Fülszöveg: 

1966. ​június 26-án a Beatles a Nemzeti Stadionba készül első magyarországi koncertjére, amikor az egyik technikust holtan találják a hangfalak mögött.

A gyilkos fegyvernek nyoma veszett, sem gyanúsítottja, sem szemtanúja nem akadt az esetnek, miközben a Budapesti Rendőrkapitányság vezetője, Kádár János türelmetlenül várja az eredményeket.

Az ügyet a fiatal és tehetséges Nemes Albert nyomozó kapja, akihez egy különc skót detektív csatlakozik; de az összeszokás nehezen megy, a páros rendre zsákutcába fut.

Amikor már úgy tűnik, hogy a csepeli Szabadkikötő csempészbandájának vezére, a Játékos érintett lehet a gyilkosságban, a nyomozás váratlanul jóval súlyosabb bűnöket tár fel; a rejtély megoldását az emberi lélek legsötétebb bugyraiban kell keresni, és a világháborús árvaházak néma titkokat őrző falai között.

Szerintem: 

Mielőtt bármit is elkezdek kifejteni, én

szerettem ezt a regényt. Ugyan még igyekszem helyre tenni magamban, de jó volt olvasni, bele lehet merülni. Azzal meg viaskodom, hogy összefoglaljam magamnak is, mi is volt ez.

Elsőként krimiként olvastam. Már a nyitány ide lök: a hatvanas évek közepén jön a Beatles Pestre koncertet adni, de az egyik roadot megölik. A koncertre érkezett Nemes Albert főnyomozó magához ragadja a kezdeményezést, és meg is kapja az esetet. Éppen csak az angolok küldenek egy saját nyomozót, és a két rendőrnek együtt kell megoldani a gyilkossági ügyet, ami sokkal messzebb vezet, mint kezdetben gondolták volna. Végig a nyomozást követjük, kisebb mértékben bekapcsolva Nemes magánéletét. Van bizonyíték, van kutatás, vannak érintett és meghallgatott személyek. Alapvetően az emberi tényezők mentén haladnak, de egy-egy ponton a nyomozás technikai hátterét is megkapjuk. Pl. vizsgálják a gyilkos fegyvert, és járunk a boncteremben is. Izgalmas, hangulatos, és Kondor jó érzékkel vezeti el az eseményeket történelemhez, emberi sorsokhoz, miközben a nagy kép túl is mutat egy-egy ember személyes tragédiáján.

Másodszor megcsapott, hogy mennyire erős ebben a regényben a világépítés. Alternatív történelemben játszódik: a számunkra legnagyobb változás, hogy ebben a kitalált világban sikerült még idejében kiugrani a II. világháborúból, és így nem lett Magyarország a szovjet határzóna része, semleges határpontként állhatott Nyugat és Kelet között. Kondor rengeteg munkát beletett, és minden téren megmutatta, milyen lett volna ez a másik Magyarország. Kitér Budapest átépítésére és új arculatára, a kultúrára: színház, irodalom, filmek és a zene is megjelenik, meg persze a sport és az Aranycsapat; benne van a belföldi és világpolitika, belbiztonság és másfajta bűnözés megjelenése. Gazdaság és mindennap élet: teljesen új márkákat vezetett be, amelyek kitöltik a szovjet időszak hasonló termékeinek helyét. Nem egyszer ütött szíven ez a ’mi lett volna, ha’. Egy egészen más 1956. Vagy, az idős Radnóti Miklós… Ha nem lenne jó krimi, ez a hatalmas és átfogó munka, ez a nagyon kitalált más világ eladta volna akkor is. Megjegyzem, azért találtam más módosítást is, és nem csak a mi szempontunkból változott a történelem. Jó játék is, hogy keresse az ember, mire ismer rá, csak másképpen. Egyet kiírok, mert azon felszaladt a szemöldököm: ebben a világban Mária, a skótok királynője felült az angol trónra is. De egyes utalások alapján szerintem Edward sem mondott le, nincs Wallis Simpson.

Harmadszor, minden világépítés mellett ez mégiscsak személyes tragédiák és küzdelmek regénye is. Nemes Albert, akit a szülei teljesen más szakmára szántak, de egyszer jókor volt jó helyen, és ő lett a címlap rendőr, a példa, akinek mindig meg kell felelnie. Ott a különös barátsága Millával, a deréktól lefelé megbénult színésznővel, amiben annyi szál keveredik. Nem is akarom megpróbálni átlátni, mi minden feszül közöttük. Frank, aki lehet akármilyen jó rendőr, mégis sunyiságra kényszerül és nem lehet önmaga – mert meleg egy olyan angol társadalomban, ahol a homoszexualitás jogilag büntetendő. Tomi, akiből Thomas lett, akit ugyan megmentett a gyerekvonat – de akinek így egy náci elvű pap, bántalmazó magániskola és a kisöccse elvesztése jutott. Anélkül van súlya a szereplők fájdalmának, döntéseinek, hogy mélyen elemezné, ki mit gondol és érez.

Negyedszer, van ebben a regényben játékosság. Eleve, én rejtvényként fejtettem, hogy mi mivé változott ebben a világban. Azon nagyon jár is az agyam, hogy kicsoda a Játékos. Lusta vagyok megnézni, de a Fenyő Miklós eredeti név, vagy módosított? Mert játékos második embere Fenyves Miklós. Dolly Roll és Hungária dalok szólnak köröttük, és városi legenda, hogy a Játékos is tud úgy énekelni, mint egy hivatásos… De abban is érzem a játékot, ahogy Kondor saját sikersorozatát beidézi, és megnézzük azt is, hol van ebben a másféle világban Gordon Zsigmond és Krisztina.

Jó a tempó és a szöveg is húz előre. Sok a párbeszéd, és van egy saját stílusa. Nem vagyok a híve, amikor kortárs regény a nyelvezete színével akar egy más korszakot megidézni, ha írói teljesítményként értékelni tudom is. Itt viszont ez éppen annyi, hogy plusz szín legyen, ne zavaró.

Talán csak egy dolog van, amit nehezen olvasok ki belőle. Hogy kellene ezt a történetet sci-fi történetként olvasni? Nekem ahhoz kell valami tudományos fantasztikum. Vagy az ennyire erős alternatív történelemábrázolás ezt kiváltja? Passz, ez a vakfoltom most.

De nem is szenvedek ezzel. Túl sok minden más és nagyon jó dolog van a kötetben, amiért szerettem.

Idézet: 

Ugyan a világért be nem vallanám neki, de kifejezetten kedvelem az öreg patológust. Egy másik világból ragadt itt, és pontosan értettem, amikor 56-ban kriptikusan ennyit nyilatkozott a történtekről a boncolásra váró többtucatnyi holttest mellett: – A politikusok jönnek-mennek, a halál, az kérem, ugyanaz marad. A halálnak semmi sem imponál.