Fülszöveg: 

Tova csodás városa a romjaiban hever. A napot a Varjúisten által teremtett napfogyatkozás tartja a markában, de már közeleg az üstökös, amelyik egy uralkodó halálát és egy új rend kialakulását sejteti.

A Meridián kontinens: a hely, ahol tiltott a mágia és az istenek imádata. Milyen irányt vesznek az emberi sorsok, amikor a legendák életre kelnek, és a lélekben rejlő hit elnyeri méltó jutalmát?

Xialát, a hajóskapitányt magával ragadja a káosz és a változások örvénylő áramlata, ám nem várt szövetségesre lel a Tőrök Rendjének egykori főpapjában. Tova város klánjainak matrónái kényszeredetten összefognak, mert a távolban ellenség gyülekezik, és az égiek háborúja a Földön ölt valóságot.

Serapio és Naranpa, a két avatár a sorsuk ellen küzdve igyekeznek érvényre juttatni a szabad akaratukat és önnön mivoltukat.

Hogyan marad Serapio ember, miközben próféciák zengik a nevét, és olyanok veszik körbe, akiknek csak a benne lakozó erő fontos? Vajon Naranpának van-e jövője egy átalakult Továban, anélkül, hogy teljesen megsemmisülne?

Szerintem: 

Nem hittem, hogy lehet az előző részt hasonlóan minőségben folytatni. De

lehetett. Ahogy a nyitány, a folytatás is értelmes, szórakoztató és nem csak egy felesleges átvezetés, ami majd elvezet a sorozat végére.

A szereplők élete mind felbolydult, és ki kell találniuk, hogy legyen tovább. Tova városa is nagyon megváltozott, és nincs is idő sebeket nyalogatni. A hatalmasok azonnal szervezkedni kezdenek, mennek kezdettől a politikai játszmák. A kiemelt szereplők pedig ennek mind a részesei kell legyenek: isteni erejükkel, a státuszukkal vagy éppen azzal, amit egymásnak jelentenek, döntő befolyásuk van az eseményekre.

A konfliktusok öröklődtek az előző kötetből, de Roanhorse sokat tudott árnyalni. Serapio kétségbeesetten ember akar lenni, nem csak egy isten avatárja. Belé nevelte, hogy gyűlölje és elpusztítsa a Nap papját, de most azzal szembesül, hogy kihasználták és igencsak torz világképet adtak neki. Ahogy Naranpa is felfedezi a nyomozásai közepette, hogy mennyi mindent eltitkoltak még előle is. Elég csak arra gondolni, hogy Nap papként erőt kapott, mágiát, amiről eddig nem is tudott. Sokkal összetettebb a város múltja, mint amit neki vagy bárkinek elmondtak.
Xiala az, aki leginkább csak sodródik ebben a részben. A másik táborba kerül, a hatalomátvételt tervezgetők köreibe. Ő lesz az, aki megismeri Serapio anyai rokonságát és kezdi átlátni, mennyire kihasználták szerencsétlen fiatalembert. Így, ha most nem is volt jelentős szerepe, olyasmiket tapasztal és tud meg, amelyekkel később még sok mindent lehet kezdeni.

Izgalmas a politikai játszma a történetben. Hogyan születik a hatalom? Több verziót is kapunk ebből. A szereplőket is az alapján szedném csoportokra, hogy hatalmat akarnak a puszta valójáért, vagy valami többet. Kik azok, akiknek van hite és jobbá tennék a világukat, míg másokat a személyes érdekek vezérelnek. Ha még nem is minden szembenállás éles, de érezni, ahogy ide haladunk.

Sikerült bővíteni a regény világát, miközben alakította a szereplőket is. Adott elemeket a múltjukhoz, a személyüket befolyásoló történeteket adott át, miközben ugyanezt megtette Tova városával is. A mágiát is fejleszti, a szereplők egyre jobban megismerik, mi rejlik bennük. Az kifejezetten hatásosra sikerült, ahogy Serapio kitapasztalja, hogy milyen madaras átalakulásokra képes.

Mesélős, könnyen olvasható, jó a tempója. A szereplőváltásokkal végig dinamikus és mozgásban is maradnak az események. Abszolút érthető, jól beépíti a múltbéli jeleneteket és tudásanyagokat is.

Még mindig áll az is, ahogy pluszt ad neki a mássága. Vagyis, egy olyan mitológiába gyökerezik, amit én pl. nem ismertem. Így a felfedezés öröme is megvan, egyszerűen nem tudom kiszámítani, hova fogunk megérkezni a történet végére.

Vagyis, ezt a részt is szerettem. Eddig 3-ból 3 a szerzőnek. Ezzel garantálva, hogy akár fülszöveg olvasása nélkül is nevezzek új kötetre tőle.