Fülszöveg: 

Mit ​ér a bosszú, ha nem tesz boldoggá minket?

Colton Moran neve ismeretlen volt a maffia világában, hiszen az apja igyekezett titokban tartani a kilétét. Dario Moran ugyanis nem akarta, hogy fia a helyére lépjen és Miami ura legyen. Hétköznapi életet szánt neki, ám egy tragédia mindent megváltoztatott…

Colton irányítása alá vonta a város bűnszervezetét, azonban közben számos akadályba ütközött. Bosszúra szomjazott, de nem hagyhatta, hogy ez az érzés eluralkodjon rajta és mindent romba döntsön. Az utcákat elárasztották a detroitiak, akik ellen fel kellett venni a harcot, olyan emberek oldalán, akiket eddig megvetett.

Amikor belépett az életébe Kaley, úgy érezte, vele kiutat találhat a sötétségből. A nőnek azonban egészen más tervei voltak. A megfejthetetlennek tűnő titkok és kegyetlenkedés mögött mindenáron a felszínre akart törni valami, ami több kettőjüknél. És ez az érzés helyet követelt magának a szívükben.

Miután minden álarc lehullott, és szemtől-szemben álltak egymással, kezdetét vette a valódi harc. Mert meg kellett küzdeniük egymással – és egymásért.

Szerintem: 

Önálló kötetként olvasható, de azért elég erősen kötődik Holmes

Dario-sorozatához. Pontosabban az ottani főszereplő fia a mostani főszereplő, és mellékszereplőként most is vissza fog térni, hogy segítse a gyermeke útját.

Mert az alapkonfliktus az, hogy Colton Dario örökébe kíván lépni. A szerelmét meggyilkolták, és az egyetlen, ami erőt ad neki a folytatáshoz, a bosszú. Ahhoz pedig kell a Moran-örökség és a bűnszervezet.
Ám mivel ez romantikus regény és nem maffia könyv, mondanom se kell, hogy nem a vérfürdő és a felelősök kivégzése lesz az, ami elhozza a békét. Ahogy a történet sem azt ragozza, hogyan kell átvenni egy bűnszervezetet és milyen ügyeik vannak.
Jön helyette egy lány, Kaley. Ő is a bosszút keresi és Coltont találja.

Már ott is vagyunk, amiért nem vagyok boldog ezzel a regénnyel. Olyan bűnök vannak benne, mint gyilkosság és nemi erőszak. Akad egy mellékszereplő, aki a saját húgát erőszakolja meg, miután kivégezte a lány első szerelmét. Ehhez képest mi a megoldás? A szerelem. A zsánerből fakadóan sejtettem, hogy ez lesz, de attól még nem vagyok kibékülve vele. Túl mély sebek voltak itt, amit lehetetlenül begyógyít a szerelem.
Abba is bele lehetne menni, hogy amiket a főszereplők elkövetnek, tényleg jogos-e, hogy utána szerelemre, békére, happy endre lelnek. A romantika zsánerében lehet, de nekem azért pörgött azon az agyam, hogy az sincs rendben, hogy ilyen könnyű a feloldozás mindenért.

Nem lepett meg az sem, hogy a szerelmi szál sem győzött meg. Az átjött, hogy a szikra és a vonzalom megvan a szereplők között. Azt még értékelni is tudtam, hogy Holmes sokáig megállta, hogy ágyba vagy szexuális játszmákba vonja be őket. Az erotikus színezetet csak a kötet végére vette fel. De az, amiért többnek érezném a páros kapcsolatát viszonynál, nekem kimaradt. Pláne az első szakaszban, amikor Colton még maffiavezér. Alig találkoztak párszor, keveset beszélgettek, nem is ismerték egymást. Akkor miért is beszélünk szerelemről? Tudom, nagyok az elvárásaim, de a szerelmes párok között szeretem egy könyvben is, ha több van annál, hogy jól néznek ki és jó a szex.

Holmes bevállalt a cselekményben elég durva meglepetéseket. Mint amilyen Kaley személyazonossága, vagy a Vito által vele tettek. Bulváros, csajos regényben elment, kellően meg is leptek. Az már más kérdés, mennyire hiteles. De az egész regény nem az, szóval ezen kár is gyötörnöm magam.

Különösen a szereplők nem fogtak meg. Mindenkinek egyszerű indítékai vannak és a szimpátia keltésre a tragikus múltjukat használja Holmes. Nem antihősöket és gonoszokat ír, de minek nevezzünk egy olyan pozícióba jutó embert, mint Dario és Colton? Nekik gyilkosoknak is kell lenni. Colton egy ponton meg is jegyzi, hogy valami benne is meghalt, amikor hagyta, hogy ártatlanoknak essen baja. De mégsem írja őket sötétebbre. Míg a gonosz, elsősorban Vito, meg pokolian démoni. Mintha azzal, hogy a főszereplőkkel szembe pszichopatákat és szadistákat állít, ők hősök lennének.

Per pillanat a közömbös kategóriába raknám. Nem húzott fel, nem is utáltam, de nem is érdekelt, meg pláne nem szerettem. Elolvastam és szerintem gyorsan el is felejtem majd.