Fülszöveg: 

1968 ​decemberében Nemes Albert bíróság elé juttat egy piti betörőt, ám igencsak meglepődik, amikor kiderül, hogy a bűnöző Afrikában volt zsoldos katona, mi több, köze lehet az évtized legjelentősebb, azóta is tisztázatlan politikai merényletéhez, Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár hét évvel korábbi meggyilkolásához. Valakik vadásznak az egykori zsoldosra, és azzal fenyegetik, hogy kilencéves lányán állnak bosszút helyette. És nagyon úgy fest, hogy Nemes az egyetlen, aki biztonságba helyezheti a kislányt.

A detektív-főfelügyelő egykori partnerével, Gostival veti bele magát az összeesküvés-elméletek és nemzetközi kapcsolatok zavaros labirintusába, hogy a szálakat követve olyan, perdöntő bizonyítékok közelébe jusson, melyek még a fondorlatos Kádár János rendőrkapitány számára is hatalmas jelentőséggel bírnak. Nemes türelmét és kitartását az európai nagyhatalmak közti játszmák teszik próbára, miközben két nő között őrlődik, ráadásul az anyja újdonsült udvarlója is különleges kéréssel fordul hozzá…

Szerintem: 

Kondor és a regény világépítése még mindig lenyűgöz. Ahogy a 'mi lett volna, ha' és a történelmi személyek másként megjelennek,

önmagában is élmény.

A cselekmény ebben a harmadik részben talán az eddigi leginkább politikai. Kevésbé is krimis, mint a korábbi részek. Nemes most nem friss ügyet old meg, nem nyomoznia kell – viszont életben kell tartani egy férfit, aki egy nagy ügy megoldását tartja a kezében. Egy világszintű merénylet megoldását ismeri, amiért sokan az életét akarják.
Itt jelenik meg a cím – az utolsó magyar akcióhős szerintem ez a zsoldos, aki nem csak Afrikát, de Ázsia jelentős részét is átharcoltak. Akinek a regényben is gyűlnek a nagy hadi tettei – annyi helyre jut be vagy éppen szökik ki, hogy a végén kb. magukon röhögnek, amikor felmerül, hogy eredjenek a nyomába. Ugyan, hogyan is tudnák elkapni? Nem feltétlenül tökéletes cím, mert nekem nem az akcióhős ugrana be róla. Ő maga a zsoldost használta magára, és igazából az is. Megfizetett katona. Titkos osztagos. De még így is sokkal jobban passzol rá, mint bárki másra a regényben. Nem feltétlenül örülök neki, hogy mennyire egybecseng a Schwarzenegger-filmmel a cím…

Ha még egyet lépünk a cselekménybe, abban két színtér látható: az ügy és a magánélet. Előbbi tetszik a játszmákkal, kémekkel és konkrét mentési, elrejtési tervekkel. Utóbbi Millával utálatos számomra. Ha valami lehúzza nekem a regényt, az Milla. Kezdettől fogva ellenszenvesnek találom és ezt még lehetett fokozni. Nyomorult Nemes egy hagyományos értékrendű, rendes pasas. Miért eszi a fene ezért a nagyon más értékrendű, szerintem több tekintetben is sérült nőért?
Mindegy, három rész óta nem tudom megfejteni, csak dühítem magam. Inkább kiemelem azt, hogy mindkét színtéren zajlanak az események. Vannak fordulatok, kevés az üresmenet. Jó a tempó is.

A szereplők erkölcsi rend szerint jók vagy rosszak. De úgy is lefordíthatnám, hogy vannak az igazságot kideríteni akarók, meg az ellenoldal a titkokkal. Az már árnyal, hogy ki mit akar kezdeni a kiderülő titkokkal. Mert a politikai vezetők helyezkednének, végig.
Nemes Albert, újra megállapíthatom: tipikus Kondor szereplő. Szilárd erkölcsi alapok, az igazság szeretete, egyenes és konzervatív ember. Valahol még a Kamilla-kapcsolat is jellemző, megtalálom benne az azonos vonásokat Gordon Zsigmonddal és az ő házasságával. Nyitott, modern nő kerül mellé, aki a társa, akivel bármit megbeszélhet. Csak éppen Milla kapott egy olyan szexuális szabadosságot, ami nem kicsit irritál. Ebben a részben, ahogy próbálják megbeszélni, amikor Albert rányitott két fiúval – milyen magyarázatot ad? Szeretem a férfiakat, buta vagy? Az ilyenek miatt annyira rühellem azt a nőt. Meg, nekem nem akar összeállni, hogy tudja ennyire megélni a szexualitását egy tolószékből. Vagy, inkább úgy írnám, hogy azt nem akarom elhinni, hogy ennyien rágerjednek egy középkorú, tolószékes nőre. De tényleg elengedem, mert ezen még írás közben is fel tudom húzni magam.

A szokott a nyelvezete, stílusa. Már jelenetek között is találok olyasmit, ami tipikusan Kondorra jellemző. Nem szabadulunk pl. a lekvártól. Főzte Zsigmond tatája, most a kis mentésre váró lány őrzői lekvároznak. Valahogy az egésznek a hangulata is hasonló, noha ez egy alternatív világban játszódik.

Harmadik rész, külön történet. Nem kell ismerni az előzményeket, a jelen szálait zárja. De maga a világ annyira nyitott, hogy akár születhet még benne regény. Még örülnék is neki, csak Millát ne kellene elviselni.
Mennyire zárás? Minimálisan látom csak benne.