Fülszöveg: 

Egy viharos éjszakán két idegen várakozik a Salt Lake City-i repülőtéren. Ashley Knox vonzó, sikeres újságíró, az általa olyannyira várt esküvőjére igyekszik. Dr. Ben Payne ortopédsebész és nem mellesleg tapasztalt hegymászó éppen egy orvosi konferenciáról tart hazafelé, hogy a másnapra előjegyzett műtétjét elvégezhesse. A közelgő hóvihar miatt azonban valamennyi járatot törölték. Az egyetlen kiutat egy idős ember, Grover charterjárata jelenti így keresztezi egymást a két fiatal sorsa. Ám olyasvalami történik, amire a legrosszabb rémálmukban sem gondoltak. Repülőjük lezuhan, és hamarosan szembe kell nézniük a kegyetlen valóssággal: a faggyal, az éhséggel, a szédítő magassággal, a reménytelenséggel, önmagukkal és egymással is. Egy szívszorító és minden erejüket felemésztő küzdelem kellős közepén találják magukat, amelyet a hegyekkel és saját érzelmeikkel vívnak.

Szerintem: 

Bár előbb olvasni szeretek, csak azután nézem meg a filmet, itt most eléggé felcserélődött a sorrendem. A filmet már akkor láttam, amikor fel sem fogtam, hogy ebből regény is van és el is olvashatnám. Most jött a meglepetés, hogy ezt a történetet ismerem. Idris Elba filmjéből.

Így aztán küzdöttem is azzal, hogy

ne a filmet és az ottani alakításokat keressem vissza a regénybe. A történet szempontjából meglepően könnyen ment, mert másban érzem a hangsúlyokat. Martin Ben személyére, gyászára, a múltja felelevenítésére tette a hangsúlyt. Igen, benne van az is, hogyan igyekszik életben tartani Ashley-t és Napóleont, de nem a túlélő kaland, ami megmaradt belőle. Hanem az, hogy mennyire összetörte és mennyire megsebezte, ami a családjával történt. Mintha a nagy küzdelem neki nem is az lenne, hogy kb. semmi eszközzel levonszolja magukat a hegyről, miközben vadászik és szállásról is gondoskodik, hanem, hogy szembenézzen azzal, mi történt, mit és hogyan vesztett el. A bűntudat. Mintha Ashley megmentése kicsit enyhíthetné, hogy a családját nem tudta megóvni.

Hát igen, azt azért a film lelőtte. Martin rejtélynek írta meg, hogy miért él Ben külön a feleségétől, mi van az ikrekkel és mi történt velük pontosan pár éve. Ugyan van minimális célozgatás és a helyzet is adja, minek kellett történnie, de egyfajta csavar, amikor felfedi a történet végén Ashley-nek, hogy mi is történt velük. A film után ez nekem nem volt – én pontosan értettem végig az utalásokat, hiszen én tudtam, hogy Ben nem külön él vagy válófélben van, hanem özvegy. Ilyenkor merengek is azon, ez mennyire meglepetés és szépen összerakott történet annak, aki nem tudta előre a végét. Bár szerintem Martin ügyesen írta meg, eléggé húzva a horgot, ráutalva, de azért a reményt is ébren tartva, hogy nem a legrosszabb történt, ami eszünkbe juthat.

Érzelmes és férfi regény, de nekem inkább gyász és szenvedés, mint romantikus. Meg is lepődtem, amikor a regény végén Ashley és Ben megpróbálják együtt. Párként. Annyira nem éreztem kémiát vagy szerelmet köztük. Bár, itt arra nem lehet panasz, hogy ne ismerték volna meg egymást. Kb. 1 hónapig ketten dacoltak, jó: a kutyával hárman az elemekkel és nem tudtak mást csinálni, csak beszélgetni. Hát igen, azt is nehezen látom bele, hogy mi után Ben volt kénytelen Ashley minden testi szükségletében segíteni, minden ürítést, utána még rá tudott nézni, mint szexi nőre. Azért szerintem a libidót le tudta volna törni, hogy napi szinten kakilni és pisilni segít neki, mint egy kisgyereknek.

Bár két főszereplő van, Ashley-t tudnám mellékszereplőnek is kezelni, ez annyira Ben története. Az ő múltja, szenvedése és most a küzdelme. Ashley a tört lába miatt eleve nagyon passzív, kiszolgáltatott helyzetben van. Benre marad minden. A történeteik közül is Bené van felépítve. Ashley hozzá képest halvány és nem sokat tudunk meg róla. Ben pedig nagyon szerethető, nagyon szimpatikus figura. Hétköznapi hőssé van emelve – ezt nem így, de Ashley ki is mondja a végén.

Érzékeny, átélhető, igényes a próza is. Leginkább a fájdalom mélységének megragadása fogott meg, de a kutyussal volt benne mosolygós rész is.

Talán azzal zárom, hogy a filmben a cselekmény volt a lényeg. A regény inkább karakterközpontú, és a figura, aki körül minden forog, az Ben. Akinek annyira lehet szorítani, hogy több jusson neki, mert többet érdemelne.

Idézet: 

Botok és csontok eltörhetik a csontot, de ha meg akarsz bántani valakit… úgy igazán, akkor használj szavakat.