Egyszer már volt róla szó, de még mindig aktuális. Sőt: egyre több élfestett könyv kerülhet a polcokra. A sajátomon is észreveszem, hogy egyre kevesebb a sima fehér felület, megjelennek a képek és a feliratok a könyvek oldalán is. Mi több, már ott tartunk, hogy sokan nem is az élfestett könyveket veszik meg, hanem maguk készítenek feliratot vagy akár képet is a kötetükre. Az unokatesóm pl. most nagyban a Dűnét rajzolja magának élfestettre.

Én maradtam az élfestettek vásárlásánál és tényleg egyre nagyobb a kínálat. Ki is kell emelni, hogy ez már valóban élfestés. Élszínezés is létezik, de most már az ilyen kötetek készülnek kisebb mértékben. Ezeken nincs kép vagy grafika, egyszerűen színt adtak a borítónak. Egyes sorozatok továbbra is jelölik ezzel magukat és önálló regényeken is felbukkan, de már megy ki a divatból. A képek és minták kora jött el.

Van különbség abban is, hogy melyik kiadó kiadványát szemeljük ki magunknak. Az éllovas továbbra is a Könyvmolyképző, ami annyi változatot kínál, hogy nem is tudja az ember, melyiket válassza. Van könyvük, ami puha és kemény táblában is megjelent, de élfestetten is kínálják. Továbbra is festenek meg újrakiadásra könyveket - most éppen az Ambrózy báró kalandjai kap így új megjelenést.

Ha már Könyvmolyképző, talán a nagy darabszám miatt is, már rájöttem, hogy nekik vannak bevett stílusaik és képeik. Vagyis, nagyon sok élfestésük hasonlít. Majdnem ugyanaz, csak más a színe. Vagy a minta mérete. A két eddig legtöbbet felbukkanó minta a kard és a csillagok.

Van még egy bevett oldalfestési séma. Ez az, amikor nem saját képet találnak ki oda, hanem a borítókép egy részlete vagy akár a kivonata kerül fel oldalra is. Az is változatos, hogy ez mennyire egyezik vagy tér el a könyv 3 oldalán. Van, ahol a hosszú oldala a képes, a fenti és lenti csak színezett, vagy egy nagyon minimális mintát kapott csak. De olyan is akad, a Lángvadászok ilyen, ahol a borító különböző elemei jelennek meg a három felén és mindegyik eltér, miközben az összkép egységes maradt.

Igen, azért arra igyekeznek odafigyelni, hogy harmonikus legyen a papírborító és az oldalfestés kapcsolata. Talán ez majd elmegy extrémebb irányban, tervezetek között már láttam olyat, hogy el nem tudtam képzelni, miért egy borítótól eltérő, nagyon rikító szín került oldalra. De ez egyelőre még nem divat. A legjobban a borító elemeit idéző oldalfestéseket találunk, vagy a történetre jellemző motívumot. Az lehet nagyon sok minden: virág, égitest, sárkány, vagy a már emlegetett kard is. Vagy akár felirat is, amit pl. a már emlegetett Lángvadászon is megfigyelhetünk.

Abban is látok érzékletes különbséget, hogy melyik kiadó könyve milyen minőségű élfestést kap. A Könyvmolyképző képekkel, színekkel dolgozik, ott már nem jön ki sima egyszínű vagy egyszerű, kivéve, ha annak extra funkciója lesz. Most már láttam az előtervét annak a maffiás történetének, ami olyan, mintha a vér folyna rajta. Semmi extra, háttérszín és a vér vöröse, de ha jók lesznek a színek, annak azért lesz hatása. A vörös különben is mindig feltűnő szín. Akik még talán nincsenek annyira szintben, az Agave. Igaz, ők a borítóképekkel simán kompenzálnak, rég tőlük jönnek a leglátványosabb, legötletesebb borítók. Az élfestéseik viszont annyira egyszerűek, amennyire csak lehet. Mondjam azt, éppen csak nem élszínezett. A csúcs meg talán a 21. Század Kiadó - az ő kiadványaikon találtam eddig a legösszetettebb mintákat és legélesebb színeket. Keveseb ilyen könyvet adnak ki, de azok aztán nagyon látványosak lettek.

Az élfestések kapcsán egy újabb jelenséget is megfigyeltem. Az üzleti szempontú beszerzést. Ezek limitált számban kiadott példányok, és ami népszerű, hamar elfogy, az utána ilyen-olyan fórumon extrém árakon kínálják őket. Már az első ilyen slágerkönyv is megvan: Yarros Negyedik szárnya. Arra el tudom mondani, hogy aki nem vette meg megjelenéskor, lemaradt. Ha utólag akar ilyet, mélyebben a zsebbe kell nyúlni.

Vagyis, az élfestés egyre elterjedtebb, színesednek a polcaink. Én meg érdeklődve figyelem, merre halad a tendencia.