Fülszöveg: 

Egyszerűek ​voltak a szabályok: tartsd magad távol az ügynök lányától, és ne kerülj bajba!
Most meg itt van a nyakán. És csak egy ágy van. És hát a szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket…
Rhett Eaton hivatásos rodeós. Aranyifjú. Vagy legalábbis az volt, amíg egy verekedés után minden fenekestül a feje tetejére állt. Az ügynöke azt mondja, vissza kell szereznie a népszerűségét, és a szezon hátralévő részére „teljes felügyeletet” rendel el neki belevaló lánya személyében.
De Rhettnek nem kell egy istenverte bébiszitter – különösen nem olyan, aki szűk farmerban és szexi mosollyal az arcán járkál, miközben be nem áll a szája.
A szája, amiről Rhett ábrándozik.
De csakhamar rá kell jönnie, hogy Summer Hamilton nem lesz újabb trófea a gyűjteményében. A nő meglátja az álarc mögé bújt férfit, és nem hajlandó elfutni – egyre közelebb húzza magához, még akkor is, amikor nem kéne.
Summer azt mondja, az egész nem jelent semmit.
Rhett azt mondja, hogy a mindenséget jelenti.
Summer azt mondja, vannak határok, amiket nem kéne átlépniük. Rhett hírneve nem bír el még egy csapást…, ahogy az ő összetört szíve sem.
Rhett azt mondja, mindenképp meghódítja azt a szívet.

Szerintem: 

Rhett és Summer románcával kezdődött el a sorozat, amely azok közé a románcokhoz tartozik, ahol

egy család/baráti kör tagjai találják majd meg egymás után a happy endet. De ez már előre ugrás. A lényeg annyi, hogy a páros történetére ebben a részben pont kerül, aki nem akar tovább olvasni, a végén nyugodtan le tudja tenni (és feledni).

A kötet szépen hozza a zsáner kötelezőit és egy szimpla, ismerős, a szabályok szerinti szerelmes történet. Adott a menő férfi, aki nőfalónak és nemtörődömnek látszik, meg a komoly nő, aki látszólag nem is ismeri azt a szót, hogy szórakozni. Aztán, kénytelenek összedolgozni és megismerni egymást, rájönni, mennyi minden más a felszín alatt. Vonzalom, szerelem, egy 'nagy' konfliktus leküzdése a nagy gesztussal és már sínen is vagyunk. Silver nem árul zsákbamacskát, ismerős elemekből felépített csajos románcot írt.

Mivel kedélyes a könyv és a hangulata el tudott vinni, jobban is tudott volna tetszeni, ha nem lenne egy elég nagy de. Van egy tipikusan olyan része, ami Nicholas Sparks egy történetét idézi, de annyira, hogy még a nagy gesztus is onnan lett elvéve. Mindkettőben van egy cowboy, aki remek bikalovas és versenyző. Csak éppen mindkettőnek olyan sérülései vannak/voltak, hogy egy rossz esés és már meg is haltak. És mindketten képesek lesznek lemondani az imádott sportjukról, a szeretett nő kedvéért. De különben az is közös, hogy mindkettőnek a pénz, a család segítése volt az egyik fő indok, amiért benne ragadtak a veszélyes sportágban. Hiába más a körítés, a szeretett nő karaktere és a történet is, azért ez annyira egyező motívum, hogy nekem el is vette a kedvem.

A szereplőkkel nincs gond, éppen annyi, hogy a zsáner tipikus keretén egyikük se lép túl. Fiatalok, vonzók, sikeresek és pozitív szereplők. Mindössze egy-egy nem is igazán rejtett belső konfliktusuk van, amit a történet során le kell küzdeniük. Summer fel kell adja, hogy büszkévé akarja tenni az apját, és azt kell elkezdenie, ami saját magát teszi boldoggá. Rhett pedig fel kell ismerje, hogy akkor is lesz valaki és lehet értékes, ha már nem aktív sportoló. Ahogy pedig a románcokban lenni szokott, egymásért és egymást segítve ezt meg is ugroják.
Mellékszereplő kevés van köröttük, és csak végszavaznak. Még Rhett testvére is, aki azért annyira színen van, hogy értsük, miért ő lesz a következő kötet főszereplője.

Stílusa a csajos könyveké, helyenként humort is villantva. Ezt többre is értékelem, mint amikor a szereplők közti fülledtség az egyetlen, amit próbál a szerző megragadni.

Zsáneren belül korrekt és olvasható, igazán bajom nem is volt vele. Csak éppen nem is tetszett annyira, hogy emlékezetes legyen. Egynek elment, aztán feledem.

Idézet: 

Az örökségem az, hogy megmutassam neked, ha kitartasz valami mellett, amit szeretsz, akkor sikerül. Vér. Izzadság. Könnyek. És egy csomó szeretet.