Fülszöveg: 

Francesca Blair krimiíró, akit letaglózott egy személyes tragédia. Képtelen visszatalálni a korábbi életébe, képtelen írni, pedig mindig is így birkózott meg a körülötte történtekkel: belefoglalta egy regénybe.
Amikor a tudomására jut, hogy a gróf halott húgának szellemét látták a közeli Glamisi kastélyban, úgy érzi, ez az a sztori, amivel kilábalhatna az írói válságból. Csak ki kell derítenie, mi lapul a kísértethistória mögött.
Mert kísértetek nincsenek.
Vagy talán mégis?
És vajon igaz, amit az emberek beszélnek, hogy a gróf húgát a saját férje ölte meg?
Francesca Glamisbe megy, ahol azonnal elbűvöli a megrendítő múltú, karizmatikus férfi. De Blake Lorimer tényleg ártatlan, vagy ő a kastély réme?

Szerintem: 

Meyrin is eljutott arra a pontra, hogy a sorozatát nem a főszereplőivel építi tovább. Vagyis, van Felföld és van Lottie is, de a stafétát átveszi az

egyik korábbi mellékszereplő.

Pontosabban, Francesca lép elő. Az írónő eléggé kiábrándult, unatkozik, közel depressziós. Lottie nem bírja nézni, és kitalálja neki, hogy szerezzen borzongató élményeket, majd írni is lesz kedve akkor. A Glamis kastélyba irányítja barátnőjét, akit nem a régi szellemek és családi esetek kezdenek el érdekelni, hanem a mostani Bowes-Lyon család. Amelyben több tragédia is történt az utóbbi években, és amelyen Blake bosszút akar állni. A férfi beházasodott ide, de mindent elvesztett és bosszút akar. Francesca kész segíteni neki – az igazságért, és mert a férfi olyasmiket kavar fel benne, amelyre már rég volt példa.

Vagyis, akad itt bűnügy és a nyomozó páros között majd a szikrák is pattogni kezdenek. Romantikus krimi alapok, ahogy eddig is. A Felföldön, ahogy eddig is. Csak mivel Lottie már révbe ért, most Francesca kapja az esélyt, hogy összerakjon egy sérült férfit és boldog legyen mellette. Mert azért az kezdettől nem kérdés, hogy melyik családtag/családi barát lesz neki a nagy szerelem. Ugyan meglenget egy vonzó, Robert Downey Jr-re hasonlító nemest is, de Meyrin eléggé egy kaptafára készíti a férfi hőseit a történetben. És egyértelmű, hogy Blake készült a sablonnal. Nem kifejezetten jóképű vagy szexi, de helyes és kifejezetten izmos, nagydarab. Sérült, lelkileg és testben is. Itt sebhelyek vannak a férfin egy pár éve történt autóbaleset nyomában. Ő túlélte, de a pár éves kisfia, Danny odaveszett. Innen jön a testi és a lelki sérülése is.

Mint krimi, legfeljebb közepes. Nyomozgatnak, elméleteik is lesznek, de mivel ez románc is, kidolgozottabbnak éreztem azt a részt, hogy miképpen kezd ez a két ember egymásra kattanni. Az igazi nyomozás hiányzott nekem kissé, de ahhoz igazság szerint eszközeik sincsenek. Ők nem helyszínelők és nem tudnak olyan formán bizonyítékot gyűjteni. Korábban meg egyesek tettek róla, hogy ne maradjon olyasmi, amit utólag meg lehetne vizsgáltatni. Pl. a kocsi is pillanatok alatt be lett zúzatva a baleset után, nehogy a fék megnézhető legyen.

Amivel Meyrin tudja növelni az érdeklődést, amivel több, ahogy a halott Caroline történetét megjeleníti. Ő Blake halott neje, aki rejtélyes körülmények között halt meg. Kizuhant az ablakon, míg a férje részegen aludt a szobában. Vagy lelökték? A történetből kiderül. Mintha egy szellem lenne a kastélyban, aki előtt lepereg az élete. Kisgyerekként látjuk először, akinek volt egy barátja. A Fiú. Annyira rejtélyesnek sikerült megírni, hogy fel is merült bennem, hogy paranormális krimi és a Fiú szellem. Hát, nem épp.
Mert az a történet, hogy mi zajlik Caroline és a Fiú – később Férfi között, az már szinte guilty pleasure erotikus thriller. Abban van beteg vonás, sőt: perverzió és veszély. Egyre nagyobb tétek, és a két ember közti játszma már másokat is veszélybe sodor. Gazdagok, szépek és bűnösök. Adja magát, hogy tragédiába kellett fulladnia a történetnek. Ez kapta a kevesebb oldalszámot, de ez az izgalmasabb és betegebb történet is. Ebben vannak a jobban megírt szereplők. Mert Blake a sérült jófiú, akinek túl kell lépnie a fájdalmán, hogy legyen jövője. Francesca meg a kissé telt, jószándékú szomszéd lány típus, aki szereti a rejtélyeket és az igazságot. Viszont Caroline és a Fiú/Férfi, ott már vannak árnyalatok. Caroline a Végzet Asszonya, akinek veszélyes függősége van. Aki egy ponton rá is ébred a kapcsolata sötétségére, de lehet-e még kiút? A Fiú/Férfi, ő meg a nagybetűs Beteg Elme, aki kárhozatba dönt. Az ő történetükben villannak meg pontok, amikor más lehetne, ahonnan még lehetne kiút – ők fejlődhetnének, javulhatnának.

Eszköztárában is inkább a romantika felől szemezget. Caroline szemszöge és a múlt sokat dob rajta, de azzal együtt is női történet. Sok érzelem, szenvedélyek és ezek kifejtése. De van tempó, ad cselekményt is mellé, és nem akar erotikus irányba kilengeni, ha a cselekmény része is a szex.

A nyelvezete nem mindig a szalonképes verzió, de itt legalább érzelmi töltet van amögött, ki hogyan beszél. Ilyenkor különösebben nem is akadok fent egy-egy cifrább kifejezésen sem. De azért ne legyek megtévesztő, nem obszcén a nyelvezet, csak részben alkalmazott eszköz érzelmek felfedésére.

Szerelmi történetként, a főhősökben tipikusan olyan, amit az írónőtől megszoktam és ismerős. Az nem is tudott igazán lekötni. De a beépített részek és az a beteg, múltbéli történet eladta nekem. Az univerzum pedig majd bővül tovább…