Fülszöveg: 

Mario ​Escobar a moreliai gyermekek igaz történetei alapján írta meg ezt a regényt, amelyben feltárja a háború borzalmait és egyúttal megható képet fest egy család önfeláldozó szeretetéről és kitartásáról.

Madrid, 1934. Bár még nem tört ki a spanyol polgárháború, de Madrid egyre több veszélyt rejt a tizenhárom éves Marco Alcalde és húgai, Isabel és Ana számára. Marco szülei aktív ellenállást tanúsítanak Franco tábornok fasiszta rendszerével szemben, és kezdetben még csak nem is sejtik, hogy eszméik felvállalásával veszélybe sodorják szeretteiket.
Miután a mexikói kormány védelmet ígér a veszélyeztetett spanyol gyerekeknek, a szülők azt teszik, amit abban a helyzetben a leghelyesebbnek gondolnak: egy óceánjáró hajón az ismeretlen Morelia városába küldik gyermekeiket. Marco megígéri szüleinek, hogy vigyáz a húgaira Mexikóban, de akkor még csak nem is sejti, hogy embert próbáló út és szívet tépő események hosszú sora elé néznek. Amint a felcseperedő gyerekek kénytelenek gondoskodni önmagukról és egymásról, fokozatosan erőt vesz rajtuk az otthonuk és a családjuk iránti vágyakozás és identitásuk is meginogni látszik. Halványuló emlékeik és az egyre elrettentőbb külföldi hírek közepette immár abban is kezdenek elbizonytalanodni, hogy viszontláthatják-e még a szüleiket és a szívüknek oly kedves szülővárosuk gyönyörű utcáit.

Szerintem: 

Eddig nem ötlött fel bennem, de Escobar elkezdett sablonnal írni?
Az előző könyvében zsidó gyerekek menekülését követtük nyomon. Ez jó párregénye lenne, csak itt

spanyol 'vörös' gyerekek menekülése a téma. Megvannak a hasonló elemek a történeteikben, de azért nem ugyanaz a kettő.

A történet testvérek története, akiket a háború elől menteken. Súlya van a visszatekintő narrátornak is – a legidősebb gyerek mesél el mindent, már idősebb korábban, visszatekintve. Nem árulja el előre, mi fog történni, de a hangneme és a leszivárgó kérdései, kétségei ott vannak végig a történet mellett.
Ezzel ki is emel egy nagy kérdést.

Identitás, otthon, család. Mit jelentenek? Hogyan lehet ezeket képes kialakítani egy olyan gyerek, akinek ilyen hányattatott gyerekkor jutott? Kicsit olyan érzésem is volt, hogy a regény a terápia, hogy mindent fel tudjon dolgozni, ami történt velük. Leginkább rossz, néhány szerencsés eset mellett.

A történet és a cselekmény drámai, tele van rettenetes esetekkel és igazságtalansággal. Hogy gyerekszereplő, gyerekszemmel éli és látja ezt, még növeli a hatását. Mivel gyerekek, ártatlanok, könnyű megszeretni őket és drukkolni nekik. Szépen megvan a nagytestvér – kisebb húgok dinamika is.
A testvérek összetartása, a család ereje pozitív és ellentétező erő benne. Még a történelemmel szemben is abban van a vigasz és az értelem. Miért kell ilyesmit túlélni? Ha okot nem is tudnak rá mondani, de azt igen, maga a túlélés miért történik. Nem annyira magáért, mint azokért, akiket szeret és akikért felelősséggel tartozik az ember.

Történelmi regénynek nehezen olvasnám, de a sorok között azért sok minden elbújt. Amit tudtam benne értékelni, hogy a logikai utakat is próbálja megmutatni. Hogy minek mi lett a következménye, egyes harcokat miért kellett elvállalni, ha a vége az is lett, ami. A gyerekek életét pedig egyértelműen a történelem alakította. Így, ha nem is cselekvők benne, csak passzív elszenvedők, de ez ad neki történelmiséget.

Nagyon szépen van megírva is, magvas. Talán néha túlzó is, már szinte pátosz jellemzi. De tetszett így is, van annyira drámai a cselekmény, hogy elbírja ezt a szövegezést is.

Azt is az erősségei közé sorolom, hogy ez a kevésbé megírt téma. A zsidók és a II. világháború kapcsán sok mindent lehet olvasni. A spanyol polgárháború egy kevésbé elmesélt történet, noha ez is fontos.

Idézet: 

Leginkább attól rettegnek, hogy a nép közel kerül a kultúrához. Mármint nem attól, hogy az emberek megtanulnak írni, olvasni vagy számolni, hanem attól, hogy megtanulnak a saját fejükkel gondolkozni.

A gyerekeknek olyan a háború, mint egy játék. Nincs róla fogalmuk, hogy az egyenruhák, a lövöldözés, a felvonulások és a lelkesítő dalok mögött a halál is beleragad a cipőbe, mint a sár, hús- és vérnyomokat hagy maga után, és örökre megjelöli mindazok életét, akiket pokoli ujjával megérint.