Fülszöveg: 

Amína ​asz-Sziráfi az Indiai-óceán hírhedt kalózaként túlélt ármánykodó zsiványokat, bosszúszomjas kalmárhercegeket, számos férjet és még egy démont is, hogy most visszavonultan élhessen anyaként a családjával, mentesen mindentől, aminek akár a leghalványabb köze lehet a természetfölöttihez.

Amikor azonban egy olyan munkát ajánlanak neki, melyre egyetlen rabló sem mondhat nemet, Amína lelkesen tér vissza egykori életéhez régi legénységével. Egy eltűnt lányt kell megtalálniuk, cserébe pedig akkora gazdagságra tehet szert, hogy egyszer s mindenkorra biztosíthatja vele családja jövőjét. Ám minél mélyebbre ássa magát, annál világosabban látszik, hogy jóval több van ebben a munkában és a lány eltűnése mögött, mint amennyit elárultak neki.

Szerintem: 

Határozottan egy jó kiadvány, és nem is tudom, mivel kellene kezdeni a dicshimnuszt, mert most bizony az jön.

Talán, az első benyomás. Ritka

jól sikerült a borító, a nyomás és az egész külső megjelenés. Ezt a könyvet jó kézbe fogni, nem csak a cselekményhez passzol, de ízléses és látványos is. A tengeri hullámokat megidéző belső elválasztó lapok is tetszettek annyira, mint a gyönyörű borító.

A második, hogy szépen illeszkedik a szerző magyar megjelenései mellé. Ebben is a mesés Keletre kirándulunk, az Ezeregyéjszaka világába. De mivel hősnőnk, Amína hajós, ennél nagyobb területet be lehet járni. Most majd éppen Afrika partjaihoz hajóznak le. Egy más mágia- és hitvilág, ami ettől egzotikusnak is hat. Ahogy a dzsinnek története is korábban.

A harmadik, hogy imádtam a világépítését. Történelmi és fantasy elemek keverednek, és Chakraborty meg tudja teremteni belőle a hitelességet is. El lehetne hinni, hogy így is történhetett volna, ha a korban valóban lett volna mágia, káoszdémonok és mágikus kincsek lettek volna a világban. Mindkét vonalon szépen építkezik: egy kis, elrejtett faluból indulunk, hogy egyre többet lássunk a világból, a társadalmi berendezkedésből és politikából, miközben a mágia is egyre több mindent felfed. Szerepe is van mindkettőnek a cselekményben. Nem sűrűn botlik jó történelmi fantasy-ba, de ez az.

A negyedik, hogy valóban kalandos a cselekmény, miközben egyszerre működik önálló regényként és sorozatnyitányként is. Amína elvállal egy feladatot, bár már egy évtizede feladta kalóz életét. Most össze kell szednie egykori csapatát, megkezdik a kalandot, miközben az is kiderül fokozatosan, miért kellett korábban távoznia a nőnek. Mondhatnám úgy is, a múlt bűnei visszatérnek kísérteni és nincs már menekülés. Teljesen kerek úgy nézve a történetet, hogy Amína visszatér, végigvisz egy küldetést és tisztáz mindent a démon férjével és annak kártékony ténykedéseinek kapcsán. Ugyanakkor meg indul egy új és nagy vállalkozás is, mágikus kincsek megkeresésével. Ennyi alapján simán egy új trilógia, de akár 5 kötetes sorozat nyitánya is lehet ez a rész, attól függ, egy részben hány kincset fognak megkeresni.

Az ötödik, hogy színesek és érdekesek a szereplők. Amína körül van egy egész csapat: megszállott méregkeverővel, hajóépítő mesterrel, jó útra tért térképkészítővel. Mindenkinek megvannak a maga sötét foltjai, és Chakraborty egy kis antihős beütéssel dobja fel őket. Mert alapvetően jó emberek, de kalózok is, akik nem játsszák a hőst. Dalíla a mérgek királynője, aki Amína hű barátja, de ő az, akitől bármikor kitelik, hogy mérgezési magánakcióba kezd. Vagy, maga Amína, aki tisztában is van a jellemhibáival: nem vetette meg soha az élvezeteket. Ital, szerencsejáték, férfiak. Ebből is lett a tragédiája – ugyanis nagyon részegen, begerjedve lett egy démon felesége. És mégis, egymásért bármeddig elmennek. Megvan az erkölcsi irányzék, és abból nem engednek. Elveik vannak. A sötét szereplők is többek annál, hogy hatalmat vagy pénzt akarnak. Mi több, olyan is akad, akiről el sem tudnám dönteni, hogy rossznak tartsam-e. Szalíma visszaél a vagyonával, zsarolja majd Amínát, az unokáját egy szerelem nélküli házasságba akarta kényszeríteni. Ugyanakkor egy nagymama is, akinek már csak egy rokona maradt, és a maga módszereivel a legjobbat akarta. De mivel is van a pokolba vezető út kikövezve? Pontosan.
Akkor még olyan alakokról, mint Ráks, nem is esett szó. Elbűvölő, varázsos, de veszélyes és irányíthatatlan. Emberinek tűnik, de nagyon nem az. Azon meg utólag is jókat mosolygok, ahogy Amína majd elszámol vele a végére.

Hatodszor, ez a regény úgy tud feminista lenni, hogy nem viszi túlzásba. Egy olyan társadalomban játszódik, amikor a nőket szinte semmibe veszik. Annyit várnak tőlük, hogy jó feleségek és anyák legyenek. De mi van, ha valaki másra vágyik? Amína egy olyan hősnő, aki példa akar lenni, aki megmutatná, hogy egy nő sem feltétlenül a háztartás rabszolgája kell legyen. Becsvágy, kalandvágy és akarat van benne, hogy el is érje a célját. Ugyanakkor nem veszti el ezzel a nőiességét sem: a férfiakat társként tudja kezelni, nem lenézve. Több férjet is elfogyaszt, nagyon jó férfi barátai és mentorai vannak. Szerető anya lesz belőle. A végére megtalálja az egyensúlyt is, hogy a kalandvágya és a lánya iránti szeretete is érvényesülhessen. Girl power könyv, de minden szélsőséget ki tud kerülni.

Végül, még nyelvileg is érdekes. A fordítás is izgalmas lett, ha a kiejtés szerinti írás néha az agyamra is ment. Annyira az angolszász nyelv van már hozzánk közel, hogy a sok hosszú magánhangzóval meg is gyűlt a bajom. Amina, Szalima, stb. sokkal inkább a szememre áll, mint az Amína. A beemelt arab szavak, mint a nákúdzá, hangulatossá teszik. De különben is filmszerű, olvasmányos. Olvasni is jó volt, nem csak a borítót nézegetni.

Vagyis, csupa jót tudok mesélni erről a kötetről. Nagyon érdemes volt elolvasni és méltó küllemet is kapott a kiadótól.

Idézet: 

A gazdagok szemében mindig is az volt a szegények legnagyobb bűne, ha visszavágnak. Ha felhagynak azzal, hogy csöndben szenvedjenek, és inkább megzavarják az életüket, a könyörületes társadalomról szóló képzelgésüket, amelyben az események véletlen összjátékának köszönhetően ők kerültek a csúcsra. Ha azt mondják: nem.

Mennyivel egyszerűbb lenne az élete, ha gazdag lenne! Habár az istenfélő emberek szerint pénzzel nem lehet boldogságot venni, személyes élményeim alapján tanúsíthatom, hogy a szegénységgel pedig semmit sem.