Fülszöveg: 

Nia barátnői társaságában és Izland lélegzetelállító, zord tájai csendjében lel újra önmagára. Ezzel végleg sikerül lezárnia a Magyarországon hagyott múltját. A fekete homok, a vízesések, a gleccserlagúnák látványa éppannyira rabul ejtik a szívét, mint egy helybéli férfival való első találkozása.

Tristan jóképű, sikeres zenész. Fanyar humorával és túlzott magabiztosságával valótlanul tökéletesnek tűnik, ezért Nia kételkedni kezd a véletlen erejében. Barátnői ugyanis hetek óta hitegetik, hogy összehoznak neki egy vakrandit.

A szívtiprót teljesen letaglózza, amikor Nia egyszerűen faképnél hagyja őt. Azonban úgy rendezi, hogy a híres Crystal Cave jégbarlang látogatásakor újra találkozzanak. És ott, a türkizszínű hegy belsejében, a vastag jégpáncél alatt mégis felizzik köztük a levegő. A közös felfedezés során nemcsak a természet szépségei hatnak az érzékeikre, hanem egy szenvedélyes kaland is kezdetét veszi…

Vajon a ki nem mondott gondolatok és az elharapott szavak mögött ott rejlik a szerelem?

Szerintem: 

Ezt most csak egy tipikus románcnak éreztem, ami történetesen egy szép

helyszínen játszódik. De ez azért kevés ahhoz, hogy igazán megszeressem a regényt.

Kezdjük azzal, hogy az egészet túl gyorsnak éreztem. Nincsen extrém helyzet, ami indokolná, a két főszereplő miért kattan egymásra ilyen gyorsan. A fizikai vonzalom, a kémia adott, de kb. egy hét után ott tartanak, hogy már össze is költöznek. Ami a nőnek azt jelenti, hogy új országba kerül lakni. Nehezen tudom ezt szerelemnek nevezni, ez inkább még csak egy viszony, amiből érdemes megnézni, lehet-e több is. Ahhoz képest mindenki olyan nagyon szerelmes…

Nem javított a hangulatomon az sem, hogy az időben később játszódó izlandi románcot már olvastam. Így egész más képem van több szereplőről, mint amit itt láttam belőlük. Avagy, Evelin itt egy bulis szőke, a társaság léha tagja. De még Nia és Tristan is messze van attól a meghitt, összeszokott és kedves pártól, akinek már ismerem őket. Ez nem feltétlenül lenne baj, csak éppen az Evelin körüli nagy váltás nem esett jól.

Maga a szerelmi szál nem kötött eléggé le. A legrosszabb az volt, amikor bele lett erőszakolva egy felesleges plusz konfliktus. Tristan álcában az egyik legnagyobb DJ a világon, és egy ponton azt hiszi, Nia erre rájött és posztolgat. Annyira buta félreértés és felesleges veszekedés – éppen csak azért kellett, hogy még 2 fejezettel és egy vallomással hosszabb legyen a kötet, mert érdemben megbeszélés, békülés nem volt. De annyira beleerőszakolt is az egész, hogy ez túlzottan nem is lep meg.
Azt meg már írtam, hogy inkább viszonynak tűnt ez, mint szerelemnek. Az alá lett húzva, hogy egyik fél sem csak szórakozást keres, de ehhez képest már párként leginkább a szexuális életük a téma.

Azért még nem billen át a pornó oldalra és nem lesz egy 18 karikás könyv, de a végére nagyon feltűnő, hogy mennyiszer esnek egymásnak. Alapból nem vagyok oda az ilyesmiért, de itt a kötet szelídebb első fele után ez kifejezetten kiugró volt.

Viszont, arra még mindig van törekvés, hogy Izlandot is érdemben mutassa a háttérbe. A kis csapat sokat kirándul és Tristan rengeteg mítoszt, legendát elmesél nekik. A fekete parton a Troll-szikláét kifejezetten díjaztam. Amikor mi voltunk ott, nekünk nem mondták el. Pedig még ott is a sziklába vájt barlang, amibe elképzelhettem volna, hogy tartanak… Szóval, az izlandi történetek és helyszínek számomra sokat adtak hozzá.
Akkor is, ha a cinikus felem azért tud gúnyosan mosolyogni is. Tristan kap ugyanis egy olyan monológot, amiben olyan helyeket ígér a lánynak, ami nem turistacélpont. Ehhez képest jó sokat kaptam abból, amit turistaként nekem is végigmutogattak. Nem mintha bántam volna, nagyon jól magam elé tudtam képzelni a helyszíneket.

A stílusa pedig az írónőre és a zsánerre jellemző. Szórakoztató, csajos, amiből idézgetni sem lenne kedvem. Könnyen olvasom és feledem.

Összefogva kaptam egy tipikus románcot, amit a helyszín és a nosztalgiám azért feldobott. Talán, ha ezt olvasom előbb, és nem Evelin szerelmi történetét, kicsit még jobban is tetszett volna. De ez már így alakult. Ez a tipikusabb, így unalmasabb is a kettő közül.