Fülszöveg: 

A hidegháború csúcspontján járunk. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió nukleáris fegyverek garmadáját szegezi egymásra, ám a valódi háborút nem fegyverekkel vívják: a kölcsönös megsemmisítés árnyékában farkasszemet néző szuperhatalmak a propaganda csataterén küzdenek. A CIA titkárnőjeként dolgozó Sally és Irina kritikus fontosságú megbízást kap: nekik kell visszacsempészni Borisz Paszternak kommunistaellenesnek ítélt Zsivago doktorát a Szovjetunióba, miután a CIA úgy véli, hogy a nyugati világ képzeletét lángra lobbantó remekmű segítségével megrendítő erejű csapást mérhet a szovjet rezsimre.
A harcedzett Sally Forresterre és a tapasztalatlan, ám gyorsan tanuló Irina Drozdovára nehéz feladat vár, hiszen a könyvet és annak csempészeit hajszoló szovjet ügynökök nem ismernek kegyelmet, kettejük barátságon túlnyúló kapcsolatát pedig a CIA sem nézi jó szemmel.

Szerintem: 

Lara Prescott sikerkönyvet írt, én szinte várom, mikor filmesítik is meg. Mert ez tipikusan az a

történet, amiben van egy annyira abszurd vonás, hogy ilyet csak a valóság és nem a fantázia szülhet.

Ugyanis, milyen helyzetből indul a cselekmény? Hidegháború. Az USA pedig úgy küzdene a szovjetek ellen, hogy saját betiltott irodalmuk csempészik vissza az országba. Úgy vélik, a könyvek és a vele terjesztett gondolatok lehetnek a legerősebb fegyvereik. Van pedig egy kötet, amelyet még csak ír Paszternak, de már üldözi az állam. A Zsivago doktor. A szovjetek mindent megtesznek, hogy Paszternak ne írjon vagy ne merje megjelentetni, míg az amerikaik megszereznék és kiadnák a könyvet.
De ez csak a történet egyik szintje. Mert az amerikai szervezetben van két nő – Sally és Irina. Barátnőknek indulnak, de a kapcsolatuk alakulása éppen olyan tiltott, mint az a regény. Akkoriban leszbikusnak lenni néhol törvénytelen is volt, de mindenképpen megvetett és gyűlölt. Mégis,ők egymásba szeretnek, és láthatjuk azt a folyamatot is, ahogy az érzéseik és az elvárások, látszatok között lépkednek.

A regény egyik erőssége, ahogy két történet tud lenni egyben. Ezt azzal is éri el, hogy váltogatja az elbeszélőt. Megvannak a kiemelt szereplők a szovjet és az amerikai rendszerben is. Őket címkékkel látja el, amelyet a történet alakulása szerint ötletesen variál. Pl a múzsából lehet rehabilitált nő, nagykövet és anya is. Mind szerepek, amelyet eljátszanak az élet színpadán. Mind röviden és találékonyan kifejezi, mi mozgatja őket.
Ki közvetlenebbül, ki távolabbról kapcsolódik a regényhez is. Hiszen ez a Zsivago története is, ha nagyon nem a hagyományos módon.De pont ez benne a jó. Azzal szól a regényről, hogy a körötte létezőkről és a vele kapcsolatba kerülőkről szól.

Kifejezetten szerettem, ahogy az elnyomás és a szabadságjogok elvétele a téma, tulajdonképpen minden oldalon. A szovjet rendszer felvonultatja az arzenálját, és elképesztő, miket meg nem tudnak tenni az egyes emberrel. Teljes elnyomás van, és senki szót sem emel, amikor egy nő azért kerül 5 évre szibériai kényszermunka táborba, mert nem adta ki a szeretőjét. Látjuk a besúgó rendszert. Látjuk, ahogy még arra is ráveszik az életműve aranyba véséséről álmodó Paszternakot, hogy visszautasítsa a Nobel-díjat. Ez már önmagába milyen kegyetlen és ellentmondó…
Mellette meg ott vannak a nyugatiak, a maguk előítéleteivel. Ugyanolyan fájón meg van írva, ahogy a nemi identitásért kiközösítenek értékes embereket. Közös vonás: van egy norma, ha megszeged, nincs többé helyed. Mondjuk, a szovjetek kivégeztek, GULAG-ra küldtek, az egy más szintű elnyomás.

Női regény, erős női hősökkel. Sally és Irina a kapcsolatuk miatt érdekesek benne, nem is ők maradtak meg leginkább az olvasás után. Sokkal inkább Olga, Paszternak szeretője, Lara egyik ihletője. Ő egy túlélő, és egy szerelmes asszony, akit nem lehet megtörni. Sokat szenved, de megy előre és Paszternak simán behódol neki. Jól jellemzi a nőt, amikor jön haza a GULAG évei után. Paszternak azért megy ki elé, hogy szakítson. De elég meglátnia, éreznie a kisugárzását, és lehetetlen elhagynia. Olga erősebb, parancsol.

Személyes hangú, női, több tekintetben szerelmes történet is, de a Zsivago és a hidegháború komolyabb regénnyé teszi. Mert nem csak asszonyok története, hanem egymásnak feszülő nagyhatalmaké és politikai rezsimeké is.
Az, hogy mindez női regényként van megírva, itt most egy pluszt jelent neki. Történelmi és emberi dráma ötvözete.

Cselekményben gazdagnak nem mondanám, gyakran alig vagy nagyon lassan történik benne valami. Viszont, a kiemelt szereplőket gondosan építi, és sorra figyelhetjük meg, miképpen változnak meg és éreznek dolgokat. Alapos a környezet, a rendszerek bemutatásában. Hiszen itt mélyen meghatározza a szereplőket, hogy melyik országban élnek, mit fogadnak el a társadalmi normák és mit vár tőlük a rendszer.

Üzenetet nem biztos, hogy ki akarok hámozni belőle. Egyáltalán, mi lenne az?
Talán azt nézném meg hozzá, milyen konfliktusok vannak a kötetben. Ott van a Nyugat és a Kelet szembenállása, valamint a szovjet diktatúra elnyomása a polgáraival szemben. Ott van a két nő tiltott szerelme. Mindegyik azzal oldódik fel, hogy nem hódolnak be. Paszternak odaadja a Zsivagót, vigyék Nyugatra, nyomtassák ki. Irina felbontja az eljegyzését, és Sally után megy. Egyből egyik sem vezet diadalra, de egy lépés afelé. Ha így nézem, azt mondanám, nem lehet behódolni. Nem lehet feladni sem maguk, sem az elveiket, mert akkor soha nem változik semmi. A változáshoz kell, aki mer másként tenni.

Nem az a fajta könyv, amit szeretek, de olyan igen, ami érdekes. Van benne ötlet.

Idézet: 

Kétféle törekvő ember van: azok, akiket a születésüktől fogva úgy neveltek, hogy azt mondták nekik, az egész világ a tied, vedd el, és azok, akik maguk teremtik meg a saját örökségüket.