Fülszöveg: 

Egy gyönyörű, de rejtelmes sziget, ahol minden évben ugyanazon a napon az óceánba ugrik egy nő…

Louise egy eltűnt lány miatt érkezik Skye szigetére. Hamar rájön, hogy a nyomozása kapcsolódik a bizarr öngyilkosságokhoz, és minél jobban beleássa magát, annál gyanúsabbnak látszódnak az esetek.

Lehet, hogy a sziget egy ördögi manipulátor játszótere?

Louise-nak nemcsak az egyre meghökkentőbb ügy okoz problémát, hanem a társa, Tony is. A férfi túl szexi, és túlságosan jól ismeri. Ráadásul minden eszközt megragad, hogy emlékeztesse arra a forró éjszakára, amit évekkel ezelőtt együtt töltöttek.

Egy veszedelmes rejtvény, amelyet talán jobb lenne meg sem oldani.
Megannyi együtt töltött nap azzal a férfival, akit képtelenség elfelejteni.

Louise rég letett arról, hogy megkapja a saját happy endjét, Tony viszont nem tett le Louise-ról. A pokolba is hajlandó lenne követni. De ki lehet jutni élve a pokolból, vagy végül nekik is nyomuk vész?

Szerintem: 

Ahogy már láttuk, a felföldi rejtélyek is baráti körös sorozattá váltak. Egy újabb pár egymásra találását tartalmazza, miközben egy ügyet is megoldanak. Mert ezekben krimi a feldobó elem.

Konkrétan Louise bogózhatja ki, milyen

szálak is kötik nyomozótársához, Tonyhoz. Aki ismeri az előző részeket, az alappal már tisztában van. Louise másnak volt a menyasszonya, de egy éjjelt eltöltött a férfival. Utána nem sokkal az eljegyzésének vége lett. Most ehhez képest vagyunk 2 évvel később.
Louise még mindig tagadja, hogy bármi is lenne közte és Tony között, nagyon igyekszik baráti – munkatársi szinten tartani a kapcsolatot, miközben mindenkinek nyilvánvaló, hogy odáig és vissza vannak egymásért.

A krimi ott jön be, hogy Louise meg lesz kérve, hogy ellenőrizzen le egy szigeten egy feladott képeslapot, hátha egy eltűnt nő nyomára lehetne bukkanni. Tony persze vele tart és miközben rejtélyes öngyilkosságokat találnak, még egy eltűnést, egymással is el kell kezdeniük beszélni magukról.

A történet ebből a két dologból áll össze: a kis nyomozás. A regényben ez a súlytalanabb szál. Még csak nem is igazán krimis, ahogy a szigeten beszélgetnek és próbálnak rájönni, mi is zajlik itt. Szinte a regénybe beépített más szemszögű történetből, ami az egyik elrabolt nő hangja, több minden kiderül, mint a nyomozó páros munkájából. Még akkor sem tűnik igazán krimisnek, ha Tony és Louise is rendőr. Itt nem hivatalos ügyben vannak, ez azért kicsit korlátozza őket, de ezen túl is… olyan vérszegény ez a nyomozás.

Talán azért is, mert a fő szempont az, hogy kettejük között mi van. Nagyon csajosan, sok lelki gyötrődéssel és túlagyalással tárgyalja Meyrin ezt a kapcsolatot. Louise még mindig bűnösnek érzi magát a megcsalás miatt, ezért is tagad ennyire. Plusz, megismerjük az ő előtörténetét is. Az első komoly barátja miatt is érte nagy veszteség, el is vetélt, a férfi elzüllött, amiért szintén magát hibáztatja. Tony vonzhatja, a nő még annyit se akar beismerni, hogy a kémia megvan közöttük.
Tony sokkal egyenesebb jellem. Ő tisztában van vele, mit és kit akar. Amint nyilvánvaló neki, hogy Louise csak áltatta azzal, hogy még az exe érdekli, már meg is kezdi a hódítást. Amúgy tipikus hű férjjé váló szépfiú. Volt bőven viszonya, tapasztalata, de Louise kedvéért hűség, szerelem, otthon lesznek a fő szavai.

Némileg eltúlzottnak érzem azt is, ahogy Meyrin magasba emeli a férfi szereplőit. Van egy rész, az esküvőn, amikor az eddigi részek férfi főszereplői és Tony beszélgetnek, ünnepelnek. Louise meg azon mereng magában, hogy külön-külön mindegyik mennyire jó pasi, de együtt egészen ellenállhatatlanok. Ennél női regényesebb jelenetet és megjegyzést nehezen lehetne kitalálni…

A stílusa is a románcok felé billenti. A sok érzelem, a sok gyötrődés és a belső, érzelmekre is erősen támaszkodó elbeszélés. Női regényes, nagyon.

Igazság szerint románcként még korrekt is. A főszereplők uralják, de azért használ mellékszereplőket és nem csak kétszemélyes történet. A krimi miatt muszáj is, kellett segítőkét és gyanús alakokat mozgatni köröttük. Az is bejött, hogy már múltjuk van, el lehet hinni, hogy évek alatt barátok és szerelmesek lettek, nem csak egy fellobbanó láng mélyül hihetetlenül gyorsan közöttük.
Tonyt még bírtam is, ha Louise az előzmények miatt nem is lopta be magát a szívembe. A végére azért már jobban kijöttem vele, de alapvetően az volt vele a bajom, hogy úgy viselkedik végig, mint aki direkt nehezíti magának az életét. Túl makacs és főleg személyes dolgokban szemellenzős, de még magával szemben is.

Kriminek viszont gyenge. Maga az ügy, a nyomozás, de a megoldás is. Olyan történetet kerekít ki az egészből, hogy fogtam a fejem. Azon is fogtam a fejem, hogy egy nyomozó miképpen leplezte az őrületét a kollégái előtt. Pedig azért nem pszichopata, elég beteg dolgai voltak, amiket nem tudhatott ennyire leplezni.

Mindegy, maradok annál, hogy ezt inkább románcnak tartsam, némi krimis beütéssel. Annak elment, ha a kedvenceim közé nem is fogom sorolni. Volt már ebben a sorozatban is gyengébb rész.