Fülszöveg: 

Átlagos ​keddnek indult, de örökre megpecsételődött a jövőm.

Tizenkét órán át írtam algoritmusokat a világ egyik legnagyobb vállalatának, majd hazamentem, hogy dolgozzak egy szívemnek kedves projekten – az általam ismert férfiak adataiból kikalkuláltam egy képletet, amelynek segítségével a húszas éveim végéig megtalálom a tökéletes partneremet.

Aztán egyszer csak egy férfi kopogtatott be hozzám, átadott pár papírlapot, és az egész világ a feje tetejére állt.

Kiderült, hogy a számomra eddig ismeretlen apám rám hagyott valamit a végakaratában. Az a „valami” egy profi focicsapat tulajdonjoga volt.

Most pedig egy olyan sporttal ismerkedem, amiről korábban még felületes tudásom sem volt – a csapat hátvédjének segítségével, aki épp egy sérülés miatt nem játszhat.

Christian Knox eszméletlenül jóképű és magabiztos, bármelyik nőt megkaphatja. Viszont úgy fest, hogy csupán egyetlen nőt akar, és az én vagyok. A képletem szerint azonban ez a férfi egyáltalán nem illik hozzám. Valamint én vagyok a főnöke. Szóval semmiképpen nem kezdhetek ki vele. Helytelen lenne, nem igaz?

Valószínűleg igen. De mindenki ismeri a mondást… a tiltott gyümölcs mindig édesebb.

Szerintem: 

Könnyed, szinte nyári románc – bár inkább a sportot kellene kiemelni és a cselekménynek az évszakokhoz sincs köze. Csak valahogy olyan

habkönnyű, strandra való könyvnek érzem, hogy nyári olvasmányként kezdtem rá gondolni.

Az erotikus – romantikus zsánerben nem sűrűn esik meg velem, de ez a könyv meglepően szerethető. Nem újítja meg a zsánert, szépen hozza a megszokott forgatókönyv szerinti kötelező elemeket, de annyira szerethetően kombinálja őket, hogy ezen még szórakozni is tudtam. Igaz, azért megint felötlött bennem, egy ’mire emlékeztetett’. Ez a regény olyan, mintha Ali Hazelwood a new adult után felnőtt romantikában próbálkozna.

Talán ennek a magyarázatával kezdem. A két főhős közül az egyik, Belle akár Hazelwood hősnője is lehetne. Szemüveges, geek és nem a szokott módon néz a világra. Algoritmusokban gondolkodik és nagyon is két lábbal áll a hétköznapok talaján. Még akkor is, amikor soha nem ismert apjától megörököl egy vagyont érő, profi focicsapatot. Tudós elme, úgy is viselkedik. Mégiscsak Vi Keeland a szerző, így természetesen az eszén túl nagyon szép nő is, de ennek nincs igazában tudtában. Még az is passzol Hazelwood szokott történetelemeihez, hogy a szex nem éppen az ő világa, de a megfelelő férfi majd kihozza a vadmacskát is belőle.

Christian, a férfi hős viszont meglepően lovagias és jófiús. Ahhoz képest, hogy menő sztárfocista, a Bruins csapatkapitánya, nincs az a vad vagy kemény oldala, mint a szokott férfi hősöknek. Ő már tisztában van magával, a jövőképével és szépen megvalósítja. Jó testvér, jó barát, híresség, de az cseppet sem szállt a fejébe. Ugyan az ikrét szereti azzal ugratni, hogy szép ember – hiszen ikrekként ebben rá hasonlít –, de annyira egy múlt korszak úriemberének hangulatát hozza. Ok, némi humorral és annak tudtában, hogy mennyire jó fogás is ő. Könnyen kimondja, hogy már nem kalandot, az igazit keresi. Ha kell pimasz, ha kell kedves, végig megbízható. Keeland most összehozott egy olyan férfi hőst, akibe nehezemre esik belekötni. Ő még a szokottnál is szebb, hogy igaz legyen. És valahogy mégsem idegesítő, hanem jó elképzelni, hogy lehetne ilyen ember élőben is.

A történetben ugyan az lenne az alap, hogy Belle próbál belejönni a focicsapat tulaj szerepbe, de gyakorlatban Christiannek megtetszik az új tulajdonosnő, és randit igyekszik kicsikarni tőle. A sport hamar lesz halovány háttér és minimális a jelentősége. Ez annak a meséje, hogy Christian állhatatossága felülkerekedik a lány rideg érvein és szépen kapcsolatba kezdenek. Még valamennyi íve is van, mert szintén az átlagos erotikus – romantikus párokhoz képest később kezdenek egymás testi felfedezésébe, és van idejük ismerkedni. Ami azért kellett is, mert azt nem nehéz levenni, Belle kibe és miért szeret bele. Christian esetében túl gyorsan, szinte első látásra jön a Belle iránti őrülete, de elég időt kaptak, hogy megismerhesse, ne csak kívánhassa.

Jó színező elem a történetben, hogy Christian megoldja Belle családi tragédiájának rejtélyét. Ugyanis az anyját elgázolták, cserbenhagyták és így Belle kamaszként árva maradt. Máig nem tudni, ki volt az elkövető. Nem nagy krimi, de annyi nyomozást és más színt visz a történetbe, hogy sokkal jobban le tudjon kötni, mintha csak a szerelmi téma lett volna. Kár, hogy ez lesz a kapcsolatukban az a mondvacsinált ürügy, ami miatt szétmennek. Belle nehezen emészti meg, hogy Christian mit titkolt el előle, amíg tisztázta a nyomokat. De romantikus, ahogy már írtam is, a szokott sémából dolgozik. Így természetesen lesz nagy gesztus – Christian simán átmegy egy másik, kisebb csapathoz is, hogy Belle mellett maradhasson. Meg is lesz a hatása, és a záróképben már az ikerfiaikat nevelő, boldog házaspárt látjuk, akiknek hamarosan ikerlányaik is születnek.

Könnyed, laza és humoros az egész könyv. El lett találva, ahogy Belle kockás, nyersebb, míg Christian a kellemes sármőr, annyira beképzelt beszólásokkal, hogy érződjön, tisztában van azzal, hogy gazdag is, jóképű is, híres is és még jó ember is. Vagyis, kifejezetten szerethető.

Zárásul annyit, hogy a sport téma ellenére a játszma a címben nem egy focimeccsre utal. Christian kezd játszmába, hogy ne csak gólt lőjön, de bele is szeressen a főnöknő. Ez szerelmi játszma :)

Fülszöveg: 

Nagyapám mindig azt mondogatja, hogy nagy nyomás alatt alakul ki a gyémánt. Elfelejti, hogy a nyomás idegösszeroppanást is eredményezhet.