csakhogy a jövő elől ő sem szökhet meg.
A Visszhangok Útvesztőjének világai között ugyanis egy élőholt istennő töredékei lassan felébrednek, és mindenkinek el kell döntenie, hogy melyik oldalra áll.

Szerintem: 

Bevallom, minimális emlékem maradt az első kötetről. Az megmaradt, hogy

nem lesz ez a sorozat a kedvenc fantasy történeteim között. A kötet elején ugyan van egy összefoglaló a kötetben megjelenő szereplőkről, de nem sok emlékem sikerült visszahoznia.

Valamilyen szinten önálló története, saját jogú kaland, így annyira nem kellene, hogy hiányozzon az első rész bővebb felidézése. Csak sajnos elég sok utalás van és onnan jönnek azok a kapcsolatok, istenekkel való viszonyok, amelyek ennek a kötetnek az alapkonfliktusait jelentik. Kissé sajnálom is, hogy nem olvastam újra az előző kötetet, látok esélyt arra, hogy akkor ez a rész is jobban tetszett volna.

Mert sajnos ezzel szenvedtem, főleg a kötet elejével. Teljesen hidegen hagyott, hogy Kszorvej és Suthmíli hogyan élnek, és Tal gyötrődései még annyira se kötöttek le. Csak vártam, hogy kapjon valami mindent összefogó hátteret a történet, egy nagy közös ügyet, mert ez számomra csak esett szét.
Onnantól már jobban tetszett a cselekmény, hogy az istenek aktívan megjelennek, lényeges hatással vannak a szereplőkre – Kszorvej testét egy istennő lakja be, de Szethennáj is egyedi isteni megtestesülés lesz. Itt már láttam, mire is megy ki a játék: az istenek legyőzése, a szeretteik visszaszerzése, ha nagyon-nagyon le akarom egyszerűsíteni.

A regény második felére legalább Tal és Céreg szála lekötött. Nem kis sorban azért, mert simán Céreg lett a kedvenc szereplőm a regényben. Vagány kissrác, merész és nagy a hatalma. A kedvenc részeim voltak, ahogy Tal rádöbben egy-egy igazságra a kis gyámoltjáról, legyen az a szülei kiléte vagy az, milyen ereje van. Ők Szethennáj megbuktatásán dolgoznak.
Suthmíli és az ő szerelmi gyötrődése viszont untatott. Túlzok, de úgy éreztem, mintha csak arról olvasnék, hogy mennyire szereti Kszorvejt és mit meg nem tenne, hogy visszakapja. Megjegyzem, Tal egészségtelen szerelmi rajongása kb. ugyanennyire idegesített. Túlzónak találtam azt is, hogy a 3 főszereplő mindegyike LMBTQ figura. Nem elég, hogy a két nő egy párt alkot, de Tal szívszerelme, vagy inkább vágya káros tárgya, vele egynemű. Aránytalannak érzem azzal együtt, hogy Szethennáj legalább biszex – mint kiderül, neki nem okozott gondot Tal után Orannát is ágyba vinni.

Tévedés ne essék, ez nem romantikus vagy erotikus regény, csak több szereplő esetében fontos motiváció, hogy szerelmes és a szeretett félért mire képes. Akad bőven boldogtalan kapcsolat és szívfájdalom, lelki gyötrődés és nem is szívesen olvastam ezeket. A politikai merények és vallási, néha szinte fanatikus rögeszmék és törekvések jobban le tudtak kötni.

Nem segített, hogy szenvedtem a nevekkel is. Ilyen szempontból jó volt a kötet eleji összefoglaló, sűrűn vissza is néztem, hogy ki melyik szereplő.

Stílusa – nem pont az, amit szívesen olvasok. A szereplők jellemének, szakmájának is be tudom tudni, de azért zavart, amikor alsóbb nyelvrétegeket használva beszélnek. Volt, nem egyszer, hogy olvasás közben meg kellett állnom, mert nem tetszett a szereplők szövege.

Azért voltak jó részei és a világépítése van annyira erős, hogy értsem, miért szerették meg sokan a sorozatot és ezt a részt. De még mindig nem az a fantasy, amit szívesen olvasok.