Cím: A kegyelem szigetei

Szerző: Rose Tremain – magyarul a Kult Könyvek között jelennek meg a művei. Szépíró, a művészet fontos elem a történeteiben.

Műfaj: történelmi, kortárs

Cselekmény: Jane Bath egyik legnépszerűbb ápolónője, mindenki az ő keze alatt akar gyógyulni. Ő azonban ennél többet akar az élettől, és kapcsolatba kerül Borneó rádzsájával, és elkezdődik egy világon átívelő kaland.

Várható megjelenés: november elejére lehet előjegyezni

Miért várós?

• Még annyira nem látom, mi a kötet poénja, hogy érdekel.
• Bath és a fürdőkultúra, az a kis kosztümös hangulat jónak tűnik.
• Utazós könyv, hátha nyerek inspirációt, merre menjek, ha sok időm és pénzem lesz.

Tiltott kapcsolatért küzdő, betyáros, régi világbéli.

Badányban malom épül, és a földesúr molnárt is szerződtet, aki a malom mellett épül házba költözhet be. Gyula önérzetes, magyar érzelmű férfi, aki feleségével és kislányával érkezik a vidékre. Hamarosan egy kamaszfiú vetődik feléjük. Mátyás megárvult, az apja mellett volt molnársegéd, de a rokonai nem fogadták be az apja halála után. Gyula maga mellé veszi, munkát és otthont ad neki. Kislánya, Panni jó pajtása lesz a fiúnak. Egy jómódú, gyermektelen molnár és neje a környéken telente magához veszi a kislányt, akit tanítanak és elhalmozzák ruhákkal, ajándékokkal. Miután Gyula megözvegyül, vállalják a kislány nevelését is. Panni csak ritkán látogat haza – 17 éves korára már férjhez szeretnék adni, és ki is szemeltek egy vadászt a számára. Panni szíve azonban Mátyáshoz húz, akinek már tervei is vannak, hogyan veheti felségül a lányt. A környékbeli események azonban az ő terveiket is felülírják, és újabb nehézségeket állítanak eléjük.

Fekete István neve összefonódott a természettel és a vidéki idillikkel. Leginkább állatos regényeiről és a Tüskevárról ismerjük. Írt azonban olyan regényeket is, melyeket nyugodtan olvashatnának kamasz lányok – kis szerelemmel és kalanddal, csak természetfeletti elem nélkül, ami most annyira megy a zsánerben.

A Hajnal Badányban pont azt kínálja, amivel jól eladható egy ilyen történet: szimpatikus, már-már álomszerű hősies szerelmes párt, akiknek a szerelme tiltott. Mondjuk, mint olvasónak, eléggé megjósolható volt, hogy a gyermekkori barátság szerelemmé fog mélyülni Panni és Matyi között. Nem is értem, ez miért nem merült fel a felnőttekben.

Amitől azonban eltérünk a YA kliséktől, hogy Fekete István nem viszi el mesék felé a történetet, hanem hű marad a regény korához. Ahol a lány sorsáról az apja és a nevelőszülei rendelkeznek: érdekel valakit, hogy Panni Matyiba szeretett bele? Nem. Ha szerintük a vadászhoz kell hozzámennie, a lánynak esélye sincs nemet mondani. A mai olvasónak, nekem is, valósággal döbbenetes, hogy Panni mennyire nem rendelkezhet a saját sorsáról. Lázadni sem nagyon mer, nem mondja egyszer sem, hogy ő másnak a mátkája lenne. A szökési tervbe beleegyezik, úgy, hogy előtte nincs egy beszélgetés az apjával. Mert még ahhoz sincs joga, hogy ellent mondjon, és kérjen, mit szeretne ő.

Korhűnek éreztem azt is, amit a betyárokról és az őket üldöző hivatali emberekről beletett a szerző. Másfajta kalandokkal dúsítja a regényt, és fiúknak is olvashatóvá teszi. Benne van az a betyár romantika, amit kifejezetten magyarosnak érzek.

Mivel Fekete István regény, megkerülhetetlen az a kérdés is, mennyire természetközeli a történet. Benne van a táj és az élővilág szeretete, szép leírások is akadnak benne, de most nem ezeken van a hangsúly. Egy-egy oldalon nagyon rá lehet ismerni a szerzőre, én pl. azon vigyorogtam, hányszor van olyan jelenet, hogy a vidra valamit alkot a malom tóban – a Lutra annak idején nagy kedvencem volt. De itt ez csak a környezet, és nem a fő téma. Már csak azért is ifjúsági, mert Matyi és Panni világa, az érzéseik most sokkal kiemeltebb helyet foglalnak el, mint a táj, amelyben élnek.

Több érdekes konfliktus is van benne, amelyek között akad történelmi, személyes és generációs kérdés is. Izgalmas, hogy egyes szereplők egyikben másikban más helyen állnak. Gyula például a történelemben a nagyon magyar oldalon áll, míg a lánya kapcsán a rossz oldalra kerül, és a szerelmesek útjába áll. Itt csak Panni és Matyi egyértelműen hibátlan hős.

A vidéki romantika, az elmúlt korszak szépségeinek megragadása mondjuk nekem kicsit sok is volt. De azt már megszoktam, hogy ez Fekete István regényeiben megjelenik.

Ma is abszolút jól olvasható regény, amit érdemes ismerni a Tüskevár mellett.

Fekete: Hajnal Badányban - Mint ifjúsági: 85% szimpatikus szereplők, vidéki idill, szép leírások és jól elosztott kalandok.

Szubjektíven: 75% a szereplőket kedveltem, jó a történet is, de nekem sok a szép nosztalgia.

Népért küzdő, mágikus, útkereső.

Nimue mindig is különc volt, akinek már elege van abból, hogy a népe semmiképpen nem fogadja be. Látomásai vannak, és egy gyerekkori sérülés miatt átkozottnak tartják. A tündérlánytól az emberek is tartanak, és könnyen boszorkánynak bélyegzik. Amikor a falujukra támadnak, nem tud már mit tenni. Az anyja rábíz egy kardot, hogy juttassa el Merlinnek. A legendák szerint a kard forgatója egy megjövendölt, nagy király lesz. Nimue egy jóképű zsoldossal, Arthurral köt szövetséget és tart Merlin felé. Közben azonban látja, hogy mit tesznek az emberek és a papok a népével. Ő maga kezdi el forgatni a kardot, és a tündérek királynőjeként küzdeni magukért. Azonban Merlinnek és a pápának is megvannak a maga tervei – az embervérű királyokról nem is beszélve, akik azért a kardért képesek minden erejükkel háborúba vonulni.

Egy újabb regény, amit azért olvashatunk el magyarul, mert Netflix sorozat is létezik. Egész jól össze is hangolták, mire jött a sorozat a csatornára, a Libri kihozta a regényt. Mondanom sem kell, hogy kapott egy filmes borítót, noha a keménytáblán alapból mutatós kép kapott helyett, de ezt a Netflix adja fel.

Nem mintha nagy reklám kellene neki. Egy nagyon népszerű – ok, elfogult vagyok, nekem az egyik kedvenc – témát dolgoz fel másképpen: az Arthur mondakör világa, de alig lehet ráismerni a szereplőkre és a világra. Nem csak azért, mert itt vannak tündérek és mágia. A klasszikus szereplők más helyzetben vannak, más jellemek. Én ezt izgalmasnak éltem meg – mindig jókat mosolyogtam, ahogy egy-egy szereplőt összevetettem azzal, amilyen az eredetiben és amilyen itt lett.

Lehet, hogy Nimue az, akit illene kiemelnem. Egy erős női hős, aki egy meg nem értett kamaszból érik királynővé. Nem a mágikus képességei, nem a külleme miatt. Ő arra jó példa, hogy a nemes uralkodó alárendeli magát a népe érdekeiért. Nimue ezt képes megtenni, és saját magát is feláldozza a nagyobb célért. Az ifjúsági vonal minimális: kapott egy halvány szerelmi szálat, de szerintem tiszta feleslegesen. Nem is éreztem hitelesnek, ahogy a háború szüneteiben táncot kapunk meg hevesen dobogó szíveket. Szerencsére az ifjúsági faktor kimerül ebben a halvány szerelmi szálban.

Merlint is lehetne elemezni – ő egy más színét adja a történetnek. Nimue és Merlin vannak kiemelve, nekik a belső küzdelmeik, érzelmeik és vívódásukat is megismerhetjük. De amiért nekem emlékezetes volt, hogy Nimue történetén érkeznek a nagy csaták, a mágikus jóslatok, egy forradalom. Merlin pedig az udvari intrikák világába visz minket titkokkal, mérgekkel, udvari játszmákkal. A kettő változatossá tette a sztorit és nagyon olvastatta.

Mégis, Lancelot lesz az, akit kiemelek, mert nekem ő volt itt a legizgalmasabb figura. Sajnáltam is, hogy közben az ő fejébe nem leshetünk be, mert ott aztán lehetett dilemma és feszültség. A származása ellenére harcos szerzetes, és inog – a végén hoz is egy nagy döntést, amiért sok korábbi bűnt elnézek neki. Ő érdekelt volna jobban, de egyelőre csak mellékszereplő, aki nem kap mindentudó elbeszélőt maga mellé.

Tehát, a sorozaton túl jól eladja a jó története, divatos, hogy női hőst tesz a középpontba és távolról még egy kis Trónok harca vonalat is bele tudnék magyarázni. Van azonban még egy fegyvertény a regény mellett. Frank Miller, akinek a kötet illusztrációit köszönhetjük. Tulajdonképpen Wheeler a képek köré írta meg a regényt. Nem állítom azt, hogy teljesen az én világom lenne a képi világ, de a 300 óta Miller képregényei nekem tetszenek. Ha nagyon akarom, Nimue és Leónidasz közé is húzok pár párhuzamot, de visszafogom magam.

A sorozatot még nem néztem meg, előbb olvasni akartam, és a könyv határozottan tetszett.

Wheeler: Átkozott - Mint fantasy: 80% a rajzokkal különleges, és egyedien adaptálja az Arthur mondát. Izgalmas.

Szubjektíven: 90% tetszett a történet, sok karaktert megszerettem, és bírom, ahogyan más.

– Igazán? Gondolom, minden családban van rejtegetnivaló szennyes. Az én elődeim között ügyvédek is voltak.
– Ó! Őszinte részvétem.
– Az ember megtanul együtt élni az ilyesmivel. (Campbell: Rendíthetetlen)

– De az árulás és a háború nem ugyanaz.
– A kard kard marad, akár elölről, akár hátulról sújt is le. (Roberts: Királyt Skóciának!)

Az életet nem érezni vagy valaminek tartani (mondjuk folyamatos versenynek) kellene, hanem lehetőségek szerint mind teljesebben megélni. (Tóth: A világ közepén)

Olyan sok félelmen kell átgázolni, mire az ember eljut a szerelemhez. (Dawson: Szerelmi varázslás kezdőknek)

A rossz nemi élet olyan, mint egy vírus: még ha minden más rendben van is a kapcsolatban, ez a rész feltartóztathatatlanul megfertőzi a többit. (Hoover: Verity)

Nem minden mese ér boldog véget. (Rowley: Hanyatlás)

Mit sem ér a hadijog, ha azok, akiknek be kellene tartaniuk, nem hisznek benne. A becsületesség eltorzítható és önmaga ellen fordítható, hogy végül úgy tűnik, a leggonoszabb dolgokat is igazolni lehet vele. (Campbell: Rendíthetetlen)

A kor nem számít, csak a szív nagysága (Reeve: A ragadozó aranya)

Nyári szezont túlélő, összetartós, örökséget kezelő.

Az Oaks család letelepedett Balatonszépén. Már 2 éve élnek itt, és végre rendeződni látszanak a dolgok. Belevágnak a nagybani bortermesztésbe, elkészült az otthonuk is. Rita mama visszaköltözött a saját kuckójába, az öreg Oaks pedig visszatelepült ifjúsága helyszínére, ami a betegségére is jó hatással van. Azonban, ahogy lenni szokott: a gondok egyszerre jönnek. Az öreg lakrészébe feltör a szennyvíz, az egyik fa gyökerei tönkreteszik a lefolyást, megint építkezni kell. Jönnek Francoise rokonai Franciaországból látogatóba. Ha mindez nem lenne elég, Rita mama egyik idős barátnője súlyosan megbetegszik, és a végrendeletében mindenét az Oaks párra hagyja. Csak éppen ő nem egyedülálló, és a családja igencsak zokon veszi, hogy nem örökölhetnek és adhatják el a birtokot. Oaks egyik kihívást teljesíti a másik után kényelmes tempóban, hogy aztán megtudja, a legnagyobb kaland csak ezek után vár rá.

Itt a helye egy kis kerettörténetnek. Az Édesvízi mediterrán lett akkora siker, hogy a szerző trilógiává bővítette a családtörténetet. A világ közepén lett volna a zárlat, és ennek megfelelően most el is varr minden szálat. A család tagjaitól úgy búcsúzhatunk el, hogy minden rendben velük és megtalálták a helyüket.

Ugyan az eredeti fülszövegre haragszom – a végére kapunk egy meglepetést, ami igazán otthonná teszi majd a családnak Balatonszépét. Mivel a fülszövegben ott volt, azt hittem, az már ennek a regénynek a témája lesz és az új jövevény miatt lesz humor ebben a részben. Ehhez képest kiderül, az a regény végi happy end része – amit sikeresen lelőtt nekem a fülszöveg. Direkt nem is írok erről többet, bár szerintem ebből is rá lehet jönni, mi fájt nekem a kötet végén szereplő kis leírásban.

Klasszikusan vezetett cselekményt most sem érdemes várni. Ez kicsit olyan, mint egy impresszionista történet. Benyomások, kis kalandok vannak. A hangulat adja el, és nem az, ami történik benne. Az random, és teljesen felcserélhető. Olyan mindegy, mikor öröklik meg a másik birtokot, vagy mikor tör fel a szennyvíz. Az a lényeg, hogy közben milyen érzésvilág uralkodik.

A mediterrán hangulat balatoni verzióját akarta megfesteni a szerző, és kis részleteiben velem el is hitette. Leginkább azzal - ami különben a természetemtől annyira eltérő, hogy nekem az agyamra menne –, ahogy az idejüket beosztják itt az emberek. Ahogy mindenki ráér mindenre. Ha találkoznak egy ismerőssel, kedélyesen elcsevegnek. Ha az étteremben esznek, nem sietnek, csevegnek, elvannak. A szerző meg is fogalmazza: időmilliomosok. Ennek ugyan vannak anyagi vonzatai is, de valamit valamiért. Amikor Horvátországban voltam, és kicsit belekóstoltam a dalmát mediterránba, ott éreztem ezt a fajta ráérést. Hiteles, de nekem ez roppantul fárasztó. Hiába, én már csak a határidő naplóm rabja maradok…

Kevésnek találtam a humoros jelenetet. Néhol éreztem, mi van a vicces jelenetnek szánva. Csak éppen nem találtam viccesnek – mint a szennyvíz visszafolyása. Kellemes kis limonádé ez a kötet, de most sem nevetgéltem rajta.

A szereplők továbbra sem fejlődnek, lényegében ugyanazok, akik korábban is voltak. A különbség, hogy ők is megtanultak ráérni. Teljesen lekerült róluk a nyomás, hogy valamit meg kell csinálni, ne adj isten, határidőre. Kényelmes, nyugodt életformájuk lett, és ez a természetükben is megjelenik. Csak ismételni tudom magam: pihentetnie kellene, de ez engem inkább fáraszt. Céltalannak érzem.

Vagy lehet, ezt kellene megtanulni? Ne rohanj, élvezd ki a perceket!

Ha ez maradt volna a zárlat, akkor is teljesen rendben lenne. Zárva minden, aminek befejezés kellett. De született ráadás, úgyhogy még majd mesélek, mi lesz Oaks és családja sorsa.

Tóth: A világ közepén - Mint humoros: 55% kellemes, hangulatos regény, minimális eseménnyel és kis humorral.

Szubjektíven: 50% elengedtem, hogy cselekménysort várjak. De a fülszövegre haragszom!

5: Vengeful - magyarul még nincs, de már várható, és megelőlegezem neki a bizalmat. A Viszály folytatása, új hőssel a középpontban. A halálos Sydney, aki szerint Eli még nem fizetett eleget a bűneiért. Én már várom...

4: Az Archívum 1-2 - Mackenzie még csak kamasz, de különleges feladata van. Egyike azoknak, akik tudnak az Archívumról és őrzik azt. Vagyis, egy olyan helyet, ahol megőrzik a holtak testét, mint egy könyvet, amiből akár olvasni is lehet. A történetekkel azonban valami nem stimmel - kezdenek életre kelni. A lány a rejtély nyomába ered.

3: Verity szörnyei - Verity nem olyan város, mint a többi. Itt a bűnök életre kelnek, szörnyekké lesznek és vadásznak. A város két félre szakadt: az egyikben a legveszélyesebb szörnnyel, mint amilyen August is, harcolnak. A másikban megvették a békét. Most August kell, hogy beépüljön a másik oldalra, mielőtt háború lesz.

2: Viszály - Victor és Eli kollégiumi szobatársak voltak, és együtt kísérleteztek. Halálközeli élmények, elmondhatatlan képességek. Ám ahogy az elmélet gyakorlattá válik, jön a katasztrófa is. 10 évvel később Victor megszökik a börtönből, hogy bosszút álljon egykori jó barátján, most a legnagyobb ellenségén.

1: A mágia árnyalatai - több London létezik egymással párhuzamosan. Attól függően, mennyi benne a mágia, más a színe. A feketében eluralkodott egy gonosz erő, nincs már ott semmi, csak az éhes és veszélyes mágia, amit el kell zárni. A vele szomszédos fehérből kiszipolyozott oly sok mindent, halfoklik az a világ. A vörös pezsgő és élettel teli. A szürkében mese a varázslat. A vérmágusok képesek átjárni köztük - és Vörös London vérmágus hercege olyan játszmába gabalyodik, mely mind a 4 világ sorsát megváltoztatja.

Kalandos, otthonra találó, régi világot kereső.

Két év telt el London megsemmisülése óta. Hester és Tom továbbra is együtt vannak, és járják a világot Anna gépével. A ragadozó városok továbbra is vadásznak, és az egyik fontos célpont Anchorage. A párost is próbálják behálózni, hogy adjanak el információkat, ők azonban nem kérnek a ragadozók aranyából. Amikor támadás éri a hajójukat, pont Anchorage városában fogadják be őket. Tom hamar otthon érzi itt magát – van történelmi gyűjtemény, amit igazgathat és a város vezetője, Freya is nagyon kedves vele. Hester viszont kételkedni kezd magukban: felveheti-e a versenyt a csinos és gazdag grófnővel ő, a sérült és morcos lány? Sértettségében olyasmire is ráfanyalodik, amit korábban megvetett volna. Anchorage a létéért kell, hogy küzdjön, Tom és Hester pedig egymásért.

A Ragadozó városok az egyik olyan sorozat, ami kellemes meglepetés, hogy végig olvashatjuk magyarul is. Nem véletlen, hogy akkor adták ki újra az elsőt és fogtak bele a folytatásokba is, amikor nagyszabású film készült belőle. Jó nagy bukta lett, és azt hittem, azzal együtt a regénysorozatra is keresztet vethetünk. Nem lett igazam, aminek most örülök – még akkor is, ha nem tetszik a folytatás annyira, mint az első rész.

Ennek nem a regény világa az oka. Még mindig izgalmasnak találom, amit Reeve kitalált. Ahogy a városok mozognak, és amilyen világ ráépült a romokra. Hester és Tom most mobilabbak, mint korábban, így az egész rendszer működéséről kicsit többet tudunk meg. Nagyon érezni, hogy a ragadozó városok kora lejárt. Már nincs mit levadászni – a kevés túlélő nagyon rejtőzködik előlük, és nem lenne hosszú távú megoldás az elejtésük. Persze, annál inkább le akarják vadászni őket…

Még az is érdekes volt, ahogy Freya elhatározza, hogy hazaviszi a városát, és megnézik, mi maradt Amerikában. Az út maga, de egy újabb tér nyitása is ígéretes kezdet lehet. Ebből még sokat nem kaptunk, inkább a ragadozók előli menekülés a hangsúlyos, de az ötletet díjaztam.

Még az is ok, hogy Hester és Tom miképpen kerül vissza az eseményekbe. Csak éppen az ő magánéleti száluk, ami nagyon bosszantott. 2 éve stabilan együtt vannak, és Hester olyan képzetektől szenved, amelyeken már rég túl kellett volna lennie. Igaz, írja a szerző, hogy két év nem volt elég ahhoz, hogy elhiggye, Tom mellette fog maradni és tényleg boldog lehet. De Akkor is fárasztó, hogy semmi oka rá, de mégis görcsöl, és tulajdonképpen megrontja magának a kapcsolatát és az életét. Néha már komolyan sajnáltam a srácot, annyira paranoiás a barátnője, pedig nem ad okot rá neki. Csak abba belegondolva, 2 év alatt hányszor léphetett volna le, miért pont most tetőzik Hester féltékenysége? Persze, tudom. Valamiről szólnia kell a regénynek, kell a lelkizés.

Hiszen elég erősen ifjúsági regény ez, most is. Elsősorban Hester lelki kínjai vannak kiemelve, ebből több is volt, mint elég.

Kicsit a végével se vagyok elégedett. Azt még el tudom fogadni, hogy minden fontos szereplő megkapja a happy endet, de ahogy azt éreztem Hester és Tom utolsó jelenetéből, hogy Reeve hosszú történetben gondolkodik, irritált. Pláne, hogy tudom, valóban így lesz.

Rendben, a történet kalandos és van, amivel mozgásban tartsa a szereplőit. A világa még mindig egyedi és bőven lehet bővíteni. Vár egy egész kontinens arra, hogy kiderítsék, mi történt arrafelé. De most komolyan családregénnyé kell bővülnie? Még elég fiatal Hester és Tom is, de máris kell egy fiatalabb hős is bele… jaj…

Tanulság nincs benne, szórakoztató regény fiataloknak, ennek megfelelő nyelvezettel.

Mivel már várnak a polcon a folytatások is, visszatérünk még ebbe a világba, de nem tetszett ez a rész annyira, mint a nyitány anno.

Reeve: A ragadozó aranya - Mint kaland: 65% pörgős, változatos cselekményű, kamaszos lelki kínokkal, korrekt folytatás.

Szubjektíven: 45% Hester nagyon az agyamra ment, hiába szeretem a történet világát.

• Alexandra: Megrontott éden - történelmi, női
  • Szárnyra kelt remény - történelmi
• Móra: A csere - ifjúsági
• L&L: Enola Holmes - Az eltűnt Márki esete - ifjúsági, krimi
  • Bízz bennem - ifjúsági
• Maxim: Mint a homokszemek - női, krimi
• Fumax: Kinsman - képregény
  • Titkos Bosszúállók - képregény
• 21. Század Kiadó: Lydia Bird két élete - női, romantikus
  • Hullámvasút egy életen át - életrajz
• Kossuth: Tom Hanks szerint a világ - életrajz
  • Maria Callas, a díva - romantikus, női
• Manó: Ez hát a szerelem - mese adaptáció
• General Press: Váratlan fordulat - krimi, novellák
• Central: A Kilimandzsáró felett az ég - női, kosztümös
• Athenaeum: Édes a Bosszú Részvénytársaság - humoros
• Agave: Suburra - bűnregény
• Könyvmolyképző: Az utas - thriller (baleset miatt lehet, hogy csúszik)
  • Sötét város - YA fantasy
  • Csinos kis táncoslányok - thriller
  • Túl a zátonyon - romantikus
  • Cress - YA fantasy
  • Zuhanj velem - new adult
  • A vadember - erotikus (ugyanazon baleset miatt ez is csúszhat)

Szeptember

28. Tuck: Venom - Halálos védelmező - akció 4,5

29. Sullivan: A skarlát ég alatt - történelmi 3

30. Campbell: Rendíthetetlen - sci-fi 5

Október

1. Hoover: Verity - thriller 5

2. Rowley: Hanyatlás - fantasy 4

3. Roberts: Királyt Skóciának - történelmi romantikus 3,5

    Cass: Eljegyezve - YA 3

4. Dawson: Szerelmi varázslás kezdőknek - női 3

    Simenon: A vonat - lélektani 3

És megkezdtük októbert... jó könyvekkel szalad az idő!