Fülszöveg: 

Miután ​Mexikóváros váratlanul visszalép az 1968-as olimpia megrendezésétől, a Második Magyar Köztársaság politikusai és sportdiplomatái elérik, hogy Budapest adhasson helyet az ötkarikás játékoknak. A Margitszigetre olimpiai falu épül, a főváros karneváli hangulatban zsibong, a világ minden tájáról érkeznek a sportolók és a turisták, hogy kedvenceiknek szurkolhassanak.
A magyar úszócsapat amerikai származású éremesélyese, Ike „Johnny” Wilkerson a rajtkőről még energikusan ugrik a vízbe, hogy aztán pár másodperccel később holtan süllyedjen a medence aljára. Kinek állhatott érdekében megölni a világklasszis úszót? Politikai gyilkosságot sejtet, hogy egy erdélyi terrorgárda magára vállalja a bűntényt, de a fiú szervezetében talált mérgek más irányba terelik a nyomozókat.
Nemes Albert ezúttal új társat kap Magyar Tivadar személyében, aki nemrég érkezett a fővárosba, és sem darabos modorát, sem a bikacsököt nem hagyta otthon. A segítség el is kél Nemesnek, akit az amerikai diplomácia és egymással marakodó felettesei is folyamatos nyomás alatt tartanak. Érik a nemzetközi botrány, s Nemes hasztalan rója a forró aszfaltot a csepeli Szabadkikötőtől a belvárosi toronyházakig, miközben a rádióban Szécsi Pál búgja az olimpia himnuszát.

Szerintem: 

Annyira magasan volt a léc, hogy csak remélni mertem, sikerül megugrani. Nem állítom, hogy nem volt jó regény Az első budapesti olimpia, de messze nem tetszett annyira, mint a Második Magyar Köztársaság.

Miért? Az első ok, hogy

komolyabban szerepel a Milla – Albert kapcsolat, mint a korábbiakban. Eddig is zavart, de most szabályosan idegesített, ahogy ez a két ember van egymással. Mintha legjobb barátok lennének, akik magukban többet szeretnének egymástól, de egyik sem lép és ezzel csak bántják egymást. Pedig mindketten képesek elfogadni, hogy a másik milyen életet él nélküle, de akkor is sérülnek. Amikor Albert rányitott Milla édeshármasára? Valósággal menekült onnan. Utána meg Milla flörtöl vele az uszodában? Az ott szinte meghívó volt intim együttlétre. Egyszerűen nem bírom, ahogy ez a kapcsolat tele van felszín alatti aknákkal.

A második, hogy kevesebb a világkép. Már nincs annyi utalás és egybecsengés, hogy a nálunk levő dolgok hogyan léteznek ebben az alternatív történelemben. Sokkal több a kitalált elem. Eleve a sport világában játszódik, és a főszereplők esetében meglepne, ha lenne valódi alak mögöttük. Kicsit keresgettem, és Szilvia, Ike is fiktívnek tűnik. Valahogy elveszett annak a varázsa, hogy azon merengjek, így is történhetett volna. Pedig én szerettem, ahogy politika, építészet, popkultúra stb. összecsengenek és kicsit mások. Ami az úszóvilágból kiderül, ahogy a szülők nyomása rajtuk van, az különben egyetemes, és megáll a lábán magában. De akkor is hiányzott az alternatív történelem korábban meglevő érdekessége.

A harmadik, hogy Albertben egyre jobban látom Gordon Zsigmondot. Pedig más a története, de maga a jelleme, ahogy áll a dolgokhoz, a figura közérzete felidézi bennem. Talán annyi különbséggel, hogy neki egy aktív, pörgő női rokona van, míg Zsigmondnak a nagyapja volt hasonló alak az életében.

Akkor, kipanaszkodtam magam. Ami viszont tetszett.
Az úszás világának megragadása, az esetben részt vevők kapcsolatai és pszichés állapotok. Annyira jól el van kapva, milyen nyomás van a versenysportolókon, milyen lehet egy ilyen légkörben létezni. Hogyan küszködnek, tesznek rájuk plusz terheket a család és az edzők. Kemény, megterhelő, nyomasztó. Nem véletlen, hogy Ike – a barátainak Johnny – vagyis a regényben az áldozat, ha Albert kérdezősködött róla, milyen ember volt, az esetek nagy többségében azt mesélték neki, hogy magányos. Szilviát is jellemezte, hogy volt egy a sajtó felé mutatott, kedves és megközelíthető énje, de magában ő is csak egy magányosan úszó alak az uszodában.

A krimi komótosan halad, lélektani oldalról éreztem inkább közelítettnek. Nincs váratlan fordulat, nincsenek színre lépő gengszterek vagy a gyilkos nem csap le újra, átírva az addig gondoltakat. Csak meg kell ismerni a történetben szereplő alakokat, mit és miért tesznek. Közel lélektani mélység, amiben az érintettek és Albert világa is belülről kerül hozzánk közelebb.

Volt meglepetés is a végére, pontosan mi is történt. Szinte azt mondanám, hogy bűnügy sem volt, miközben mégis, csak nem büntetőjogi értelemben. Nagyon nem erre számítottam, de teljesen jól illett a végére, működött.

Kondor stílusát szeretem is, ezt a részt is jó volt olvasni. Megvan az egyedi hangja, ahogy a szereplőit beszélteti, ami szintén ismerős a más regényekből, de ezt szeretem.

Ha nem lenne Milla és többet kaptunk volna a más Budapestből, sokkal jobban tetszett volna, de azért így sem volt rossz érzés ez az olimpia. Pláne, hogy Párizs előtt és Milák-botrány ide-oda miatt plusz aktualitást is éreztem benne.

Idézet: 

A tehetség a legnagyobb felelősség a világon.

Ha a hülyeségnek lenne fűtőértéke, ezek ketten simán szaunát csinálnának a kapitányságból.